Beleolvasó – Erdős Virág: Kalocsa

Erdős Virág: Kalocsa
– részlet –

Erdős Virág: Kalocsa (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Ebben a pillanatban Lili és Lali feltűnés nélkül besétáltak a félig nyitott ajtón, és az iroda növényfallal elkerített félhomályos előteréből kandikáltak befelé.

– Hát, itt volnánk – sóhajtott izgatottan Lili, és óvatosan körbekémlelt.

– Csak vigyázva, Lilike! – suttogott Lali. – Csak semmi meggondolatlanság!

– Nyugi, Lali! Ha az első tizedmásodpercben sikerül pozitív benyomást keltenünk – magyarázta suttogva Lili –, akkor onnantól már nyert ügyünk van. Egyébként a papa szerint…

– A papa! Ugyan már! – csattant fel fojtott hangon Lali. –

– Jól van, jól van, ne parázz már! Nézd csak! Egész jó hely, nem? – suttogott Lili, ahogy a szerkesztőség laptörténeti relikviákkal kitapétázott szentélyében körbenézett. Az egyik régi plakátról egy kozmikus karambol felismerhetetlenségig eldeformálódott roncsai, egy másikról maga a Holdbéli Ember nézett le rájuk fénytelen, megtört tekintettel, amint épp vezetőszáron kísérték a Fővárosi Törvényszék folyosóján.

– Hát, Lilike, nem akarnék túlzottan aggodalmaskodónak tűnni – mondta csendesen Lali –, de nekem rettenetes előérzetem van! Talán mégis inkább máshová kellett volna mennünk!

– Másik bolygóra vagy másik laphoz? – kérdezte Lili. – Emlékszem, egyszer voltam a dédivel a Plútón, ott volt valami hasonló feeling. Letisztult formavilág, markáns színkombinációk, mindent beterítő hűvös, kozmikus por…

– Azért jobb lesz, ha a lábad elé nézel! Micsoda hatalmas, undok kráterek mindenfelé! – Lali fontoskodva tanulmányozta az iroda tíkfahatású padlóburkolatát. – A kürtők alakja, a hordalékréteg mintázata intenzív vulkanikus aktivitásra utal! Uramisten, még az is lehet, hogy két tektonikus törésvonal metszéspontjában állunk! Márpedig ez tudod, mit jelent! – magyarázott fojtott hangon. – A felszín alatt olvadt magmatestek rejtőzhetnek, amelyek a legkisebb külső behatásra…

– Ne butáskodj! Szerintem nincs mitől tartanunk.

– Azt mondod? – kérdezte Lali megenyhülve. – Igazad lehet. Ha úgy vesszük, végül is nem reménytelen. Nézd csak! – mutatta suttogva. – Az a printer ott a sarokban például egész szimpatikus figurának tűnik. Mi lenne, ha megpróbálnék szóba elegyedni vele?

A nyomtató ebben a pillanatban éles, sípoló hangot adott.

Lali megütközve állt. – Hoppá – mondta elvörösödve.

– Na? Megtudtál valamit? – kérdezte Lili.

– Asszem, inkább hagyjuk. Elég mocskos szája van. Rád például tudod, mit mondott? El se merem mondani.

Vivi a hangra felkapta a fejét, és észrevette az óvatlanul betolakodó Lilit.

– Hohó! – kiáltotta, és elé ugrott, hogy feltartóztassa. – Az interjúra jött? – támadt rá. – Lesz szíves a folyosón várakozni.

Lili kérdőn nézett Lalira.

– Lilike, könyörgöm, szaladjunk! – kérlelte Lali. – Ebbe nekünk nem muszáj belemennünk! – Tudod! – mondta felemelt mutatóujjal:

Hogyha aggaszt
bármi zűr,
mindig vissza-
vár az űr!

– Hülye vagy? Másfél órája várunk – mondta Lili a kijárat felé araszoló Lalinak. Aztán Vivihez fordult:

– Másfél órája várok, gondoltam, megkérdezem, aktuális-e még.

– Majd szólítjuk, de addig legyen szíves odakint…

– Márpedig én… – kardoskodott Lili, és nem mozdult egy tapodtat se.

Fejléckép: Erdős Virág (Fotó/Forrás: Debreceni Fanni / Líra Könyv)