Háy János a szerző, csupán névrokona az ötvenhatos íróper egyik fővádlottjának, a rég elfeledett drámaírónak, ráadásul a mi Háynk maga választotta, hogy így hívjuk. Érzékeny, finoman metszett novellák és regények után most olyan gyűjteménnyel jelentkezett, melyben az általa szeretett minden magyar íróról olvashatunk egy hosszú s voltaképp igen szórakoztató vallomást – az esszé túl komor szó ide. (Kik vagytok ti? Európa, 2019.) 711 nagyalakú oldal, névmutatóstul, tartalomjegyzékestül.
Harminckét életmű könnyed elemzése. Az első író Bornemissza Péter (1535—1584), az utolsó Víg Mihály (1957—), ő picit kakukktojás, hiszen aktív rock zenész, dalszerző. Ugyanakkor ha Bob Dylan kaphatott Nobel-díjat, nem látom be, miért ne kerülhetne egy személyes irodalomtörténetbe valaki énekelt szövegei miatt, akár az egész műfajt képviselve. Én biztosan mást választottam volna, valószínűleg Bródy Jánost, de ez nem fontos. Ugyanígy meglepő Zala György szerepeltetése, aki ugye köztéri szobrokat készített, s nem volt irodalmár. Ám sok olvasó ízlésére erősebben hatott, mint talán az egész Nyugat-nemzedék.
Háy a mai írók őseiről mesél, s nem bánik velük kesztyűs kézzel.
Babitsot ritmusdarálónak nevezi, Móriczot műparasztnak, azt bizonyítva meggyőzőn, hogy a mi Zsigánk maga találta ki a legendáját. Behúz egyet-egyet Kosztolányinak, Bródy Sándornak és másoknak, akikről csak remegő tollal, főhajtó áhítattal szokás beszélni. Ez még szubjektívebbé, s egyúttal izgalmasabbá teszi a kötetet. Mellesleg a legnagyobb hazai költőnek a Magyar Népet nevezi, a népdalok miatt. El tudom fogadni.
A magunk szerelme (1913) című [Ady Endre] kötetben például az Elbocsátó szép üzenet-en kívül jószerével csak rossz versek vannak. A koncentráció teljesen kihunyt. Talán magyarázható ez az alkoholbetegséggel is, s az ebből adódó idegi és lelki kifáradással.”
Lehet, hogy ezt is el tudom fogadni, de még emésztenem kell. Segíthet, hogy most nekilátok újra elolvasom mind a 711 oldalt. Hátha másodszor is ízlik.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
…………………………………………….
Kedves Miklós,
jól esik, hogy foglalkozol a Kik vagytok ti-vel, amit majd tíz évig írtam, s bár ebben nincs semmi érdem, de hát ilyenek a tények. S bár mindaz, amit írsz persze ott van, hogy előfordul fricska, vagy egy kis bicska.
De nem akar ez a könyv senkinek sem behúzni, inkább az életműveket szeretné az unottságból kihúzni, s az olvasót az eleven gondolatok terepére visszahúzni.
Akik e könyvben benne vannak, mert szeretem őket, ott azért vannak. Az életük olyan volt, hogy béke és háború, hogy ritkább volt a vidámság, mint a ború. Élők voltak, akinek épp úgy fájt, mint mindenkinek, akit anya szült egyszer. Nem lehettek különbek, de az életművük különb lett. Ezért tudnak szólni hozzánk, de csak akkor, ha testük nem érc vagy márvány.
Szeretettel,
Háy János