György Péter 1954-ben született. Kutatási területe a 20-21. századi magyar művészettörténet – különös tekintettel az avantgárdra –, a kortárs művészet elmélete és gyakorlata, illetve az új média kulturális összefüggései voltak.
Magyar-történelem-esztétika szakon végzett az ELTE-n. Szakdolgozata a magyar avantgárd történetének egy részét dolgozta fel, ezt a témát érintette később disszertációja is. Első monográfiájának témája az Európai Iskola, melyet Pataki Gáborral közösen adott ki.
Megjelentek művei a kortárs amerikai, európai és magyar avantgárd mozgalmakról.
1989 után részt vett az ELTE BTK média szak alapításában, illetve tanított a New York-i New School for Social Research-ben. Nemzetközi konferenciák rendszeres résztvevője volt.
DSc dolgozata a múzeumelmélet filozófiai kérdéseivel foglalkozott, 2005 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora, 2006-ban habilitált az ELTE-n (filozófiai tudományok). Az elmúlt években több tanulmányt és könyvet írt múzeumokkal kapcsolatban, műveinek egy része idegen nyelven is megjelent. 2016 tavaszán látott napvilágot Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele című kötete.
Számos könyve jelent meg, köztük Az Európai Iskola, A Média és a Művészet találkozása a boncasztalon és A Kalinyingrád-paradigma, valamint több szépirodalmi művet is jegyzett:
az Apám helyett az édesapja, a Lépcsőházi katarzis az édesanyja történetét dolgozta fel.
Több száz kritikája jelent meg különböző napi, heti- és havilapokban, rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban.
Az elmúlt évtizedek során folyamatosan részt vett a média és kommunikáció szakok magyar felsőoktatási kurrikulumának kidolgozásában, illetve a kurrikulumok adaptálásában, a BA/MA/PhD rendszerbe való beillesztésében. Ennek a folyamatnak részeként jött létre a Filozófia Doktori iskolán belül a Film-, Média-, és Kultúraelméleti Doktori Program, melynek a kezdtetek óta a vezetője volt.
Részt vett konferenciákon a New York Universityn, Manchesterben, Londonban, Dortmundban, Edinburghben, Koppenhágában, Párizsban, Moszkvában, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Ljubljanaban, Koperben és Pozsonyban.
A Magvető Kiadó nevében Szegő János az alábbi sorokkal búcsúzott György Pétertől: „Édes öregem – György Péter sokszor köszönt el így, hallom a hangját, ahogy mondja, és most rákerestem, a leveleink között is megtaláltam. Beszéd és írás – Péternek mindkét közeg lételeme volt: írásában is volt valami beszédszerű, eleven, és mondandója bővítményei, a toldások láncolata azt sejtették, hogy amit épp mond, egy nap papírra is kerül majd. A Magvető kiadhatja. És mindenki olvashatja.
Édes öregem: köszönünk mindent. Még fel se fogtuk, hogy elköszöntél, de már most nagyon hiányzol.
Forrás: Telex
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: György Péter (Fotó/Forrás: Hornyák Adrienn / Magvető)
hírlevél
