Hoffmann Ernst Theodor Wilhelm néven született Poroszország fővárosában, Königsbergben, ügyvéd szülők gyermekeként. 1778-ban a szülők elváltak, az akkor kétéves fiú pedig az édesanyjával a nő rokonaihoz költözött. Ezek az emberek később meghatározó szerepet töltöttek be Hoffmann életében, mint ahogy Theodor Gottlieb von Hippel is, akivel az iskolában kötött barátságot, és aki később szintén író lett.
Hoffmann szemei előtt fiatal korában azonban még az ügyvédi pálya lebegett, 1792-ben kezdte meg jogi tanulmányait, 1795-ben pedig sikeres államvizsgát tett.
Nem sokkal később eljegyezte unokatestvérét, Minnát is.
1800-tól bírósági titkárként dolgozott Poznańban, ám a főnökei nem értettek egyet világnézetével, illetve ellenezték az egyre gyakrabban készülő karikatúrák publikálását, így a folyamatos konfliktusok hatására Hoffmannt előbb Płockba, később Varsóba helyezték át.
E. T. A. Hoffmann karikatúrája saját magáról (Fotó/Forrás: Wikipédia)
A magánélete is romokban hevert, 1802-ben Minnával felbontották az eljegyzést, és bár nem sokkal később összeházasodott Maria Thekla Rorer-Trzynskaval, lányuk még gyerekkorában meghalt.
A jog mellett Hoffmannt vonzották a művészetek, ugyanakkor mind rajz-, mind irodalmi karikatúrái negatív hatással voltak karrierjére.
Gyakran bírálta ugyanis a politikai döntéseket, közéleti személyiségeket, sőt barátokat, rokonokat, művészeket is.
Ennek ellenére rajongott az irodalomért és a zenéért – utóbbit nemcsak zenei munkássága jelzi, hanem az is, hogy művészi eszményképe, Wolfgang Amadeus Mozart után Wilhelm utónevét Amadeusra változtatta.
Amikor arról kérdezték, hogy mit tart elsődleges hivatásának, azt felelte, hogy ő elsősorban zenész, aki, ha kell, tud rajzolni, sőt festeni is, egyébként mellékesen ír is.
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete (Fotó/Forrás: Wikipédia)
A legjelentősebbnek mégis költői műveit tartja az utókor, azokat a szatírákat, melyek sajátosan láttatják a világot, és amelyeket a legképtelenebb fikciókat is úgy ábrázolják, hogy azok elfogadhatóvá válnak az olvasó számára.
Drezdai tartózkodása alatt írta – 1814-ben – máig legismertebb művét, Az arany virágcserepet, amely Anselmusról, egy kétbalkezes drezdai diákról szól, valamint a Diótörő és Egérkirályt.
Utóbbi megjelenése idején, 1816-ban az írói sikerei ellenére bíróként kezdett dolgozni, a királyi kamarai törvényszék tanácsosa lett. Egyes források szerint azonban már 1814-ben visszatért eredeti foglalkozásához, és Berlinben az igazságügy-minisztériumban vállalt állást.
Az irodalom azonban az élete része maradt.
Halála előtt két évvel, 1820-ban fejezte be életműve legnagyszabásúbb alkotását, a Murr kandúr életszemléletét (ezenkívül egyetlen regényt írt még, Az ördög bájitalát), melyben saját korábbi, romantikus stílusát öniróniával parodizálja.
Közben tagja lett egy bizottságnak, amely diákok államellenes magatartását volt hivatott kivizsgálni. Hoffmann azonban ahelyett, hogy koholt vádak alapján elítélte volna a fiatalokat, leleplezte kollégái korrupt megmozdulásait. Tettéért eljárást indítottak ellene és elbocsátották.
A sorozatos visszautasítások és konfliktusok eddigre szenvedélybeteggé tették, és egészségre annyira megromlott, hogy 1822. június 22-én utolérte a halál.
Fejléckép: E. T. A. Hoffmann portréja (forrás: Wikipédia)
hírlevél
