Lázár Ervin íróasztala fölött lógott egy arckép Berzsenyi Dánielről. Egy nap a lánya, Fruzsina azt mondta, hogy csúnyán néz rá az a Berzsián. Ez a mese Berzsiánról szól. Az alkotói válságban lévő költőről, aki hervadtdália szomorúságában úgy dönt, szakít az emberiséggel, mert az emberek lopnak, csalnak, hazudnak, vizezik a bort, klórozzák a vizet. A kimondott haragos kívánságokról, amik sorra valóra válnak. A sötétségről, ami eltelíti, elvakítja Berzsiánt és a fényről, ami kiárad Berzsiánból és virágba borítja a havas várost. És szól még az aranykezű Sróf mesterról, Violinról, a csudazenészről, Zsebenciék locska-fecske leányáról, Klopédiáról, a Hörpentő nevezetű szörpentőről, ahol Vinkóci Lőrénc korcsmáros kilencvenkilencféle szörpöt mér, Áttentő Redázról, Didekiről és Ribizliről, a repülő kutyáról.
Nyugodt szívvel adjuk majd kezébe bármely életszakaszában nemrég született kisfiunknak: Berzsiánnak.
hírlevél
