Életem egyik legmegrázóbb olvasmánya ez a regény, ami egy 13 éves intézetis kislány története. Az ő sorsán keresztül egy zárt társadalom; az intézetben nevelkedő fiatalok, nevelőik, szüleik életébe pillanthatunk be. Pinkler és társainak mindennapjai szökéstől szökésig tartanak: elszöknek, visszaviszik őket és minden kezdődik elölről. A bőrünkön érezzük azt a szabadságvágyat, ami ezeket a gyerekeket hajtja. Rémisztő, hogy nincs kiút; az intézeti élet fullasztó és kilátástalan, ami az utcán vár rájuk az pedig sötét és reménytelen. Tulajdonképpen nem számítanak, nem hiányoznak senkinek; szüleikhez nem mehetnek, ha probléma van velük, az teher és kellemetlen nyűg mindenkinek. Csupa érzékenyen megrajzolt kamaszportré, és kiábrándult, keserű kép a felnőttek világáról. És nyugtalan éjszakák a regény olvasása után, amikor kényelmesen elnyúlnánk puha, meleg ágyunkban.

Bódis Kriszta: Artista (Jelenkor, 2006)