Egy edző, aki más, mint a többi – monográfia készült Mezey Györgyről

Immár negyven éve annak, hogy mindeddig utolsó alkalommal kijutott a világbajnokságra a magyar labdarúgó-válogatott. Az akkor, de talán mindmáig is mindenki által rajongásig szeretett csapat nimbusza sokak szemében elengedhetetlenül összeforrt Mezey György nevével. A szövetségi kapitány szakmai és emberi kvalitásai kétségtelenül rengeteget hozzátettek az akkor a kontinens legjobbjai között emlegetett meggypiros tizenegy szerepléséhez. A magyar futball élő legendája nem csupán a nemzeti csapat kapcsán tette le névjegyét, noha egy edzőnek kétségkívül ez jelenti a csúcsot:

az általa kidolgozott taktika és játékmodor sokak számára máig követendő példaként szolgál

– olvasható a kiadó ajánlójában.

Benedek Szabolcs monográfiája végigköveti a nemzetközi hírnévre szert tett tréner életútját, a szülőhelytől kezdődően a hazai és a külföldi állomásokon át az utolsó bajnoki címig és a futballtól való búcsújáig. A kötet lapjain felemelő és megrázó pillanatok követik egymást, miközben főszereplőjével közösen megjárjuk a magasságokat és a mélységeket, ahogyan az a labdarúgásban és az életben egyaránt történni szokott.

Benedek Szabolcs: Mezey (Fotó/Forrás: OKJ Szakkönyv)

A dr. Mezey György aktív közreműködésével készült, első ízben megjelenő autorizált életrajz szerzője, Benedek Szabolcs József Attila-díjas író gyerekkora óta rajongója a negyven évvel ezelőtti válogatottnak és annak mesterének –

ez a vállalt elfogultság teszi ezt a könyvet különösen személyessé és emberközelivé.

A szerző úgy fogalmazott, a kezdetektől világos volt számára, hogy Mezey György más, mint azok az edzők, akiket korábban látott. „Amikor megszólalt, csöndes volt, halkszavú, mértéktartó, időnként túlságosan visszafogott. Az arcáról mintha soha nem akartak volna eltűnni a feszültség barázdálta vonások. […] Ha valaki a nyolcvanas évek közepén – amikor mérvadó vélekedések szerint a magyar volt Európa legjobb válogatottja és annak szakvezetője a legjobb szövetségi kapitány –, vagy akár később azt mondja, hogy én fogom megírni ezt a bevallottan szubjektív könyvet róla, az ő segítségével, támogatásával, közreműködésével és jelenlétével, lehet, hogy habozás nélkül odaadtam volna jó előre érte a fél karomat. […] Az elmúlt őszt dr. Mezey Györggyel töltöttem. Ennek az eredménye ez a könyv, amely – saját szavai szerint – Gyuri bácsi (nekem így) szakmai életének lezárása. Örülök és meg vagyok hatva, hogy én írhattam meg” – olvasható a kötet előszavában.