Élet és halál, születés és veszteség kéz a kézben jár Kjersti Annesdatter Skomsvold regényében

A norvég Kjersti Annesdatter Skomsvold A gyerek című, csupán százoldalas, ám annál sűrűbb szövetű regényében egyszerre szemléli önmaga és családja történetét egy kívülálló objektív, kutató tárgyilagosságával, és egy, az önnön lelke legmélyére alámerülő, saját félelmeinek kiszolgáltatott nő szemével.

E kettősség jellemzi végig a narrációt, amelyben a – szintén író – főhősnő egyfelől a már-már ridegnek ható elidegenítő gesztussal végig „a gyerek”-ként és „a fiú”-ként emlegeti első és második fiát, ugyanakkor közös történetük épp annak ábrázolása, hogy

Nem véletlenül lépett elő címmé az egyszerre személytelen és a világot magába foglaló „a gyerek” szókapcsolat. A főhősnő kisebbik gyermekéhez beszélve meséli el a kis csecsemő és néhány hónappal idősebb bátyja születése történetét, megidézve és „továbbírva” ezzel a gesztussal Oriana Fallaci klasszikusát, A levél egy meg nem született gyermekhez című művet. Fallaci nyomdokain halad a félelem fő motívummá emelésével is

„Elveszek ebben a félelemben. (…) Tőled félek, a véletlentől, mely kiszakított a semmiből, és a méhemhez kapcsolt” – írja az olasz írónő. „Mostanában az a legnagyobb félelmem, hogy meghalok, és anya nélkül maradtok a bátyáddal, bár attól még jobban félek, hogy ti haltok meg, és hagytok árván” – mondja Skomsvold.

Élet és halál, születés és veszteség kéz a kézben jár a szövegben:

Kjersti Annesdatter Skomsvold: A gyerek (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)

A regény nemcsak az anyává válás, de éppúgy a társra találás története (egyfajta visszafelé pergetett időkezeléssel), amely azt példázza: nincsenek előírásos, bevett utak. Hogy a mára elemeire bomlott társadalmi struktúrákban ahány ember, annyiféle sors, és voltaképp

Ezért is lehet, hogy a regény kiváltképp emlékezetes szakaszai épp egy mellékszálból, az elbeszélőnek az idős nagynénjével való kapcsolatából bomlanak ki. Edel a gyermekkor emlékeivel az állandóságot, a kapaszkodót, a folytonosságot, a tovatűnő harmóniát jelenti a Skomsvold megformálta fiatal nő számára. Edel válik a kapoccsá múlt és jövő között: unokahúga és párja még elújságolhatják neki a főhősnő méhében formálódó élet hírét, ám a gyerek megszületése már egy új, Edel nélküli világ eseménye: ezzel már egyedül kell megbirkóznia az anyává váló elbeszélőnek.

Magyarul mindez Petrikovics Edit kongeniális fordításában szólal meg, aki e kötetben ismét megmutatja, hogyan válhat eggyé egészen fordító és szerző. Skomsvold líraisága, önboncoló melankóliája Jan Fosse remekműveinek hangulatát idézik fel, de a norvég irodalomnál, sőt a Typotex kínálatánál maradva nem hagyhatjuk említés nélkül Cecilie Engert, akinek kifinomult, az apró rezdülésekre oly fogékony látásmódja is visszaköszön a fiatalabb kortárs nőábrázolásának mélységében.

Szerző: Laik Eszter

Támogatott tartalom

Fejléckép: Kjersti Annesdatter Skomsvold (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)