Grétsy László 1932. február 13-án született Budapesten. 1950–54 között járt az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol Pais Dezső hatására fordult a nyelvészet felé. Miután diplomát szerzett, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézeténél helyezkedett el, előbb tudományos munkatársként, majd főmunkatársként. 1971-ben a mai magyar nyelvvel foglalkozó osztály vezetőjévé nevezték ki, 1987-től pedig az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékének tanszékvezető tanára lett. Az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt, 1992-ben az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnökévé választották. 1998-ban vonult nyugdíjba. Számos nyelvészeti munkát alkotott, illetve nyelvészeti lapok tevékenységében működött közre.
Hatalmas népszerűségre tett szert a televízióban játszott ismeretterjesztő-nyelvművelő műsorai révén, különösen a Vágó Istvánnal közös Álljunk meg egy szóra! aratott nagy sikert,
amelyben egy-egy szó vagy kifejezés használatáról, helyességéről beszélgettek. A műsor 1997-ben, 500. adása alkalmából nívódíjat kapott.
Grétsy Lászlót számos díjjal tüntették ki, 1992-ben kapta meg az Apáczai Csere János-díjat, 2007-ben Magyar Örökség-díjjal ismerték el munkáját, 2012-ben pedig Prima Primissima-díjat kapott. Neve már életében fogalommá vált, gyakran emlegették a helytelen nyelvhasználatot kritizáló megnyilvánulásokban.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Grétsy László (forrás: Új Szó)
hírlevél
