Budapest tündérkertje – A Margit-sziget

– részlet –

Deák Judit: Budapest tündérkertje – A Margit-sziget (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Valamikor a domonkos kolostor megépülése utáni néhány évben készülhetett el, és a 19. században ennek a helyén valósult meg Ybl Miklós tervei alapján a Nagyvendéglő (másik nevén Alsó vendéglő). A 13. században a falu népe valószínűleg a különféle rendekhez tartozó, itt élő egyházi embereket szolgálta. A század végére veszített jelentőségéből a sziget, majd a pozsonyi klarisszák költöztek ide. Lassan elnéptelenedett a terület, elvadult a növényzet, különösen, amikor a török hódoltság miatt szinte mindenki elmenekült. Csak

A török idők végén, Buda visszafoglalásakor a még valamennyire használható építményekben raktárakat és szükségkórházat rendeztek be.

1790-ben a sziget használati joga évi ötszáz forintért Sándor Lipóté lett, aki származására nézve Habsburg-Lotaringiai főherceg, titulusa szerint pedig nádor volt. Ő nyári rezidenciát szeretett volna itt kialakítani, Schönbrunnhoz hasonlatosat, de korai halála (1795) miatt ez a terve nem valósult meg. Az 1792 őszén megjelent Magyar Hírmondó így írt Sándor Lipót szervezőmunkájáról:

Sándor Lipót halála után egy másik Habsburg főherceg, szintén nádor lett a sziget tulajdonosa. Őt már életében a „legmagyarabb” Habsburgnak titulálták: rengeteget tett a városért, napjainkig fennmaradtak áldásos tevékenységének nyomai. A budapestiek nagyon sokat köszönhetnek neki. Ő volt József Antal főherceg, azaz József nádor, aki a következő periódusban felvirágoztatta, fejlesztette a szigetet. A főherceg Széchenyi Istvánhoz hasonlóan reformer volt. Megtanult magyarul, ünnepélyes alkalmakkor még díszmagyart is öltött. Egyik fontos cselekedeteként 1808-ban létrehozta a Szépítő Bizottmányt, amelynek jogutódja az FKT, a Fővárosi Közmunkák

Tanácsa, röviden Közmunkatanács volt. Ez irányította a főváros új építkezéseit, gondoskodott az infrastruktúra jó állapotban tartásáról, később szervezte és kivitelezte a millenniumi készülődést. Vagyis a Szépítő Bizottmány gondos gazdája lett a városnak, s a munkáját méltó módon folytatta a Közmunkatanács. A nádor tehát vezető szerepet töltött be Pest gazdasági és kulturális életében a 19. század első harmadában. Adományokkal támogatta a Magyar Tudományos Akadémia alapítását, a műszaki felsőoktatás fejlesztését. Az ő nevéhez fűződik a város klasszicista arculatának kialakítása. Részben ő finanszírozta a Gellért-hegyi csillagvizsgáló, a Ludovika, a Nemzeti Múzeum, a Német Színház építését, de több vasútvonal kialakításában is segített, s az ő közbenjárására rendezték a Városligetet (akkor még Városerdőt), valamint parkosították a Margit-szigetet. József nádor és a Habsburg királyi hercegek célja az volt, hogy a szigetet – amely ekkor még a három kisebb szigetből állt – közparkká alakítsák, ahova mindenkinek joga van belépni, ezáltal kívánták felpezsdíteni a pest-budai közönség társasági életét. Ma úgy mondanánk, „hájpolni” akarták a Margit-szigetet.

Ekkortájt azonban még nem álltak itt rendelkezésre vendégfogadók, csak egy majorság, ahol főleg tejtermékeket árultak. Jókai Mór leírása szerint ez sokáig jellemző volt:

A természet persze ezt a tündérkertet sem kímélte: a pesti árvizek idején a szigetet is rendszeresen elöntötte a víz. A főherceg, aki egyébként az 1835-ig uralkodó I. Ferenc osztrák császár és magyar király testvére volt (és mint ilyen, ő eszközölt ki kegyelmet a fivérénél a börtönbüntetésre ítélt magyar jakobinusoknak, köztük Kazinczy Ferencnek is), az 1838. márciusi „nagy pesti árvíz” idején nemcsak segítette a károsultakat, de a mentés irányítója is volt. […]

József nádor (1776–1847) egyébként a családja számára nyaralót építtetett a szigeten, s a villában valamennyien szívesen tartózkodtak. Az itteni kikapcsolódások szezonja ekkor alapvetően a nyári időszak volt, aminek abban keresendő az oka, hogy a területet kizárólag vízi úton lehetett megközelíteni.

Fejléckép: Deák Judit (Fotó/Forrás: Líra Könyv)