Morcsányi Géza 1952. augusztus 28-án született Budapesten, Pestszentimrén nőtt fel. Az érettségit a zuglói Teleki Blanka Gimnáziumban szerezte meg, ezt követően 1971–1977 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, majd fővárosi (Radnóti Miklós Színház) és vidéki (Pécsi Nemzeti Színház, Győri Nemzeti Színház, szolnoki Szigligeti Színház) színházaknál dolgozott dramaturgként 1977 és 1988 között.
A Radnóti Színház dramaturgja 1985-ben lett, miután Bálint Andrást igazgatónak választották, ezt követően évtizedeik határozta meg a teátrum profilját a darabválasztásaival, Csehov és más klasszikusok fordításaival.
A szerkesztői pályáját 1988-ban kezdte az Interpress Magazinnál, 1989–1995 között az IPC Könyvkiadó munkatársa volt. 1995-ben Nádas Péter és Esterházy Péter javaslatára
elvállalta a Magvető Könyvkiadó igazgatói posztját, amelyet a rendszerváltást követő válságos helyzetből a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb műhelyévé tett.
2002-ben a ő kísérhette ez első magyar irodalmi Nobel-díjast, Kertész Imrét a stockholmi díjátadóra. Húszéves igazgatása alatt a Magvető több mint nyolcszáz címet adott ki. Morcsányi Gézának nagy szerepe volt Ljudmila Ulickaja magyarországi fogadtatásának sikerében is műveinek fordítójaként.
2015. március 1-től a Líra Kiadói Csoport igazgatója és a Líra Könyv Zrt. igazgatósági tagjaként tevékenykedett.
Munkáját számos díjjal ismerték el: 1999-ben Jászai Mari-, 2004-ben Gemini-, 2005-ben Budapestért díjat vehetett át, ugyanebben az évben A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Morcsányi Géza (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)
Enyedi Ildikó felkérésére szerepelt a Testről és lélekről című, 2017-es filmben, amelyben a férfi főszereplőt, Endrét, egy vágóhíd gazdasági igazgatóját alakította. A film elnyerte az Arany Medve díjat, és szerepelt a 2017-es Oscar-díj legjobb idegen nyelvű filmjének jelöltjei között. Morcsányi Géza a bemutatót követően így nyilatkozott lapunknak: „Mikor eldőlt, hogy Enyedi Ildikó nekem akarja adni a szerepet, részt vettem a többi szereplő kiválasztásában is, hogy lássuk, hogyan illeszkedünk egymáshoz. Szokatlan, de nagyon jó élmény volt. Sok emberrel, akiket azelőtt ismertem, most teljesen más körülmények között találkoztam. Leültünk és összemondtuk azt a másfél oldalas jelenetet, amit a rendező kiválasztott. Nekik játszaniuk kellett, én pedig csak csináltam, amit azt gondoltam, hogy csinálnom kell, hiszen én nem vagyok színész.
Katartikus tapasztalat volt teljesen szokatlan szerepből belenézni az ismerősök szemébe.”
(…) Az volt a megállapodás a rendező és köztem, hogy ő bármit kér, én igyekszem a legteljesebb mértékig és a legodaadóbban megtenni – ameddig a limitált lehetőségeim megengedik. Nem akartam idegen tollakkal ékeskedni, ellesni a színészkedést, hogy majd esetleg a későbbi szerepeimhez felhasználhassam a tapasztalatokat. Nem volt előzménye ennek a szerepnek, és több mint valószínű, hogy folytatása sem lesz.”
Morcsányi Gézát a Líra Kiadói Csoport, a Magvető Kiadó és a Radnóti Miklós Színház saját halottjának tekinti.
Nyilvános búcsúztatásának részleteit később hozzák nyilvánosságra.
Fejléckép: Morcsányi Géza (fotó: Kaszás Tamás / Fidelio)
Ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat a téma érzékenysége miatt.
hírlevél
