Könyv

Elegendő ok – Kántor Pétertől Mesterházi Mónika búcsúzik

2021.09.01. 09:55
Ajánlom
Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Kántor Péter posztumusz verseskötete, az Elegendő ok. Pályatársa, Mesterházi Mónika osztja meg személyes reflexióit Kántor Péter világáról, és búcsúztatja a 71 éves korában nemrég elhunyt költőt.

Kántor Péter úgy hiányzik, hogy egyre inkább velem van, hiszen halála napja óta számos versét láttam a Facebookon, magam is posztoltam olyasmit is, amit régen ismertem, és amire most bukkantam rá a köteteit lapozgatva. A hangját is hallhatom, ahogy a Pimmédián vagy másutt a verseit mondja. Alig két éve még a 70. születésnapját ünnepeltük. Egy életünkkel ezelőtt, a koronavírus előtt. Hirtelen senkivel nem találkoztunk, senkitől nem tudtam, hogy ennyire beteg, és olyan gyorsan telt a lelassult idő, hogy egyszer csak meghalt.

Sokan személyesen ismertük, barátok, kollégák, és most, hogy meghalt, mégis az esik legrosszabbul, hogy nem fogja többé megírni azokat a verseket, amelyek a mi közérzetünket is megfogalmazták, a mi óvatos reményeinket és várható csalódásainkat, de annyi humorral és finom distinkcióval, amitől mégis magunkra ismerünk, hogy tényleg, mi is itt éltünk, mi is ezt éltük. A nagyon is személyes verseiben.

218224537_4911512805542055_5835705384638572209_n-231054.jpg

Kántor Péter (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke / Magvető)

Kántor Péter valahogy a rendszerváltás utáni élet nagy költője lett, bár persze előtte is jó költő volt. 1990-ben írta meg korszakos jelentőségű versét, a Megtanulni élni címűt. A kontextus az új kor és a megváltozott szabadságérzet és csalódásérzet. „Most, hogy megszűnt a két világrendszer csatája, / ledőltek a falak, / kinyíltak a kapuk, / s tapsolhatunk, / hurrá, nem sikerült egy jobb világot építenünk, / nekünk legalábbis nem, / nem igaz, hogy lehet másképp is, / velünk legalábbis aligha, / most, hogy felszabadultunk ez alól az egész alól, / a keresztünk alól, / a diktatúránk alól, / a fél életünk alól” – így indul, aztán ott a két szimbolikus kutya, bár meglehetősen konkrét kutyás mozdulatokkal, tehát groteszkül: „két kutya rohan egymás felé a mezőn, / farkuk győzelmi zászló, / orrlikaikban extázis és rémület vegyüléke, / vajon mit találnak majd egymás hátuljában?” Így jut el a feladathoz, amit tíz év különbséggel még kétszer tűz maga elé: „most már igazán meg kell tanulnom élni.”

A lehetőségek és a vállalások, a viszonyok és a döntések sora – végül is mi az élet? – a rá annyira jellemző, izgalmasan szőtt, a témájába újra és máshogy belekezdő, féloldalas lélegzetű, élő társalgást idéző, humorral átitatott mondatokban bomlik ki.

A 2001-es Megtanulni élni – II. kevésbé jókedvű. Hiszen „a ledőlt falak helyén / felépültek az újak”, és „hurrá, sikerült feltámasztani a múltat”, „számolok százig vagy ezerig, / hogy megőrizzem a hidegvéremet, / a humorérzékemet” – a személyes korhangulati jelentés egybeesett az olvasók benyomásaival. 2010-ben a Megtanulni élni – III. tónusa ismét sötétebb: „s próbálgatom megőrizni a hidegvéremet, / bár fogalmam sincs róla, hogy csináljam”, „ha mégis elveszíteném (a hidegvéremet), / meg a humorérzékem maradékát, / … / marad-e még esélyem megtanulni élni?” A változások társadalmiak: „ami szégyen volt, nem szégyen megint”, „hálnak az utcán” (utóbbi József Attila-idézet), a derűt felváltja a fenyegetettség érzete, és ez előhívja a lázadást: „nem, nem táncolok úgy, ahogy fütyülnek! / Az ember keljfeljancsi: elesik – feláll, / és megy előre a szegény ürge”.

Kántor Péter személyességében, a magánlétben mindig ott érezhető „a szegény ürge”, bármelyikünk. Verseiben megkonstruált személyisége, személyes identitása egy magányos, olykor társas sétálóé, aki a városban figyel meg részleteket, aki az emberi, olykor politikai viszonyokon töpreng, bosszankodik vagy dühöng. Aki szeretne kutyát, de végül kutya nélkül sétál, hogy aztán a nyomába szegődjön egy valóságos, és azonnal jelképes nagy, fehér kutya.

A gyerekkor nagyon fontos kiindulópont, a helyszínek, a tárgyak ugyanúgy, mint a kíváncsiság, az igazság iránti makacs igény. Feltűnően erős mindvégig a családi kötődés, részben az emlékállítás a holokausztban megölteknek, részben a közvetlen családtagok alakjának megörökítése. Kántor Péter olvasói jól ismerik a nagymamát (őt prózában és versben is megírta, többször is), aki egy háború előtti polgári (zsidó polgári) életformát őriz, és különc vagy hóbortos vagy öntörvényű, vagy integritása van, ahogy tetszik. Alakja az utolsó kötetben is visszatér. Az apát (aki teljesen ellentétes a nagymamával), egy sor megrázó gyászversben írta meg, 1996 őszén (Az erkélyajtótól a fotelig, Utolsó éjszakád, A temetés után, A Margit hídtól az Árpád hídig), talán itt a legszebben, ahol a sztoicizmust a szenvedéllyel állítja szembe:

Ma kézbe vettem

Ma kézbe vettem Seneca Vigasztalásait.

Most vagy soha! – tartottam a kezemben,

de nem nyitottam ki, végül is nem.

Ugyan mire juthatnék Senecával?

Meghalt az apám, mondanám, mire ő:

Na ugye mondtam! Tudtam, hogy így lesz!

Én is tudtam, Seneca. Dögölj meg! Kopj le! –

és visszatettem a polcra. – Ne vigasztalj!

KantorPeterElegendook-122920.jpg

Kántor Péter: Elegendő ok (Fotó/Forrás: Líra Könyv Zrt.)

Hasonlóan megrendítőek a későbbi anya-versek. A Levél anyámnak a nagyon erős Köztünk maradjon (2012) kötet egyik megrázó darabja, a hagyaték felszámolásáról. Ki másnak lehetne az egészet elmondani, mint éppen a halott anyának („ott állsz majd az oldalamnál, persze láthatatlanul, mama, / és bólintasz, amikor kivonulunk a falak közül”).

Kántor Péter mostanában írhatta volna meg a Megtanulni élni negyedik változatát. Halála előtt zárta le az új kötet, az Elegendő ok kéziratát, amelynek egyik kitüntetett versében, a Heltai Jenőre emlékező Trópeában kék a tenger címűben van is erre utalás. „Két hét alatt írj valamit! – Tanulj meg élni! / De legalábbis olvasd el azt a Naplót, / amit a Naplóíró írt egy teljes éven át, / hogy megörökítse azt a hosszú évet.” Heltai 1944-es ostromnaplója, a Négy fal között nemcsak példát és mértéket ad a könyvnek („Ez a Naplóban a legmegdöbbentőbb. / Ahogy monotonon sorjáznak a napok, / ahogy fontos, nem fontos egymással vegyül, / mint keverés után a kártyalapoka kézben”; „a Naplóíró módjával ítél, és nem elemez”), hanem keretet is, mert a verseskötet egy lazán fűzött, naplószerű ciklussal ér véget, a Valaki feljegyzéseivel, és több helyen szövegszerűen is visszautal rá. Itt is vegyül a „fontos, nem fontos”, a derűs és a szívszakasztó, „valaki” fizikai kiszolgáltatottsága, a magánéleti „beszédszünet” és a politikai felháborodás, a karantén szorongatása – az időtartam a koronavírus megjelenésétől: ameddig lehet. Valaki: a moralitások Akárkije, a halandó ember.

Zárásul azonban inkább a Mindig történik valami zárósorait idézem: „De mindig történik valami. / Ha más nem, váratlanul lesántulsz, valaki mosolyogva / beléd döf egy injekciót, amitől végre felordítasz”.

 

Ünnepi Könyvhét
2021. szeptember 2-5.

 

Fejléckép: Kántor Péter / Fotó: Szilágyi Lenke, forrás: Magvető Kiadó

173 kiadó részvételével rendezik meg szeptember elején az Ünnepi Könyvhetet

Kapcsolódó

173 kiadó részvételével rendezik meg szeptember elején az Ünnepi Könyvhetet

140 könyves pavilonnal, 70 könyvbemutató beszélgetéssel és több mint ezer dedikálással várják az érdeklődőket szeptember 2-5. között a Vörösmarty téren és a Duna-korzó területén.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A díj mint ötödik pecsét – Benedek Dániel portréja

„Amikor elfog a csüggedés, és kilátástalannak látom a dolgot, akkor az univerzum mindig küld egy-egy nénit, aki odajön hozzám az Aldiban, és gratulál a Karamazovhoz” – meséli Benedek Dániel színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, aki idén Junior Prima Díjat vehetett át.
Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Vizuál

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.
Színház

A kiugró beugró – Koltai-Nagy Balázs portréja

„Az én feladatom a szórakoztatóiparban az, hogy mindenkinek egységesen ugyanannyit nyújtsak. Ha nem így gondolkodnék, vagy ha ez hiányozna belőlem, akkor gyakorlatilag kivételeznék” – vallja a friss Junior Prima Díjas Koltai-Nagy Balázs színművész, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv interjú

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.
Könyv ajánló

Goncourt-díjas szerző érkezik a Margó Fesztiválra

Több mint nyolcvan programmal várja az érdeklődőket a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár, ahol a könyvbemutatók és dedikálások mellett koncerteken is részt vehetünk. A fesztivál vendégei között nemzetközileg elismert szerzők is szerepelnek.
Könyv ajánló

Négy nap az irodalom bűvöletében – hamarosan kezdődik a Könyvfesztivál

27. alkalommal szervezik meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelynek díszvendége idén a Nobel-díjas belorusz szerző, Szvetlana Alekszijevics lesz, mellette pedig bemutatkozik Szlovákia irodalma is. A háromnapos rendezvényen dedikálásokkal, pódiumbeszélgetésekkel, könyvbemutatókkal várják az érdeklődőket.
Könyv gyász

Elhunyt Mányoki Endre író, kritikus, szerkesztő

Hosszan tartó betegség után, 68 éves korában elhunyt Mányoki Endre író, kritikus, a Mozgó Világ, a Kortárs, a Hitel, az Irodalmi Jelen egykori szerkesztője – adta hírül a Litera.
Könyv podcast

„Nem Magyarországról akartam beszélni. Vagy nem csak róla” – Tóth Krisztina a Lírástudók vendége

Nyáron jelent meg második regénye, A majom szeme, amiben nem országunk kórképét, hanem a világ riasztó közeljövőjét kívánta megírni Tóth Krisztina. Grisnik Petra, a Lírástudók műsorvezetője arról is kérdezte az írót, milyen érzés „lefordítva lenni”, miért készül évekig egy regény, és milyen olvasói visszajelzéseknek örül leginkább.