A Magyar Művészeti Akadémia (MMA), közleményében úgy fogalmaz,
Ágh István költői-írói világképe nagyszabású és korszerű lírát és epikát eredményezett, amely a maga körén belül választ ad több, az ezredfordulón kiéleződő kérdésre. Így műveinek nemcsak jelene, hanem jövője is van.
Ágh Istvánt az akadémia saját halottjának tekinti.
Eredeti neve Nagy István volt, de ennek írói foglaltsága miatt első jelentkezésétől (1958) Ágh néven publikált. Írói nevét 1968-ban hivatalosan is felvette. Felsőiszkázon született 1938. március 24-én, parasztcsaládban. Két nővére van, bátyja Nagy László (1925–1978) költő. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Tapolcán járt gimnáziumba. Budapesten az ELTE BTK magyar–könyvtár szakát végezte el (1956–1961).
1968 és 1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatát vezette. 1975-ben az Új Írás versrovat-vezetője volt. 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet szerződtette munkatársnak irodalmi publicisztikára. 1997 óta a Hitel munkatársa volt. A közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású íróként alkotott.
Első verseskönyve 1965-ben jelent meg, összegyűjtött verseit Boldog vérem címmel 1979-ben adták ki,
válogatott és új versei (Mivé lettél, 1998) mellett tíz szépprózát, esszét és öt gyermekirodalmi műveket tartalmazó munkája látott napvilágot.
Versfordításai jelentek meg a Mile Nedelkoszki versei (Nagy Lászlóval, 1982), a Miodrag Pavlović Fényes és sötét ünnepek (többekkel, 1988) című kötetekben, továbbá számos antológiában bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből.
A Magyar Művészeti Akadémia társadalmi egyesületnek 1992-től tagja. A Nemzet Művésze díjat 2014-ben kapta meg a tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítményéért, a líra és epika terén létrehozott egyaránt maradandó alkotásaiért.
Ágh István prózakötetei változatos műfaji érdeklődést mutatnak. Műfaji megnevezéseik: szociográfia, vallomás, családtörténet, kispróza, kisregény, regény, elbeszélésciklus, esszé.
A tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítménye az övé
– olvasható a közleményben.
Az MMA Kiadó gondozásában a Közelképek írókról sorozatban 2015-ben jelent meg monográfia Ágh Istvánról Márkus Béla tollából.
A közleményben felidézték azt is: Ágh Istvánt pályatársai és tisztelői nyolcvanadik születésnapja alkalmából 2018. március 23-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban köszöntötték. Az esten mutatták be Ágh István Dani uraságnak című, újra megjelenő esszékönyvét is.
Számos díjjal ismerték el munkáját, köztük van a József Attila-díj (1969, 1980), az Ady-jutalomdíj (1978), az Életünk-díj (1984), az Artisjus irodalmi díj (1986), a Kortárs-díj (1989, 1992), a Kossuth-díj (1992), a Nagy Imre-emlékplakett (1993), a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1995), az Év Könyve-díj (1998), Tiszatáj-díj (1999), a Déry Tibor-díj (2005) és az Arany János-nagydíj (2007).
2008-ban a Radnóti Biennálé költészeti fődíját vehette át. 2009-ben Prima-díjat kapott. Elnyerte a 2010-es Győri Könyvszalon alkotói díját. 2016-ban megkapta a Kölcsey Társaság által alapított Kölcsey-emlékplakettet. 2023-ban a Magyar Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetéssel ismerték el.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Ágh István (Forrás: Magyar Művészeti Akadémia)
hírlevél
