Darvasi László monumentális nagyregénye, a Neandervölgyiek 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan kertet akar megalkotni. A munkálatokban részt vesz a városi zsidó kalandor éppúgy, mint az indulatait nehezen fékező művezető, Lackó. A városban már ott téblábol a Pestről eltanácsolt Gál Endre tanár, kattogtatja masináját a sokat látott fényképész, illetve élni tanul egy cselédlány, Erna, aki a történet kezdetén ébred rá az erejére. A magyar vidék, a főváros és a nagyvilág az egymásba kapcsolódó történetek színhelye. Zsidók, magyarok, szegények, gazdagok, okosok és bolondok a szereplők, illetve föltűnnek a régről ismert könnymutatványosok is. A történelem alakulása végül mindenkit, épelméjűt, ábrándozót és pragmatikust is próbára tesz, viszont a nagyregény cselekménye mindegyre nem várt fordulatokat vesz.
Darvasi három generáción átívelő elbeszélése gazdag és magával ragadó látomás a 20. századról.
A tét elég komoly. Eltűnik-e a mese. S ha valóban eltűnik, mi marad utána.
Darvasi László Neandervölgyiek című nagyregénye (Fotó/Forrás: Magvető Kiadó)
„Komoly szakmai elismerésnek tekintem az Esterházy Irodalmi Díjat és külön öröm, hogy elsőként kaphattam meg. A Neandervölgyieken továbbra is dolgozom, születnek a mondatok, készül a regény folytatása. Számomra egy ilyen nagyregény az igazi írói szabadság, a teremtés illúziója” – mondta a díj átvétele után Darvasi László.
„Darvasi László Neandervölgyiek című művével egy olyan alkotás született, ami nem csak szórakoztató és egy életre esztétikai élményt nyújtó mű, hanem jó eséllyel befolyásolja azt, hogy hogyan látjuk a 20. század magyar történelmét. (…) A Neandervölgyiekből megérthetünk valamit a létezésünkből. Vigaszt nyerhetünk, gyászolhatunk. Nem mindegyik ártatlan éli túl, de egy vagy kettő mégis. Valaki mindig megmarad. Legalábbis eddig így volt.
Mindenkinek ajánlom: olvassa ezt a regényt. Tart, ameddig tart, nem romlik meg. Úgy kell olvasni, mint ahogy az éveket éljük, egyiket, a másik után
– fogalmazott méltatásában a zsűri.
Darvasi László nyerte az Esterházy Irodalmi Díjat (Fotó/Forrás: Szita Márton / Esterházy Magyarország Alapítvány)
A díj Kelemen Zénó szobrászművész alkotása, az elismeréssel járó támogatás összege tízezer euró.
Az Esterházy Magyarország Alapítvány áprilisban jelentette be, hogy létrehoz egy olyan magas presztízsű irodalmi elismerést, amely független, politikamentes, értékelvű, a minőségi magyar irodalmat díjazza, és a maga kategóriájában a legrangosabbnak számít Magyarországon. A díjat évente adják át, és az az író vagy költő nyerheti el, aki az előző naptári esztendőben a legkiemelkedőbb olyan művet adta közre, amely
humanista világlátásával, szabadságtörekvéseivel, felelős szeretetével, feddhetetlen jóakaratával és nyelvi igényességével járul hozzá ahhoz, hogy a világ jobb hellyé váljék.
Az Esterházy Irodalmi Díj rövidlistájára tíz alkotás került fel, ezek közül választotta ki a nyertest a zsűri, amelynek tagja Kiss László író, szerkesztő, tanár, a Bárka folyóirat szerkesztője, Mácsai Pál színművész, az Örkény Színház korábbi igazgatója, Dr. Margócsy István irodalomtörténész, az ELTE-BTK emeritus oktatója, Mora Terézia író, forgatókönyvíró, műfordító, a Német Könyvdíj 2013-as kitüntetettje, valamint Veiszer Alinda újságíró, szerkesztő volt.
Fejléckép: Darvasi László (Fotó: Szita Márton)
hírlevél
