Bitó László 1934 szeptemberében született Budapesten. Fiatalon orvosnak készült, nem írónak, az álmait azonban az ötvenes években keresztülhúzta, hogy a kitelepítés után munkaszolgálatosként kellett dolgoznia a komlói szénbányában. Az 1956-os forradalomban fogságba esett, a szökése után pedig az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Bard College-ban kezdte el orvoskutatói karrierjének az építését. Később a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait. A 90-es évekig az Egyesült Államokban élt, majd hazatelepült szülővárosába, Budapestre, ahol haláláig élt és alkotott - olvasható a Litera.hu oldalán.
„A Bardon olyan oktatást kaptam, amely nélkül a tizedét sem tudtam volna elérni mindannak, amit elértem. Mivel tíz-tizenketten voltunk egy osztályban, nem lehetett a hátsó sorban lapulni, részt kellett venni a beszélgetésben. Ez megalapozta a kritikus gondolkodást” – mondta el néhány éve a Népszavának adott interjúban.
Bitó László 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést. Hazaköltözése után több regényt írt, publicisztikái, esszéi rendszeresen jelentek meg a hazai sajtóban. Első két kötete 1956-os élményeit dolgozza fel. Jelentős sikert az Ábrahám és Izsák című bibliai regényével ért el, amelyet több nyelvre lefordítottak, illetve Budapesten színpadra állítottak. Az Izsák tanítása és a Názáreti Izsák e művének továbbgondolása.
2009-ben Györe Gabriellának adott interjúja így zárul a Literán:
„János evangéliuma szerint Jézus a búcsúbeszédében, a halála előtt azt mondta, hogy nincsen nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja a barátaiért. Érthetjük ezalatt azt, aki berohan az égő házba, hogy kimentse a barátját – de Jézus általában nem arról beszélt, ami csak nagyon keveseknek adatik meg, hanem arról, ami mindenki előtt áll.
A halál vállalásával mindannyian életünket adhatjuk a barátainkért, mert átadhatjuk az utánunk következőknek a helyünk a Nap alatt, ami a legnagyobb kincsünk. Ha ezt örömmel, szeretettel tesszük meg, akkor a halál szeretetélménnyé válhat.
Az eutelia a jó véget jelenti, aminek a lényege, hogy ilyen pozitív szeretetélménnyé változtassuk a halált, s megszabadulva az életutunk végén türelmesen ránk váró halál félelmétől, egész életünket boldogabban élhessük le.”
Fejléckép: Bitó László / fotó: Valuska Gábor, Litera
hírlevél
