Horváth Iván 1948-ban született Budapesten, 1971-ben szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát az ELTE-n. Tudományos pályáját az MTA Irodalomtudományi Intézetben kezdte, emellett a szegedi és a pécsi egyetemen, valamint az ELTE-n tanított óraadóként. 1980-ban megszerezte az irodalomtudományok kandidátusa, majd 1992-ben az MTA doktora címet. 2000 és 2002 között a párizsi Université de la Sorbonne Nouvelle vendégtanáraként tanított magyar irodalmat.
Szakterülete a régi magyar irodalom, a reneszánsz kora volt,
1993-ban megalapította a Reneszánszkutatások Posztgraduális Központját (CHER), vezetésével jött létre a reneszánsz tanulmányok interdiszciplináris mesterszak is az ELTE-n.
Balassi Bálintról korszakos jelentőségű monográfiát írt, illetve részt vett az 1980-as években megjelent új irodalomtankönyv-család megírásában is. Élete utolsó évtizedében az ómagyar szövegemlékek felé fordult, megjelenés előtt áll a Pray-kódexnek az ő kutatásán alapuló kritikai kiadása.
Másik szenvedélye az internet és a digitális irodalom volt. Kutatócsoportjával
1976-ban kezdett el dolgozni Szegeden a Régi magyar vers repertóriumán, eleinte mechanikus, lyukkártyás módszerrel, a kiadás számítógépes (1979), majd internetes változata (1993) a világ első ilyen jellegű adatbázisa volt.
Szintén ő készítette tanítványaival közösen a világ első online kritikai kiadását, Balassi Bálint verseiből, 1993-ban. A magyar irodalom történetei című kézikönyv hálózati változatának, illetve a 2021-ben megjelent online Magyar irodalomtörténetnek is főszerkesztője volt. Az informatikai irodalomtudományt körbejáró munkája, a Magyarok Bábelben online is olvasható.
Horváth Iván internet iránti érdeklődésének köszönhetően az online újságírás kezdeteinél is fontos szerepet játszott. 1995-ben részt vett az INteRNeTTo című folyóirat megalapításában. Ennek kapcsán Uj Péter, a 444 újságírója idézte meg alakját:
Az egyéniségében nem volt semmi professzoros. Szórakoztató, szellemes és – jobb szót nem tudok ide – lehengerlően intelligens fazon volt,
alig vártam a következő szerkesztőségi megbeszélést, hogy halljam mesélni. Lendületesen, élvezetesen sztorizott, akár a középkori számítógépelődökről, technikatörténeti kuriózumokról, akár a XVI. századi hitvitázókról, az 1920-as évek amerikai mozihangrendszereiről, Furtwängler felvételeiről vagy éppen az ELTE bölcsészkar alagsori helyiségeiben illegálisan (értsd: az egyetem hivatalos informatikai szervezeteinek tudta nélkül) működtetett Linux-szervereiről” – írta róla.
Horváth Iván pályája kezdete óta rendszeresen tanított az ELTE Bölcsészkarán, a Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken 1993-tól kezdett dolgozni, 2002–2009 között pedig vezette is a tanszéket.
Tanárként is a kérdések, az új utak embere volt, a hallgatókat mindig arra igyekezett rábírni, hogy mindent kritikus szemlélettel vizsgáljanak meg, és semmit ne fogadjanak el abszolút igazságként.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Horváth Iván (forrás: MTA BTK ITI)
hírlevél
