Könyv

Egy vérbeli szecessziós asszony – Krúdy Rózsája az Óbudai Társaskörben

2022.11.28. 15:50
Ajánlom
Lévai Katalin Krúdy Rózsája című legújabb könyvéről Nyáry Krisztiánnal beszélget az Óbudai Társaskörben, december 1-én. Az Egy kurtizán írónő története alcímet viselő történelmi regény Krúdy Gyula és a „magyar kaméliás hölgy” néven emlegetett Madame Rose párhuzamosan futó élettörténetét tárja az olvasók elé. Lévai Katalinnal személyes és családi sorsokról, őszinteségről, hitelességről, a szöveg nyelvezetéről, a monarchiabeli Pestről beszélgettünk abban a józsefvárosi lakásban, ahol annak idején gyerekeskedett és ahol ma a regényeit írja.

2006-ban jelent meg első regényed, a Párnakönyv, ami azonnal bestseller lett. Magasan jegyzett szociológusként, sikeres politikusként miért kezdtél szépirodalommal foglalkozni?

Nagyon sokat köszönhetek a szociológiának, különösképpen a most 91 éves Ferge Zsuzsának. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Szabó Ervin Könyvtárban éppen most indítottunk egy Ferge Szabadegyetemet, ahol néhány napja tartottam előadást az 1989-ben indult Esély című társadalompolitikai folyóiratról, amelynek az alapító főszerkesztője voltam. Így utólag visszaidézve, akkoriban kezdtem el érezni, hogy a szociológia nyelve száraz, sokszor nagyon érdekes, de semmiképp sem érzelmekkel telített.

Szükségem volt egy olyan nyelvre, amellyel ki tudom fejezni a legmélyebb érzéseimet és érzelmeimet.

LevaiPhotoforGeneralUse-134840.jpg

Lévai Katalin (Fotó/Forrás: Óbudai Társaskör)

Még nagyon fiatal voltam, alig harminc, és egyszerűen nem mertem a szöveget, amit írtam szépprózának nevezni, inkább azt mondtam rá, hogy érzelmi szociológia. Ez valójában mankó volt, amit csak saját magam számára használtam. De az biztos, hogy nem tudnék ma olyan társadalmi és történelmi közegbe ágyazott személyes történeteket írni, mint amilyeneket írok, ha nem lettem volna korábban szociológus. Erre a tudásra szükségem van, ebből táplálkozik az irodalmi munkásságom. Azt vallom, hogy nem írhatsz úgy az egyénről, hogy közben nem írsz a történelemről, amelynek ő a része.

Mikor merted először megfogalmazni magadnak, hogy amit írsz, az már irodalom?

Az első könyvem, a Párnakönyv és más mesék után, 2006-ban. Akkor, amikor éppen a politikai pályám csúcsán voltam. A miniszterséget váltottam az Európai Parlament képviselőségére és a jogi bizottság alelnöke lettem. Ez egy elég érdekes ellentét volt, de valószínűleg éppen erre volt szükségem. Miközben mások sürögtek-forogtak, esténként partikon vettek részt,

én hazamentem, lezuhanyoztam, felvettem a melegítőt, leültem és nagy boldogságban hajnalig írtam.

Így született meg életem nagy szerelmének története, egy szerelem anatómiája. Ebben egyébként, ha hiszed, ha nem, Annie Ernaux írásai segítettek, akinek a könyveit akkoriban kezdtem olvasni. Nem vagyok annyira elragadtatva tőlük, mint amennyire most divatba jöttek, de az biztos, hogy valamit nagyon tud: a személyes, apróságokban, részletekben ábrázolt női sors megjelenítését. Tőle tanultam meg azt is, hogy merjek őszintén magamról beszélni. A könyv sikeréhez persze az is hozzájárult, hogy politikus voltam. A 2000-es évek közepén valahogy nem volt még elfogadott, hogy a politikus is ember és lehetnek érzelmei. Tudatosan egy nagyon visszafogott, decens, ugyanakkor abszolút határozott álláspontot képviselő politikusként jelenítettem meg azt a személyt, aki az esélyegyenlőségi miniszter volt, de mögötte ott volt egy sérülékeny és érzelmes nő. És ez az érzelmes nő egyszer csak napvilágra jött, és ez nagyon sokakat meglepett.

Ma mi az elsődleges prioritás? Hogy mutatkozol be?

Író és szociológus.

Milyen témák izgatnak, hogyan találod meg a történeteidet?

Általában a családtörténetek izgatnak. Mindig személyes történeteket írok, például a saját családomról. Minden munkámat hónapokon vagy akár éveken át tartó komoly kutatás előzi meg, mert a könyveim miközben személyes sorsokat és életutakat mutatnak be, egyben társadalomtörténeti regények is. A Bábel-Budapest a monarchiabeli Budapestet jelenítette meg úgy, hogy közben a dédszüleim, nagyszüleim, majd a szüleim életét meséltem el. Ahhoz, hogy ez hiteles legyen, hogy rekonstruálni tudjam többé-kevésbé egy család életét, ismernem kell a kort: hol éltek, hogy nézett ki a lakásuk, milyen szomszédok, barátok vették körül őket, mi volt a foglalkozásuk. Szociológiai tényekkel dolgozom. Ha ezeket tudod, akkor már sok mindent tudsz a családod életéről, hiszen tisztában vagy vele, hogy milyen társadalmi-kulturális közegben mozogtak. A zongora, amit itt látsz, a nagymamámé volt, a mamám és a három fiútestvére ezen játszott, gyakorolt. Apu hegedűművésznek készült, Weiner Leónál tanult kamarazenét, anyu zongorázott, egész életükben együtt kamarazenéltek. Ránézek a zongorára, és ez egy történet. Tavaly jelent meg a Szavanov Emil cukrászmesterről szóló könyvem, a Tűzmadár. Az Arcanumon, ami igazi kincsesbánya, találtam vagy kétszáz cikket róla. Soha nem tudtam, hogy a nagynéném férje ilyen híresség volt. És képzeld, rátaláltam egy olyan képre is, ahol a mamám 18 éves lányként ül a zongoránál és a Szavanov dzsessz-bandben játszik. Anyu soha nem mondta el nekem, hogy a nagybátyja zenekarában valaha is zongorázott. De ott volt egy 1930-as fényképen! Most fejeztem be a szegedi Reök család történetét feldolgozó regényt, amit hasonlóan a Szavanovékhoz, a családtagokkal együtt kutattunk, és ez egészen fantasztikus pluszt élményt adott a munkához.

Ebbe a sorba hogyan illeszkedik a Krúdy történet?

3050245-135158.jpg

Lévai Katalin: Krúdy Rózsája - Egy kurtizán írónő története (Fotó/Forrás: Lira.hu)

A téma szó szerint a szófán hevert. Az interneten láttam meg egy szófán ülve ezt a gyönyörűséges nőt, Madame Rose-t. Méltóságteljes pózban helyezkedik el egy múlt századfordulós képen egy nő, akiről elsőre csak azt láttam, hogy tartása van, hogy valamit képvisel, még nem tudom pontosan, mit, de nagyon érdekel. Ez a fénykép indította el ezt a regényt. Elolvastam az önéletrajzát, amit kifejezetten jó írásnak tartok. Kiderül belőle, hogy 16 évesen Pilisről szöktette meg egy katonatiszt. Ezért hívják Pilisy Rózának. Egy éjszakát töltött a tiszttel egy ócska hotelben Pesten, a férfi lelépett és ott hagyta ezt a lányt egy szál ruhában, pénz nélkül, egy idegen városban. Nem ír arról, hogy ezután mi történt vele, de ismerve az akkori Pestet és a nők helyzetét, sok mindenen mehetett keresztül, sok fizikai erőszak és bántás érhette. Azt tudjuk, hogy a Szervita téren egy virágboltban lett eladó. Oda jártak a korabeli arisztokraták és politikusok, hiszen az üzlet két lépésre volt a parlamenttől. Az akkori divat szerint a férfiak virágot tűztek a gomblyukukba, így aztán az összes arisztokrata megfordult a boltban Batthyánytól kezdve a Szapáry és Esterházy grófokon át Apponyiig, mindenki megismerte ezt a hosszú, fekete hajú, telt alakú csodaszép lányt. Én hozzá költöttem, hogy nyilván a Szervita téri virágárus nő segítette őt és tanította meg egy csomó dologra. Róza okos, ügyes nő volt, arisztokrata szeretőivel vetetett magának egy házat a Magyar utcában, amit jó gazdaasszony módjára működtetett. Így lett itt egy luxus bordély és egy irodalmi szalon, ahol egyszer csak megjelent a 17 éves Krúdy (akit imádok) Nyíregyházáról, kis bajusszal, félrecsapott kalappal, mint egy cigány legény, 198 cm magasan. Azonnal Róza rajongója lett a köztük lévő huszonegy év korkülönbség ellenére.

Krúdy kedvelte az idősebb asszonyokat. Első felesége 9 évvel volt idősebb nála. Olyan mély barátság lett az övék, ami aztán életük végéig kitartott. A könyv egyébként úgy indul, hogy Krúdy ül az óbudai szobájában magányosan, totál elszegényedve, alkoholistán, depressziósan, írja a nekrológot Rózáról és közben végiggondolja kettejük életét. Rózát nagyon sok könyvében megjelenítette, például A vörös postakocsiban és a Szindbádban. Megírta fiatalnak, öregnek, rengeteg féle alakban, mint minden nőt, akit szeretett: az első feleségét, Spiegler Bellát, Marinovics Jolánt, az Ó utcai Kakasos ház madamját, a második feleségét, Várady Zsuzsit. Közben pedig megköltötte Budapest mítoszát, mert – ugyanúgy, mint Pilisy Róza – szecessziós ember volt, aki valójában a múltban élt.

Szerintem ezért is voltak olyan jó barátok, mert mind a ketten elvágyódtak abból a jelenből, amelyben éltek, egy nosztalgikus múltba,

amit Krúdy hatalmas fantáziával teremtett meg. De fontos volt az is, hogy Róza tehetséges író volt, mert Krúdy ki nem állhatta a tehetségtelen nőket. Például az első feleségének, az amúgy újságíróként tevékenykedő Spiegler Bellának megtiltotta, hogy írjon. Valóban elég gyengécske szerző volt.

Támogatta Rózát az írásban?

Nem kellett támogatni. Elég volt, hogy Krúdy elismerte a tehetségét, a tisztességét, az emberségét és a sikeres üzletasszony mivoltát. Nagyon érdekes, ahogy a két élet párhuzamosan egymás mellett fut, és teljesen ellenkező pályát ír le. Miközben Krúdy művészileg kiteljesedik – fokozatosan nagyszerűbb és mélyebb lesz – és egyre inkább képes önmaga mítoszát is megteremteni, közben emberileg rommá válik, kapcsolatait lerombolja és boldogtalanná teszi minden feleségét. Madame Rose írói pályája elhal, viszont emberileg csodálatosan kiteljesedik. Amikor 1914-ben kitör az I. világháború, abbahagyja a bordélyház működtetését, Madame Rose-ból Róza asszony lesz és visszamegy Pilisre, ahol a saját házát hadikórházzá átalakíttatva sebesülteket ápol.

Rózának nem lett családja, gyerekei?

Magánéletéről annyit tudunk, hogy volt egy szerelme, egy végtelenül tehetségtelen, jellemtelen, gonosz író, Pekár Gyula, akit Karinthy Frigyes nemes egyszerűséggel hatpekárnak nevezett a hatökör megfelelőjeként. Ő volt az, aki Krúdy pályáját tönkretette a Tanácsköztársaságban viselt szerepe miatt. Pekár irodalmi potentát volt, nem engedte Krúdyt megjelenni, tulajdonképpen listára tették, az utolsó évei kétségbe ejtőek voltak, és nagyon korán, 54 évesen meg is halt.

Pekár Gyula miatt egyébként Róza öngyilkosságot kísérelt meg.

Mellbe lőtte magát egy picike pisztollyal, de a fűzőjében megakadt a golyó, így nem okozott semmi kárt. Ezek a klisék, mint a katona szöktetés, szerelmi bánatból elkövetett öngyilkosság amúgy benne voltak a korban, Krúdy is úgy viselkedett, ahogy akkoriban egy művészembertől elvárták: ivott, kuplerájba járt, szeretőket tartott. Egy igazi anti-Midász király volt egyébként, mert a pénz mind kifolyt a keze között. Megkapta, abban a pillanatban elköltötte, kész. Úgy halt meg, hogy egyetlen fillérje nem volt, még a villanyt is ki akarták kapcsolni a lakásában, mielőtt meghalt.

Krudy_in_1929_-_Petofi_Literary_Museum-140610.jpeg

Krúdy Gyula 1929-ben (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Hogy keveredik a regényben fikció és valóság?

A fikció akkor hiteles, ha valós tényeken alapul. Hónapokig olvastam korabeli dokumentumokat, újságcikkeket, visszaemlékezéseket, amíg készültem az írásra. Tehát a regény pontos tényekre épül, de miután nem voltam ott, nem tudom, hogy amikor Heltai belépett a szalonba, mit mondott Rózának, vagy miről beszélgettek Krúdyval, a valóság réseit nyilván fikcióval kellett kitölteni. De a szereplők jelleméből, a társadalmi miliőből, a háttérből sok minden kikövetkeztethető. 

Azért ez egy nagyon vékony határmezsgye, mert miután hiteles és pontosan adatolt dolgok vannak benne, az olvasó hajlamos lehet elfogadni tényként azt is, ami fikció.

Krúdynak van egy zseniális mondata, miszerint egész életében nem írt mást, csak színhazugságokat. A könyv fülszövegébe ezért ezt írtam: „Ha Krúdy Gyula egy pillanatra lejönne közénk a mennyből, bizonyára azt mondaná: Édes lányom, nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan megírtad... de akár így is történhettek volna. Végül is én sem írtam mást egész életemben, mint színhazugságokat, amelyek mögött azonban mindig ott volt a színigazság.”

Az írás nyelvezetében is törekszel a hitelességre?

Maximálisan. Olyannyira, hogy volt, amikor a szerkesztő kifogásolta a szöveget, mondván, kicsit sok. Mondtam, bocsánat, de ez Krúdy. Egy idő után megtanultam Krúdyul írni. Nem szeretem, amikor az írók egy múltban játszódó regényben nem korabeli, hanem mai nyelven írnak, mert azt mondják, a mai olvasóhoz mai nyelven kell szólni. Én nem hiszek ebben.  Megtanulom azt a nyelvet, amit az adott korban használtak. Szecessziós ember vagyok, mint Krúdy és Madame Rose, ezért

borzasztóan fontos nekem, hogy a szépség benne legyen a szövegben,

és nem vagyok hajlandó lemondani róla azért, mert az most nem divat.

Szerző: Spilák Klára

További részletek a könyvbemutatóról ITT

Fejléckép: Pilisy Róza az 1880-as években (Fotó/Forrás: Óbudai Társaskör)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Vizuál

Cristian Mungiu legjobb filmjeit vetítik az Urániában

Február 16-án kerül a mozikba Cristian Mungiu legújabb filmje, az R.M.N. A Cirko Film és a Román Kulturális Intézet retrospektív vetítéssorozattal tiszteleg a román új hullám egyik legkiválóbb rendezője előtt február 9. és 12. között
Vizuál

Hatalom és tehetetlenség témáját boncolgatja új filmjében Prikler Mátyás

Február 1-jén mutatkozott be a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon Prikler Mátyás legújabb filmje, a Hatalom. A szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült alkotás főszerepében Hajdu Szabolcs látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv gyász

Elhunyt Kozma Dezső irodalomtörténész

Az erdélyi magyar tudományos élet meghatározó alakja, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem korábbi rektorhelyettese, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) volt dékánja 87 éves korában hunyt el.
Könyv hír

Új regénnyel jelentkezik Murakami Haruki áprilisban

Egyelőre nem sokat tudni a japán művész áprilisban megjelenő könyvéről, a kiadó sem a címét, sem pedig a cselekmény részleteit nem árulta el.
Könyv magyar irodalom

Ők kapják idén a Baumgarten-díjat

Február 8-án szerdán, 18 órakor adják át az idei Baumgarten-emlékdíjat, illetve a Baumgarten-emlékjutalmat a Vörösmarty téri Szamos Gourmet Házban.
Könyv hír

Küldj egy könyvölelést Valentin-napra!

Február 14-én Csehov, Jane Austen vagy épp Nyáry Krisztián könyvújdonságaival fejezhetjük ki az érzéseinket a Líra kampánya segítségével.
Könyv magazin

Az író, aki létre akarta hozni az USA 51. államát – 100 éve született Norman Mailer

Norman Mailert a modern próza- és újságírás úttörőjeként tartják számon, aki a leghitelesebben tudta kifejezni az 50-es és 60-as évek amerikai fiatalságának életérzését. Megítélését azonban némileg beárnyékolják életének bizonyos epizódjai.