„A szlovákiai és az egyetemes kortárs magyar irodalomban is párját ritkítóan termékeny alkotó életműve több mint negyven kötetet számlál.
Az epikának szinte mindegyik változatával kísérletezett, a szépprózával a legsűrűbben, ám gyakran élt az értekező próza kifejezési lehetőségeivel is
– méltatta a művészt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) közleménye.
Duba Gyula a felvidéki Hontfüzesgyarmaton született 1930. június 8-án, ahonnan az elemi iskola elvégzése után továbbtanulni, érettségit szerezni Lévára ment. A második világháború után az író családját is sújtotta a csehszlovákiai magyarság egészének kollektív bűnösként történő megbélyegzése.
Pályáját az 1950-es évek második felében humoristaként, irodalmi paródiák szerzőjeként kezdte. A Karinthy Frigyes nyomdokain haladó, a Tanár úr kérem és az Így írtok ti erős hatását mutató humoros írásainak,
a kortárs hazai alkotókat kifigurázó paródiáinak köszönhetően hamarosan ismert szerzővé vált.
Rovata volt az Új Ifjúságban, a Csehszlovák Rádió magyar adásának riportere lett, szórakoztató programokat szerkesztett és írt. 1959-ben megjelent első kötete, A nevető ember és egyéb vidám történetek. A Delfinek című elbeszéléskötetével 1967-ben kiérdemelte az újonnan alapított Madách Imre-díjat.
1968-ban az Irodalmi Szemle főszerkesztője lett.
Kereken tizenöt esztendőn át, 1983-ig állt a lap élén,
amikor a Madách Könyvkiadó irodalmi vezetőjévé nevezték ki. 1990-től a Szlovák Irodalmi Alap ösztöndíjasa lett három évvel későbbi nyugdíjba vonulásáig.
Közben sorban jelentek meg kötetei, részben válogatott elbeszélések (Angyal vagy madárijesztő, 1975), szatírák és humoreszkek (Az elrabolt taliga, 1980), újabb tanulmányok (Látni a célt, 1983) és novellák (Kiárusítás délelőtt, 1984; Európai magány, 1987), valamint a nemzetiségi embernek a nyelvvel vívott szorongó küzdelmét bemutató regény (A macska fél az üvegtől, 1985).
Önéletrajzi ihletésű, a falu, a paraszti világ felbomlását ábrázoló könyvei az Ívnak a csukák (1977) az Örvénylő idő (1982), az Aszály (1989), az Álmodtak tengert I-II (1993, 1995) és a Halódó parasztvilág (2001).
A legteljesebb szakmai elismerést hozó művei közül kulcsregény a Szabadesés (1969).
A mű életanyagát, valamint előadásmódjának vallomásos jellegét két olyan ismérvként, sajátosságként emlegették, mely az életmű későbbi darabjaival kapcsolatban is jó okkal merül föl. Valóságvonatkozásai, a falu világának szembeállítása a városéval, nemcsak két életfelfogás ütköztetését jelenti, hanem azokat a családi konfliktusokat, személyes ellentéteket is, amelyek a regény első generációs értelmiségi hősét, Morvait, a gépészmérnöki hivatást az újságíróira cserélő parasztfiút a szó szoros értelmében elidegenítik még édes szüleitől is.
Első tanulmánykötete, a Valóság és életérzés (1972) a hazai kritikusok élvonalába emelte. Szülőfalujának szociográfiája,
a Vajúdó parasztvilág (1975) megírását követően a csehszlovákiai magyar epikában már a modern formák legismertebb alkalmazójaként méltatták.
Munkásságát több kitüntetéssel jutalmazták, többek között négyszer kapott Madách-díjat (1967; 1970; 1975; 1983), elnyerte a Szlovákiai Írók Szövetsége Nemzetiségi Díját (1972), a Posonium életműdíjat (2001), valamint a József Attila-díjat (2004). A Kossuth-díjat 2023-ban vehette át. Duba Gyula 2011-től volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Ahonnan elindultam – Duba Gyula portréja címmel T. Nagy Imre rendező 2009-ben, valamint Legény kalapban – emlékek, gondolatok Duba Gyula íróval címmel Balog Gábor rendező-operatőr 2017-ben készített portréfilmet róla.
Duba Gyulát az MMA saját halottjának tekinti.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Duba Gyula (Fotó/Forrás: Lugosi Lugo László / Magyar Művészeti Akadémia)
hírlevél
