Szégyen, de Anna Politkovszkaja Orosz napló című könyve (Athenaeum, 2018) a magyarországi megjelenéséhez képest fél év késéssel jutott el hozzám. Annál nagyobb szégyen, hogy a világvisszhangot kiváltó angol fordítás 2007-es, tehát több mint egy évtizedig tartott, mire ideért. Szieberth Ádám magyarította, de ha jól értem a kolofon adataiból, angol nyelvből.
Sejtem, orosz nevű kortárs szerző ritkán lesz közszeretett a mi hazánkban. A szerző azonban inkább újságíró, a demokratikus eszmék fáklyavivője.
Tavaly töltötte volna be a hatvanadikat – ha megéri. Voltaképp személyes naplót írt, talán nem is gondolva arra, hogy könyvbe rendezze.
Orosz napló (Fotó/Forrás: Líra)
2003 decemberétől 2006 végéig számolt be arról, mi is történik Oroszországban. Az elnök legádázabb ellenfelei között tartották számon. Számos politikai gyilkosságról és más bűntényről írta le a véleményét. Néha megjegyzi, hogy talán az ő élete is veszélyben forog. Csecsenföldön például biztosra vette, hogy megölik.
Azt az utazást túlélte. Viszont 2006. október 7-én (történetesen Putyin születésnapján) agyonlőtték a lépcsőházban, abban az épületben, ahol lakott.
Sosem derült ki, hogy kik végeztek vele, s miféle megbízásból.
Ez a tény drámai zenét zúg a szikár és mégis indulatos följegyzések minden egyes bekezdése mögé. Beethoven V. szimfóniáját vagy Egmont-nyitányát. Aki felelős érdeklődést tanúsít közelmúltunk iránt, az ne hagyja ki az Orosz naplót. Bárhonnan idézhetnék, de nem tudok jobbat vagy pontosabbat, mint a szerkesztő választotta fülszöveg.
„A jelenlegi rezsimnek az a sajátossága, hogy nem csupán brutálisan szétzúzza az ellenzéket, ahogy az a totalitárius korszakban történt, hanem egyszerűen elpusztítja a demokratikus intézményeit.
Ma az államhatalom minden civil szervezetet és közintézményt a maga céljaira szab át. Aki megpróbál ellenállni, azt egyszerűen lecserélik, aki pedig nem akarja, hogy lecseréljék, az… hát, szóval, jobb, ha vigyáz.” Hm.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
A kiadó válasza
A 2007-ben megjelent Orosz naplót tavaly tavasszal ajánlotta figyelmünkbe Filippov Gábor. A mű természetéből és Putyin Oroszországának helyzetéből adódik, hogy az Orosz naplónak egyáltalán nincsenek orosz jogai, csak az angol fordítás kiadási jogát lehet megvenni. Oroszországban a mű meg sem jelent (szamizdatban terjed), a könyvet Amerikában adták ki. Ott is csak Politkovszkaja halála után. Ugyanakkor a mű fordítója (Szieberth Ádám) és a könyv szerkesztője (Filippov Gábor) is jól beszél oroszul, ráadásul Filippov hardcore filológus is, úgyhogy
a magyar az egyetlen olyan kiadás, amely nem csak az angol szövegből készült. A szerkesztő hozzájutott az eredeti kézirathoz, összevetették a fordítással, és nagyon sok helyen javították az amerikai verzió félrefordításait, hibáit, sőt, Politkovszkaja néhány apróbb tévedését is.
Így lett ez a kiadás a jelenleg elérhető legpontosabb az egész világon. Az Orosz naplóra az egész magyar értelmiség fölkapta a fejét. Néhány politikus is ebbe a csoportba tartozik, az ő figyelmüket látványosan felkeltette a mű. Az nem derül, hogy az orosz titkosszolgálat magyarországi divíziója mennyire kapta fel a fejét, mert már évekkel korábban, a Háború Oroszországgal című könyvünk megjelenése után felkerültünk a listájukra, legalábbis erre következtettünk abból, hogy már akkor megjelentek a felületeinken a vélhetően fizetett, ugyanazokat az üzeneteket tömegesen kommunikáló oroszbarát trollok. Ilyen ez, nincs vele mit tenni.
Szabó Tibor, az Athenaeum Kiadó igazgatója
hírlevél
