Beleolvasó – Anthony Hopkins: Jól csináltuk, kölyök!

Anthony Hopkins: Jól csináltuk, kölyök!
– részlet –

Az élet, az élet, az élet!

Anthony Hopkins: Jól csináltuk, kölyök! (Fotó/Forrás: Athenaeum Kiadó)

1952-ben a szüleimmel egy vasárnap délután elmentünk a moziba, hogy megnézzük Chaplint a Rivaldafényben. A film a McCarthy nevéhez fűződő boszorkányüldözés idején készült, amikor a sajtó pellengérre állította Chaplint. A film egy rövid, de annál drámaibb zenei bevezetés után – ekkor hangzik fel először Terry (Claire Bloom), a balerina hősnő motívuma – a következő mondattal kezdődik: „A tündöklő rivaldafény, amelyben az időseknek meg kell hátrálniuk a fiatalok elől.” Valami mélyen megérintett abban a történetben. A film a londoni varieték világában játszódik, amit Chaplin mindenkinél jobban ismert. Calvero, a színpadról kikopott, öregedő komédiás – őt alakítja Chaplin – megmenti Terryt, az öngyilkosságra készülő fiatal balerinát a végzetes lépéstől. „Miért nem hagytál meghalni?”, kérdezi tőle a lány, mire Calvero így felel: „Mire ez a nagy sietség? Van valami, ami ugyanolyan elkerülhetetlen, mint a halál. És ez maga az élet! Az élet, az élet, az élet!” Amikor pedig megkérdezik tőle, hogy tényleg utálja-e a színházat, így válaszol: „Persze hogy utálom. De utálom a vér látványát is, pedig itt folyik az ereimben.”

Mennyi fájdalom van azokban a jelenetekben! Megszállottja lettem annak a filmnek. Mintha rólam szólna. Önmagam láttam Calveróban. Olyan akartam lenni, mint ő.

– Te jó ég! Megint meg akarod nézni? – kiáltott fel apám, valahányszor elindultam a moziba, hogy még egyszer jegyet vegyek rá, mert nem tudtam betelni vele.

A film végén Calverót újra a szívébe zárja a közönség, és még aznap este meg is hal. „A szív és az ész kész talány!”, mondja Terrynek.

Apám vett nekem egy kis vetítőgépet, amellyel sokszor nézegettem hosszabb-rövidebb részeket különböző Chaplin-filmekből, az Aranylázból, a Modern időkből.

Miután megnéztem a Rivaldafényt, írtam Chaplinnek egy rajongói levelet, amit elküldtem egy posta címére abban a városban, ahol lakott, majd kaptam egy géppel írt rövid válaszlevelet tőle, amelyben köszönetet mondott.

Negyven évvel később pedig Chaplin lányának, Geraldine-nak a meghívására ott ülhettem annak a háznak a kertjében, ahol annak idején megkapta a levelem. Ott volt Robert Downey Jr. is, akivel együtt játszottunk az 1992-ben készült Chaplin című filmben. Amikor leültem Chaplin zongorájához, hogy játsszak valamit, hirtelen az az érzésem támadt, hogy amiről addig csak álmodtam, valóra vált. A látogatás után visszamentem a forgatás helyszínére, és a szünetben valaki bekopogott a lakókocsim ajtaján. Richard Attenborough lépett be, és azt mondta: „Pár perce jött a hír, hogy ott vagy az Oscar-jelöltek között.”

Ha valaki 1952-ben, amikor tinédzserként rojtosra néztem a Chaplin-filmeket a kis vetítőgépemmel, azt mondta volna nekem, hogy negyven év múlva ott fogok kávézni a híres komikus kertjében, és még aznap közlik velem, hogy Oscar-díjra jelöltek, kinevettem volna. De A bárányok hallgatnak nézettsége rekordokat döntött a mozikban, és számos Oscar-jelölést kapott.