A költő haláláról a Jelenkor folyóirat számolt be, melynek kezdetektől, 1975-től szerkesztőségi tagja, 1999-től főmunkatársa volt.
"Elhunyt lapunk főmunkatársa.
Megrendülten adjuk hírül, hogy Bertók László Kossuth-díjas költő, Pécs város díszpolgára, a Jelenkor főmunkatársa és kezdetektől szerzője elhunyt. Emlékét megőrizzük."
- írták az oldalon.
Bertók László 1935. december 6-án született a Somogy megyei Vésén, paraszti családban. Író, költő. Csurgón érettségizett 1954-ben. Mivel egyetemre nem vették föl, 1955-ben postai tisztviselő lett Marcaliban. 1955 augusztusában verseiért államellenes izgatás vádjával börtönbe került, ennek dokumentációját Priusz (1994) című prózai művében adta közre. 1959–1963-ban elvégezte a pécsi tanárképző főiskola magyar–történelem szakát, 1970–1973-ban a budapesti ELTE könyvtáros szakát. 1965 óta Pécsen él, felesége óvónő, fia programozó, internet-szakember.
1959-től Nagyatádon, 1965 és 1977 között a pécsi tanárképző főiskolán könyvtáros. 1977-től a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója, 1982-től 1996-ig főmunkatársa. 1992–93-ban a Magyar Írószövetség elnökségi tagja. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Első versei 1953-ban jelentek meg a pécsi Dunántúl című folyóiratban. Fiatal költőként szellemi kapcsolatot tartott Fodor Andrással, Takáts Gyulával, Csorba Győzővel. A „priusz” miatt igen későn, 1972-ben jelent meg első önálló verseskötete, a Fák felvonulása. Korábban a Lengő fényhidak (1964) három szerzős – Makay Idával és Galambosi Lászlóval közös – antológiában közölték. Második önálló kötetére, az Emlékek választására (1978) is sokáig kellett várnia. Közben irodalmi életrajzot írt Csokonai Vitéz Mihályról és Vörösmarty Mihályról, 1984-től hasznos bibliográfiai munkákat tett közzé.
A Tárgyak ideje (1981) óta kötetei folyamatosan, a termés ritmusa szerint jelennek meg. Érdemes külön kiemelni a következőket: Hóból a lábnyom (válogatott és új versek), 1985; Három az ötödiken (243 szonett), 1995; Válogatott versek, 1999; Valahol, valami, 2003; Háromkák, 2004; Platón benéz az ablakon (versek 1954–2004), 2005; Hangyák vonulnak, 2007.
hírlevél
