A lengyel író 2019 októberében nyerte el a 2018-as, de abban az esztendőben a testületen belüli botrányok miatt ki nem osztott irodalmi Nobel-díjat. Magyarul eddig hat kötete jelent meg.

Petneki Noémi fordító

– Hogyan bukkantál rá Tokarczuk könyveire?

Amikor rendesen megtanultam lengyelül és kiköltöztem Krakkóba, nyáron nem nagyon volt mit csinálnom, és rávetettem magam a lengyel irodalomra. Akkor olvastam tőle az első könyvet, ami nagyon megtetszett, és később ezért követtem a munkásságát.

– Hogy lett ebből „munkakapcsolat”?

A Bizarr történetek már 2018-as megjelenésekor nagyon tetszett. A Wacław Felczak Alapítvány műfordításra, illetve lengyel témájú könyv kiadására ír ki pályázatot, amire azonban csak kiadók pályázhattak, ezért a Vince kiadóhoz fordultam, hiszen velük már korábban is együttműködtem.

A pályázati kiírás ekkor még igen rövid határidőt szabott (ez azóta változott), így nagyon gyorsan fordítottam le.

– Miért épp erre a kötetre esett a választásod? Mi fogott meg benne?

Tokarczuk kézjegye a furcsaság, minden könyvében akad számos belőlük.

Mindegyik más miatt lehet bizarr. Engem leginkább a különböző létformák közötti határátlépések fogtak meg. Ember és állat vagy ember és növény között nincsen olyan nagy különbség, illetve elképzelhetőek köztes lények. A kötetben található egy 17. századi fiktív tündérmese, amelyben létezik egy egészen különleges nép, amely mintha az emberek és a növények közt foglalna el egy idilli helyet.

Olga Tokarczuk: Bizarr Történetek (2019, ford. Petneki Noémi) (Fotó/Forrás: Líra)

A kötet egy másik novellája Ovidius Átváltozásait idézi: egy ember átváltozik állattá. Ebben az elképzelt világban Ovidius kötete hever a szállodákban, ahogy nálunk a Biblia. Mivel én eredetileg latin szakos voltam, ahol az Átváltozások alapműnek számít, így Tokarczuknak ez a gesztusa nagyon megfogott. Az író más műveiben a nemek közti határátlépésről, egyfajta nemváltásról vagy részleges nemváltásról van szó. Más szövegeiben megjelenik a farkasemberré változás motívuma vagy a lélekvándorlás is. Megmutatja, hogy a lét milyen sokféle, és sok átjárás lehet a létformák között.

vagy ha zavarba is hozzák, akkor az katarzist okoz benne, és nem hajítja a sarokba a könyvet. Nem kell mindent komolyan venni benne – hisz ez fikció –, de érdemes elgondolkozni rajta.

– Miért érezted azt, hogy Tokarczuk a magyar olvasókhoz is szólhat?

Amikor elkezdtem dolgozni, azt éreztem, hogy ez az a könyv, amit muszáj, hogy ismerjenek a magyar olvasók. Lássák, milyen izgalmas, sokszínű és jövőbe tekintő tud lenni a lengyel irodalom.

Akkor még nem volt szó a Nobelről, „csak” a Man Booker-díjat nyerte el egy másik könyve.

Tokarczuk korai jelentős könyveit nagy késéssel adták ki Magyarországon, a későbbiek pedig egyáltalán nem jelentek meg. A Nobel-díj után gyors tempóban elkezdték fordítani a régebbi köteteket is. Magyarországon él egy marék elszánt polonista, akik próbálkoznak különböző úton-módon kiadni a lengyel irodalmat. Nincs átfogó stratégia, csak lelkes emberek munkája...

Henryk Sienkiewicz az 1880-as években (Fotó/Forrás: wikipedia)

– Mi volt a legnagyobb kihívás a fordításban? Mi okozott nehézséget?

Minden novella más. Említettem a 17. században játszódót, ennek a nyelve erősen stilizált, Sienkiewicz könyveinek nyelvére hasonlít (ő szintén egy Nobel-díjas lengyel író, aki a századfordulón alkotott és írt egy, a 17. században játszódó trilógiát – ez a Tűzzel-vassal, az Özönvíz és A kislovag.) Valahol Lengyelország perifériáján, részben egy mitikus helyen játszódik. A nyelvét elég nehéz volt lefordítani, a stilizációt nem lehetett visszaadni teljesen. Ha a magyarban akkoriban használt elbeszélő múlttal fordítom, az túl nehezen érthető lett volna. Másrészt

Így a nyelvújítás kori kifejezéseket nem tudtam kikerülni, de adtam a szövegnek egy 17. századi ízt. Ehhez részben Sienkiewicz magyar fordításai adták az ihletet, részben a korabeli erdélyi emlékírók szép, ízes magyar nyelve.

Stanisław Lem 1966-ban egy játékűrhajóssal (Fotó/Forrás: wikipedia)

– Bár a mondás szerint a lengyelekkel hagyományosan jó viszonyt ápolunk, a lengyel irodalom és kultúra valahogy mégsem igazán ismert itthon. Mi lehet ennek az oka? Nagyon más irodalmi hagyományaik vannak?

Sok mindent lefordítottak az elmúlt évtizedekben, de ezek nincsenek benne a köztudatban. Valahogy a közép-európai népek keveset tudnak egymás irodalmáról. Közvetlen szomszédainkat is kevéssé ismerjük ebből a szempontból. A lengyel irodalom rendelkezik egy rajongótáborral, de kellene egy átfogó stratégia, amivel szélesebb körben is lehetne népszerűsíteni, hiszen a XX. században is maradandót alkottak a szerzők. Több Nobel-díjassal is büszkélkedhetnek, de rajtuk kívül is sok érdekes és figyelemre méltó alkotó van ezen a nyelvterületen.

– Kiket ajánlasz azoknak, akik megismerkednének a lengyel irodalommal?

A XX. századi nagyok felé érdemes fordulni! Ha valakit a költészet érdekel, Czesław Miłosz, Zbigniew Herbert, Wisława Szymborska műveivel érdemes próbálkoznia. Intellektuális, de jól érthető költészet, jobbára szabadversek.

(Gombrowicz műveiről Kőhalmi Zoltán is lelkesen nyilatkozott lapunknak adott interjújában - a szerk.)

A regények közül a XX. században elveszített Litvániában játszódik, egyúttal iniciációs regény is Czesław Miłosz: Az Issza völgye című műve. Hasonló témát dolgoznak fel Tadeusz Konwicki Szerelmi krónika, illetve Bohiń című kötetei. Bruno Schulz Fahajas boltok című könyvét Hrabal állítólag minden évben újraolvasta.

Witold Gombrowicz (Fotó/Forrás: wikipedia)

Az új nemzeti alaptantervben is szerepel egy lengyel szerző, viszont ő az egyik legnehezebben olvasható: a holokauszttal foglalkozó Tadeusz Borowski. Az a különös helyzet állt elő, hogy ebben a témában az ő műveit olvassa kötelező olvasmányként a magyar diák Kertész Imre helyett, bár hasonló a látásmódjuk.

A Solarist is jegyző Stanisław Lem erős filozofikus tartalmú sci-fijei mellett a Kiberiáda például könnyedebb, humoros, jó bevezető a világába.

A kortársak közül is érdemes válogatni! Az idősebb generáció tagjai közül Wiesław Myśliwski Értekezés a babfejtésről (ford. Hermann Péter) című könyve nagyon nehezen található meg, de érdemes felkutatni! Nem vidám darab, mert XX. századi történelem határozza meg a hős életútját, de valahogy mégis pozitív a kicsengése.

A fiatalabb generációból Szczepan Twardochot, a lengyel irodalom fenegyerekét a könnyen olvasható, mégis "kemény" irodalom kedvelőinek ajánlom (XX. századi történelembe ágyazott könyvek; ford. Körner Gábor).

Andrzej Sapkowski, lengyel fantasyíró, a Vaják regényciklus alkotója (Fotó/Forrás: wikipedia)

Andrzej Sapkowski a 80-as években egy Galaktika-szerű lengyel folyóiratban kezdte közölni az elbeszéléseit, amik végül regényfolyammá nőttek. Először játék készült belőle, és az tette igazán népszerűvé a művet, ezután forgatták a sorozatot. A Vaják regényciklus kötetei jól megírt könyvek, a magyar fordításukban is nagyon sok a nyelvi lelemény. Utóbbi Kellermann Viktória, majd az utolsó kötet esetében Hermann Péter munkáját dicséri.

Szívmelengető, mégis giccsmentes, keresztény alapú, de ateistáknak is bátran ajánlható "lelki táplálék" Józef Tischner Rövid életkalauz című munkája (most jelent meg Éles Márta fordításában). Janusz Korczak, akinek film is készült az életéről, érthetően, szépen megírt pedagógiai könyvek szerzője. Ilyen a Flaccus kiadó sorozata, illetve az I. Matykó király (ford. Mócsai-Karaba Márta), ami egy felnőtteknek – is – való gyerekregény). A női szerzőkről Kellermann Viktóriának hála egy egész portálról válogathatunk magyarul.

Aki magáról a lengyel irodalomról szeretne olvasni, az Pálfalvi Lajos esszéit, kritikáit keresse, de be lehet iratkozni a PPKE-re lengyel szakára (- komolyan!), ahol remek tanárok és mentorok dolgoznak.