Najmányi László 1946-ban az ausztriai Hermagor fogolytáborában született. Az 1970-es évek elejétől kezdve írással, experimentális színházzal és elektronikus zenével foglalkozott, filmeket forgatott, az elsők között készített videót Magyarországon, festményei francia, amerikai és magyar gyűjtőknél lelhetők fel.
1972 és 1976 között a Kovács István Stúdióban rendezett, később a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozott díszlettervezőként, tagja volt a Pécsi Nemzeti Színháznak is. Leghíresebb filmje, A császár üzenete is ebben az időszakban (1975) készült. 1978-ban alapította meg Molnár Gergellyel az első magyar punkbandát, a Spionst. 1979-ben az együttessel közösen Párizsba emigrált, majd Kanadában és New Yorkban élt. 1996-ban tért haza Magyarországra.
Najmányi László (Fotó/Forrás: port.hu)
Eseménydús, hosszú életem volt. Számos politikai rendszerben, 4 kontinens 12 országában éltem"
- írja magáról a Szépírók Társaságának oldalán. "60 éves koromig 116 lakásban laktam. Dolgoztam segédmunkásként, asztalosként, tapétázóként, szobafestőként, férfiprostituáltként, mérnökként, díszlettervezőként, színházi- és filmrendezőként, színészként, zenészként, zeneszerzőként, festőművészként, szobrászként, íróként, újságíróként, belsőépítészként, faültetőként a prérin, meteorológusként az északi sarkkörön túl, voltam babysitter, csavargó, katona, tolvaj, koldús, történelemkutató és antropológus.
Egy apró, Karib tengeri szigeten, a Grenada államhoz tartozó Carriacou-n, 47 évesen éreztem először otthon magam. Másodszor két évvel később, Indonéziában tapasztaltam ugyanezt az érzést. Sokéves hontalanság után New York fogadott be. Független gondolkodónak tartom magam. Zsidó vagyok, mint mindenki. A rastafariánus vallás ajánlásait követem. Az időben hiszek. A direkt demokrácia híve vagyok. Utazó, történetmondó vagyok. 40 év próbálkozás után, 60 évesen tudtam először könyvet publikálni Magyarországon."
A művészet közlés. Felfogás és továbbítás. Nem több, nem kevesebb. Méghozzá olyasvalaminek a továbbítása, ami nem a közlőtől származik, hanem a levegőben lebeg és úgy hívják, korszellem, Zeitgeist"
- mondta a Magyar Narancsnak adott interjújában. "Azt kell befogadni és felerősítve továbbítani. A korszellem annak idején, a rockzene ritmusát meglovagolva átjutott a Vasfüggönyön. Anélkül, hogy ismertük volna, ugyanazt a gondolatiságot próbáltuk leképezni, mint amely az óceán túlfelén is hódított. Ahhoz azonban, hogy ezeket az aktuális ideákat felfogjuk, nagyon nyitottnak kell lenni, az egót pedig – lehetőség szerint – el kell felejteni. Nem szeretek semmit, ami művészetnek akar látszani. A tiszta, pontos, aktuális közlés híve vagyok."
(via 444.hu, Magyar Narancs, Szépírók Társasága)
hírlevél
