Pilinszky100 centenárium

Országos méretű rendezvénysorozattal emlékezik Pilinszky János születésének 100. évfordulójára Juhász Anna irodalmár, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség. A centenáriumi év szervezői nemcsak gondolatiságban, hanem a valós térben is megidézik Pilinszky Jánost. Juhász Anna exkluzív videósorozata olyan vidéki és külföldi helyszínekre kalauzolja el a nézőt, amelyek Pilinszky számára nagy jelentőséggel bírtak, mint például a Vas megyei Velem és Szombathely, Székesfehérvár, vagy éppen Róma.

E kérdés megválaszolására tesz kísérletet a centenárium központi eseménye, a Pilinszky 100 fogalom / centenáriumi szószedet. A kéthetente jelentkező, húsz epizódra tervezett online irodalmi beszélgetéssorozatban Juhász Anna vendégül lát egy-egy írót, irodalomtörténészt, zenészt vagy színészt, akikkel közösen felszínre hozzák Pilinszky költészetének személyes és jelenkori értelmezési lehetőségeit. Minden beszélgetés alkalmával a meghívott vendég összegyűjt öt-öt szót vagy fogalmat, ami bekerül a jubileumi szószedetbe. Így 2021 végére összeáll az a százas lista, ami a későbbiekben iránytűként utat mutathat Pilinszky János műveinek megértéséhez.

A centenáriumi beszélgetéssorozat hetedik adásában Czinki Ferenc író, szerkesztő, kritikus és Pallag Zoltán költő, író, szerkesztő, régész mesélt a költő fehérvári kötődéseiről és a Pilinszky és Fehérvár című kiállításról, amelyet még 2015-ben tartottak a Szent István Király Múzeumban. Szó esett olyan szimbolikus helyszínekről, mint Pilinszky kedvenc kávézója és otthona.

Pilinszky és Székesfehérvár

Pilinszky János (Fotó/Forrás: Petőfi Irodalmi Ügynökség)

„Pilinszky ezt a kisvárosi Fehérvárt szerette… Szerette az itteni embereknek és barátoknak a pestiek számára ismeretlen finomságát, amellyel elfogadták és tisztelték otthona zárt magányát: csak a közeli sarokig kísérték, szemérmesen elkerülve, hogy lássák, melyik kapun lép be aztán. A zavartalan csöndet szerette sűrűn befüggönyözött ablakai mögött, azt, hogy következmények, akárki tolakodó kíváncsisága nélkül élhetett” – írja Kovács Péter művészettörténész, a költő unokaöccse Pilinszky közelében című, összefoglaló kötetében, amelyből kibontakozik Pilinszky élete, gyermekkora és a fehérvári művészeti élet is. Kovács Péter és felesége, Kovalovszky Márta, aki szintén művészettörténész, az 1960-as évek elejétől szerveztek ikonikus kiállításokat a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. A Pilinszky számára fontos alkotók – Korniss Dezső, Ország Lili vagy Kondor Béla – tárlatait pedig rendre a költő nyitotta meg. Pilinszky mondhatni, hazajárt a városba, lakott a Budenz-házban, legtöbbször azonban Kovács Péterék Jókai utcai otthonában látták vendégül. 1980 nyarán, anyai nagyanyja halálakor költözött végleg a Királyok városába, ahol 1981 májusában bekövetkezett haláláig élt.

Juhász Anna első videós irodalmi útja forgatásakor csöngetett be Pilinszky utolsó lakásába. „Pár napja még azt hittem, csak városi felvételeket tudok majd készíteni a séta alkalmával. A székesfehérvári élő bejelentkezésünk után azonban megkeresett Bokros Judit újságíró, akinek édesanyja, Bokros Jánosné, Pilinszky egykori főbérlője. Az is kiderült, hogy még ma is abban a lakásban lakik, amit egykor a költőnek kiadott.” – idézi fel a forgatás emlékeit az irodalmár.

Bokros Jánosné és Juhász Anna (Fotó/Forrás: Petőfi Irodalmi Ügynökség)

Az április 24-i találkozóra készülve Bokros Jánosné egy addig sosem látott füzetet talált, tele feljegyzéssel, Pilinszky kézírásával. A füzetet senki nem látta korábban. Bokros Jánosné a műsorban elmesélte, hogy kétszer találkozott a költővel, egyszer 1980 nyarának végén, amikor Pilinszky János és felesége, Ingrid Ficheux megtekintették a panellakást. Meg is felelt számukra, ám Pilinszky végül egyedül költözött be.

„Az utolsó évben Ingriddel még nyár elején, Velemről érkeztek Fehérvárra. Mindketten feszültek, zaklatottak voltak, szüntelen és számunkra érthetetlen, átláthatatlan vitákban egymással. Hetek múltán Ingrid mélyen megbántva utazott el, bátyám pedig kórházba került” – olvasható Kovács Péter kötetében. Bár sok támogató barátra talált a városban és a házban, a költő mégis a világtól elzárkózva élt. Sok zenét hallgatott, amiről a füzet lapjai között található magnók, kazetták és műszaki tárgyak borítói is tanúskodnak. Talán a betűzött papírok miatt nem tulajdonított nagy jelentőséget a füzetnek az egykori főbérlő. Ennek ellenére megőrizte azt. 

Pilinszky János jegyzetfüzete (Fotó/Forrás: Petőfi Irodalmi Ügynökség)

„Bébivel az ivóban”

Az idős asszony emlékeit felelevenítve a füzetért nyúlt, amelyből több oldalnyi jegyzet került elő a költő kézírásával. Jórészt zenei feljegyzések, azoknak a zenéknek, zeneszerzőknek a listája, akiket hallgathatott. Vannak benne családi utalások, rövidebb és hosszabb bejegyzések is, valamint álmok leírásai.

Klasszikussá vált költőink kéziratai közül ritkán kerül a kezünkbe ilyen típusú dokumentum. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őrzött, mintegy harminc autográf analekta, levél alapján nagy biztonsággal állítható, hogy Pilinszky János utolsó kézzel írt jegyzetei vannak a lapokon, ezt a benyomást a felbukkanás körülményei csak megerősítik. Az irodalomtörténeti szempontból is különleges, megtalált füzet hamarosan a jogörököshöz, Kovács Péter művészettörténészhez kerül, aki az eddig látottak alapján megállapította, a jegyzet „egyértelműen P. J. kézírása.” Csak remélni lehet, hogy a teljes műtárgyegyüttes közgyűjteménybe kerül – és így előbb-utóbb a kutatók és nagyközönség számára is elérhető lesz.

Pilinszky János jegyzetei (Fotó/Forrás: Petőfi Irodalmi Ügynökség)

Fejléckép: Petőfi Irodalmi Ügynökség