A kanadai író 92 éves korában hunyt el egy ontarioi ápolási otthonban, halálhírét családja jelentette be, valamint kiadója is megerősítette. A Guardian cikke szerint a művész egy évtizede demenciában szenvedett.
Alice Ann Ladlaw néven született 1931. július 10-én Winghamben. Munro már tinédzser korában írni kezdett, első novellája egyetemista korában jelent meg. 1951-ben otthagyta az iskolát, és feleségül ment James Munróhoz. Elmondása szerint ebben az időben éjszakánként írt, míg lányai aludtak, és ez volt az oka, hogy rövidprózával foglalkozott, mondván, túlságosan fárasztó lett volna hosszabb szövegekkel dolgoznia.
Első novelláskötete 1968-ban jelent meg, a könyvvel elnyerte a legrangosabb kanadai irodalmi elismerést, a főkormányzó díját. Munro interjúiban elárulta, többször is megpróbálkozott regényírással, két novelláskötet között rendszeresen kísérletezett vele, sikertelenül. Ugyanakkor
a rövidpróza volt az, amely meghozta számára a nemzetközi kritikai és közönségsikert.
Karrierje során összesen tizennégy novelláskötetet publikált, amelyekkel számtalan elismerést nyert el, egyebek közt megkapta az Egyesült Államok könyvkritikusainak díját, a Giller-díjat és nemzetközi Man Booker-díjat is. 2013-ban a Svéd Akadémia Munrónak ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás meglehetősen rövid, ám annál sokatmondóbb volt: az írót a kortárs novella mesterének nevezték.
Munro 2009-ben hozta nyilvánosságra, hogy rákkal diagnosztizálták, utolsó kötetét 2012-ben publikálta.
Kortársai is számtalan alkalommal elismerően szóltak, Cynthia Ozick például a kanadai Csehovnak nevezte, míg Margaret Atwood korunk legfontosabb angol nyelven író szerzői közt emlegette. Jonathan Franzen pedig úgy fogalmazott:
Azon maroknyi írók egyike (…), akire gondolok, amikor azt mondom, hogy a szépirodalom az én vallásom.
Alice Munro történeteiből több filmfeldolgozás is készült, 2007-ben novelláját Sarah Polley rendezte meg Egyre távolabb címmel, 2016-ban pedig a spanyol rendező, Pedro Almodóvar vitte vászonra történetét Julieta címmel.
Könyveinek nagy része magyarul is elérhető, a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg itthon az életműsorozata, legutóbb épen a Valamit el akartam mondani című kötet, amelyről kritikánkban azt írtuk, remek emberismeretről tanúskodik, hogy Munro komplett személyiségeket, egész életeket képes egyetlen bekezdésebe sűríteni. „Mondatai mindvégig fuvallatkönnyűek, amelyek időnkénti dísztelenségük ellenére is hatásosak és szépek, észrevétlenül sodortatják magukkal az olvasót. Mindeközben legalább épp olyan fontosak azok a sorok, amelyek annak ellenére vannak benne a novellákban, hogy Munro nem írja le őket” – írtuk cikkünkben.

Kapcsolódó
Alice Munro novelláiban azok a mondatok a legizgalmasabbak, amelyeket nem ír le
A Nobel-díjas kanadai szerző Valamit el akartam mondani című kötetében tizenhárom történetet olvashatunk, amelyek kivétel nélkül azt az érzést keltik, mintha vaskos nagyregényt tartanánk a kezünkben.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Alice Munro (Fotó/Forrás: Alice Munro Facebook-oldala)