"Jókai Anna nagyon fontos ember volt, aki úgy volt közéleti, hogy nem támadták se jobb-, se baloldalról, olyanként tekintettek rá, aki segít.
Különleges volt az ő státusa: mind a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, mind a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként meg tudta teremteni azt a hangot, azt a szerepet, hogy nem ellenségévé, hanem barátjává vált mindkét oldalnak" - mondta el Jankovics Marcell, aki hozzátette: ismerte és szerette az írónő köteteit, mégis élőben szerette őt a legjobban hallgatni.
Jókai Anna (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / MTI)
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten, a Józsefvárosban. Már gimnazistaként írt verseket, novellákat, az érettségit követően a Színművészeti Főiskolára és egyetemre is jelentkezett, de egyik helyre sem vették fel.
A tanulás vágya azonban mindennél erősebb volt benne, 1956-ban beiratkozott az ELTE bölcsészkarának magyar és történelem levelező szakára. Diplomáját 1961-ben szerezte meg, ezt követően 1970-ig általános iskolában, majd a Vörösmarty Gimnáziumban tanított. Több művének élményanyagát, témáját is iskolai tapasztalatai adták. 1976-ban szabadúszó lett, akkor már több regény és novelláskötet (4447, Tartozik és követel, Napok, Szeretteink, szerelmeink, A reimsi angyal) volt mögötte. 1970-ben tagja lett a Magyar Írószövetségnek, melynek 1986-tól alelnöke, 1989-tól elnökségi tagja volt, 1990-ben pedig két évre megválasztották a szervezet elnökévé.
Írói pályáján két, egymással természetes módon összefüggő korszakot különböztetett meg, ezek között a határt Napok című regényének 1972-es megjelenésében jelölte meg.
A hetvenes évektől írásai filozofikusabbá váltak, az emberi lét történéseit, az anyagi világ összefüggéseit egy magasabb rendű létezés dimenzióiban vizsgálta, stílusát ekkortól nevezik spirituális realizmusnak.
Életszemléletének, világképének kialakulásában nagy szerepe volt a Biblia és az antropozófia tanításainak, mestereinek Lev Tolsztojt, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijt, Hamvas Bélát, Kodolányi Jánost és Várkonyi Nándort tartotta. Több mint húsz kiadást ért meg filozófiai mélységű, az öregedés, az elmúlás problematikáját újszerű módon megközelítő Ne féljetek című regénye. Népszerűek esszékötetei és versei, számos művének színpadi változatát, rádió- és tévéjátékát is bemutatták, műveit idegen nyelvekre is lefordították.
Jókai Anna regényei
4447, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1968.
Tartozik és követel, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1970.
A labda, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1971.
Napok, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1972.
Mindhalálig, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1974.
A feladat, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1977.
Jákob lajtorjája, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1982.
Az együttlét, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1987.
Szegény Sudár Anna, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989.
Ne féljetek, Széphalom Könyvműhely, Bp., 1998.
Godot megjött, Széphalom Könyvműhely, Bp., 2007.
Éhes élet, Széphalom Könyvműhely, Bp., 2012.
2012-ben megjelent Éhes élet című regényében megértő iróniával és józan tárgyilagossággal beszélt az öregedésről, a halálról, a fiatalok és az idősek családon belüli kapcsolatáról, a rontott és élő szerelmekről. 2015-ben adták ki Válaszoltam című interjúgyűjteményét. A 2008-as Szeretet szigetek és a 2013-as A remény ablaka című beszélgetős kötetek után 2015-ben jelent meg a hit, remény és szeretet kérdését körbejáró trilógiájának harmadik kötete, A hit kapuja címmel.
Jókai Annát saját halottjának tekinti az MMA és a józsefvárosi önkormányzat. "Írói pályája senkiéhez sem hasonlít; spirituális realizmusnak, az isteni és az emberi szint találkozásának nevezett életfelfogása erkölcsi és írói programként is beérett" - olvasható az MMA honlapján található méltatásban.
Díjak
Az írónő sokrétű munkásságáért számos rangos elismerést kapott: 1970-ben József Attila-, 1994-ben Kossuth-, 1999-ben Magyar Örökség-, Tiszatáj-, 2000-ben Magyar Művészetért díjat, 1999-ben övé lett az Év Könyve jutalom, 2003-ban az Arany János-nagydíj, majd 2004-ben a Prima Primissima díj is. 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2002-ben a Köztársasági Elnök érdemérmével tüntették ki. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét és Budapest díszpolgári címét is. 2013-ban Bocskai István-díjban részesült és átvette az Emberi Méltóság Tanácsának kitüntetését. 2014-ben Kossuth Nagydíjjal tüntették ki a magyar prózairodalom területén létrehozott kimagasló életművéért, valamint az urbánus irodalom nemzeti és keresztény ágának kiemelkedő képviseletéért. Ugyanabban az évben az első alkalommal odaítélt Nemzet Művésze címben részesült, és megkapta a Magyar Szabadságért díjat.
hírlevél
