Kevés 20. századi művész van, akiről többet írtak volna, mint Bob Dylanről, és a szekunder irodalom mennyisége már-már abszurd magukhoz a Dylan-művekhez képest. A Blowin' In The Wind szövege például nem hosszabb egy népies Petőfi-versnél, de a hosszabb dalok írása közben sem hinném, hogy a szerző bármi olyasmire gondolt volna, hogy ő most új narratívát teremt és megváltoztatja az évszázadot. Éppen ezért érezhette magát kényelmetlenül akkor, amikor megkapta a Nobelt, és ráébredt, hogy előadást kell tartania. Neki, Bob Dylannek, aki az éneklésen kívül leginkább a jelentőségteljes hallgatáshoz ért.
bach, mozart, tolsztoj, joe hill, getrude
stein vagy james dean (ezek mind meghaltak, a
Nagy Könyveket mind megírták, a Nagy Mondások
mind elhangzottak) én csak le akarom skiccelni Nektek
hogy mi is a helyzet időn-
ként habár tulajdonképpen magam se
nagyon értem hogy mi van –
Bob Dylan 1986-ban (Fotó/Forrás: John Downing / Getty Images Hungary)
– énekli Dylan a Bringin' It All Back Home című dalában (Barna Imre fordítása, és az ő könyvéből idézek: Bob Dylan: Dal, szöveg, póz; Európa, 2017, 172. oldal). Ha valaki ilyen szövegért kap Nobel-díjat, az teljesen rendben van, Dylan zseniális, de a művészi lényegével ellenkezik, ha tudományos előadást várunk tőle. (Igaz, hogy megírta a Krónikák első kötetét, aminek a folytatásával azóta sem jelentkezett. Ebben az emlékiratszerűségben Dylan leírja, hogy milyen intenzitással falta a könyveket, és azok közül is mindent, fiatalkorától kezdve.)
Dylan mindenesetre megtartotta a június 4-i előadást, ami azonban kissé bűzlik az internet népének szemében. Ben Greenman blogger jelezte először, hogy nem találja a Moby Dick című regényből a Dylan által idézett részt ("Some men who receive injuries are led to God, others are led to bitterness"). A Slate magazin viszont talált egy hasonló félmondatot az internet legtöbb egyetemi jegyzeteit tartalmazó weboldalán, a SparkNotes-on. Aztán még legalább húsz olyat, mely Dylan előadásában elhangzott. Olyan jellegzetes szókapcsolatokat, amik máshonnan nem származnak.
Dylan egyébként soha nem félt lopni egy kicsit. A már említett Blowin' In The Wind című dal, mely annyira fontos mozzanata a 60-as éveknek, mint mondjuk az Osszián-versek az irodalmi romantikának, például egy régi spirituálé (a No More Auction Blocks) igényes variációjának is tekinthető. 2001-es Love and Theft albumának szövegeiben egyesek "idegenkezűséget" véltek felfedezni, mivel nagyon hasonlított Junichi Saga Confessions of a Yakuza című könyvének részleteire.
Erről a Händel-anekdota jut eszembe. Händel lopott egy dallamot egyik kortársától, Bononcinitől, és amikor megkérdezték, hogy miért tette, a szász mester így felelt: "Túl jó volt neki, nem is tudott mit kezdeni vele."
-093612.jpg/1920)
