Beleolvasó – Gyárfás Dorka: Kulka

Gyárfás Dorka: Kulka
– részlet –

Gyárfás Dorka: Kulka (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Ambrus otthon felejtette a fülhallgatót, és hogy ne Zuglóig kelljen visszamenni érte, azt mondta, leugrik a Mammutba, vesz egy újat. Így kettesben maradtam Jánossal, és akkora műsort nyomott le nekem!

Egy félórás színdarabot kaptam, felejthetetlen élmény volt. Aztán Ambrus megérkezett a fülhallgatóval, és akkor először egyben fel tudtuk venni a Pálmaszív című számot. Nagyon boldogok voltunk.

Ez az album abból a szempontból is kivételes – folytatja Szabolcs –, hogy sosem érdekelte őket, sikeres lesz-e. Kezdettől fogva tudták, hogy koncertet úgysem tudnak tartani belőle, de az volt a szerencséjük, hogy a Magneoton kiadó így is mögéjük állt, és ennek köszönhetően el tudták készíteni hozzá a klipeket. Ministábbal dolgoztak, és János otthonában forgattak három napig, de mindenki nagyon élvezte. Csak most, majdnem két év után mutat belőle valamit élőben.

- Te János, miért vállaltad el ezt a koncertet? – kérdezem, később, újra az öltözőben.

- Szeretem Ambrust, jó barátom – mondja. Szép emléke, amikor kilenc éve a Mária utcában felvették a Pálmaszív első dalait:

- Annyira jó volt.

- És megváltozott a hangod azután, a stroke-ot követően? – nyaggatom. Szerinte mélyebb lett. A szövegeket is át kellett kicsit írni: rövidebbek lettek a mondatok, gyakran csak kifejező szavak, szókapcsolatok egymás mellett, azokat könnyebben ki tudja ejteni. Nagy bánata, hogy csak egyetlen kritika jelent meg az albumról (Poós Zoltán: Több mint lemez, életjel lett Kulka János új albuma az Indexen – viszont ez értő, érzékeny írás)

- Erről jut eszembe, volt olyan kritika valaha, amit a szívedre vettél?

Molnár Gál Péter döfött oda neki (is) még 1995-ben, a Valahol Európában premierje után. Azt állította (János így emlékszik): jó volt a Kulka, csak hamis.

- Ez fájt – mosolyog.

Közben a zenekar átöltözött, mindenki villant valamit a bőréből, kivéve a két dalszerzőt, Szabolcsot és Ambrust, Péterfy Bori pedig talpig fehérben, tollas fűzőben, rózsaszín parókával jelenik meg. János kitűnik közülük a visszafogottságával: fekete tunikában, fehér nadrágban készül színre lépni. Szabi pedig elé perdül, és mutogatja a fekete, szatén fényű mellényét:

- Ezt még akkor kaptam, amikor jegyszedő voltam az Operett Színházban, te meg a Valahol Európában sztárja voltál! (A többieknek magyarázza:) Ő volt az egyetlen színész, aki köszönt nekünk. Mi is hátul öltöztünk át, ott, ahol a szereplők, de a többiek ránk se hederítettek, csak János vett emberszámba minket. Most pedig együtt énekelnek a Müpa színpadán.

Felcsendül az első szám, kívülről hallgatjuk az ismert slágereket és a hálás közönséget. Jánosban még mindig nem buzog az adrenalin, csendben üldögél, még egy egész órát vár. Olyan zenbe kerül, hogy szinte váratlanul éri, amikor letelik az idő, és szólítják. Mindenki felpezsdül, aki eddig a háttérben lófrált, öten zsúfolódunk be a két négyzetméteres ügyelőablakba, ő pedig a színpad széléről hallgatja a konferálást. Bemondják, hogy most érkezik a „Szomorú Szamuráj”, akihez majdnem egy éven át, esőben, szélben, kánikulában jártak zenélni, lemezt készíteni, és aki most először adja elő az egyik dalt az albumról. Hosszú és homályos a felvezető, a közönség nem értheti, kinek szól a terjedelmes körítés. Aztán… „Hölgyeim és uraim, fogadják szeretettel Kulka Jánost!”

Bicegő léptekkel megérkezett a színpad közepére, elfoglalta helyét a kikészített széken, Tövisházi Ambrus mellett, és belecsaptak a Pálmaszívbe finoman, elegánsan. Rövid, sűrű dal, tele fájdalommal és elfogadással.

„Pálmaszív, pálmaszív,
Vállon él egy szőke grincs. A boldogság
Kabátban járkál, széke nincs.
A hangszerem majom-gitár,
Felhangolom. Eljátszom, szép a délután, 

Éjszakám kék vonatán
Féktelen fent maradtam.

Pálmaszív, pálmaszív,
Azt játszom, szép a délután” – énekelte.

Gyárfás Dorka (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Fejléckép: Gyárfás Dorka Kulka című kötetének borítója (Fotó/Forrás: Líra Könyv)