Szégyen, de Anna Politkovszkaja Orosz napló című könyve (Athenaeum, 2018) a magyarországi megjelenéséhez képest fél év késéssel jutott el hozzám. Annál nagyobb szégyen, hogy a világvisszhangot kiváltó angol fordítás 2007-es, tehát több mint egy évtizedig tartott, mire ideért. Szieberth Ádám magyarította, de ha jól értem a kolofon adataiból, angol nyelvből.
Sejtem, orosz nevű kortárs szerző ritkán lesz közszeretett a mi hazánkban. A szerző azonban inkább újságíró, a demokratikus eszmék fáklyavivője.
Tavaly töltötte volna be a hatvanadikat – ha megéri. Voltaképp személyes naplót írt, talán nem is gondolva arra, hogy könyvbe rendezze.
2003 decemberétől 2006 végéig számolt be arról, mi is történik Oroszországban. Az elnök legádázabb ellenfelei között tartották számon. Számos politikai gyilkosságról és más bűntényről írta le a véleményét. Néha megjegyzi, hogy talán az ő élete is veszélyben forog. Csecsenföldön például biztosra vette, hogy megölik.
Azt az utazást túlélte. Viszont 2006. október 7-én (történetesen Putyin születésnapján) agyonlőtték a lépcsőházban, abban az épületben, ahol lakott.
Sosem derült ki, hogy kik végeztek vele, s miféle megbízásból.
Ez a tény drámai zenét zúg a szikár és mégis indulatos följegyzések minden egyes bekezdése mögé. Beethoven V. szimfóniáját vagy Egmont-nyitányát. Aki felelős érdeklődést tanúsít közelmúltunk iránt, az ne hagyja ki az Orosz naplót. Bárhonnan idézhetnék, de nem tudok jobbat vagy pontosabbat, mint a szerkesztő választotta fülszöveg.
„A jelenlegi rezsimnek az a sajátossága, hogy nem csupán brutálisan szétzúzza az ellenzéket, ahogy az a totalitárius korszakban történt, hanem egyszerűen elpusztítja a demokratikus intézményeit.
Ma az államhatalom minden civil szervezetet és közintézményt a maga céljaira szab át. Aki megpróbál ellenállni, azt egyszerűen lecserélik, aki pedig nem akarja, hogy lecseréljék, az… hát, szóval, jobb, ha vigyáz.” Hm.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
A kiadó válasza
A 2007-ben megjelent Orosz naplót tavaly tavasszal ajánlotta figyelmünkbe Filippov Gábor. A mű természetéből és Putyin Oroszországának helyzetéből adódik, hogy az Orosz naplónak egyáltalán nincsenek orosz jogai, csak az angol fordítás kiadási jogát lehet megvenni. Oroszországban a mű meg sem jelent (szamizdatban terjed), a könyvet Amerikában adták ki. Ott is csak Politkovszkaja halála után. Ugyanakkor a mű fordítója (Szieberth Ádám) és a könyv szerkesztője (Filippov Gábor) is jól beszél oroszul, ráadásul Filippov hardcore filológus is, úgyhogy
a magyar az egyetlen olyan kiadás, amely nem csak az angol szövegből készült. A szerkesztő hozzájutott az eredeti kézirathoz, összevetették a fordítással, és nagyon sok helyen javították az amerikai verzió félrefordításait, hibáit, sőt, Politkovszkaja néhány apróbb tévedését is.
Így lett ez a kiadás a jelenleg elérhető legpontosabb az egész világon. Az Orosz naplóra az egész magyar értelmiség fölkapta a fejét. Néhány politikus is ebbe a csoportba tartozik, az ő figyelmüket látványosan felkeltette a mű. Az nem derül, hogy az orosz titkosszolgálat magyarországi divíziója mennyire kapta fel a fejét, mert már évekkel korábban, a Háború Oroszországgal című könyvünk megjelenése után felkerültünk a listájukra, legalábbis erre következtettünk abból, hogy már akkor megjelentek a felületeinken a vélhetően fizetett, ugyanazokat az üzeneteket tömegesen kommunikáló oroszbarát trollok. Ilyen ez, nincs vele mit tenni.
Szabó Tibor, az Athenaeum Kiadó igazgatója