Patócs László 1986. január 25-én született Zentán, dolgozott az Újvidéki Rádióban, az újvidéki Magyar Tanszéken, majd ismét rádiós újságíró lett. A Híd Kör Egyesület alapító tagja volt. Egy ideig a Magyar Szó Kilátó című mellékletét szerkesztette, később a Híd folyóirat főszerkesztője volt. Első regénye Vezeti a népet címmel 2019-ben látott napvilágot a Forum Kiadó gondozásában.
2010 óta vett részt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi (bilaterális) projektjének konferenciasorozatában. 2013-ban kapcsolódott be az Életnarrációk, kisebbségi reprezentációs modellek című kutatási projektumba. 2009 és 2013 között az Emberi Erőforrások Minisztériumának ösztöndíjasa volt mesterhallgatói, doktoranduszi, illetve fiatal oktatói minőségben. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a budapesti Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fiatal Kutatói Tagozatának. 2013-tól volt a Szenteleky Napok Tanácsának tagja.
Azt akarom, hogy ha valakin ökölnyomot látsz, szó nélkül állj bosszút érte, hogy megértsd, nem elég felfigyelni a problémákra, tenni is kell ellenük.
Ne a hajfonatokra és az amúgy elég nagy cafka Timire koncentrálj. És ne is rám. Ehelyett próbáld felfogni azt, ami körülötted történik, amiről nem beszélnek, noha beszélni kellene róla, és tenni kellene ellene. A süket füleket felismered, viszont egy lépéssel hátrébb húzódsz, talán nem is tudod, hogy ki kellene őket vájni, hogy ki kellene belőlük piszkálni a viaszt. Ne lépj át a földön fekvő testeken, hanem hajolj le közéjük a mocsokba! Még mindig azt hiszed, többet ér félrenézni, hiszen úgyis új áldozatok, új prédák születnek minden újabb napra. Andrej, ez nincs így, ez nem igaz. Andrej, te is tudod, hogy elsiklasz az utca porában vonagló tehetetlenek felett. Az erkélyedről bámulod, ahogy egy erőszakos barom összeveri a sérült szomszédodat. Miközben igenis látod az emberekben az elesettséget. De mégsem akarsz rajta változtatni. Egy szót se szólsz. Inkább csak figyelsz, marhaságokat gondolsz, elvagy magadban. De érted, mi a baj. Ahogy a falakon sorjázó üzeneteket is felfogod. Mégse veszed őket komolyan. A szíved mélyén te is invazív selejtnek tartod a lecsúszottakat. És tévedsz, azt szeretném hinni, hogy érzed, ez baj.” (részlet: Patócs László: Vezeti a népet c. regényéből)
A kelet-közép-európai régió egyik utolsó vadregényes és vadromantikus feladata a magyar–szerb határ átlépése. Nincs ember, aki ne tudna erről jobbnál jobb történeteket mesélni"
- olvasható a a vajdasági magyar irodalom jelenéről írt esszéjében a Litera oldalán. „Mit mondott Bányai János professzornak a szerb határőr, amikor Pestről visszafelé könyvekkel megpakolva nyújtotta át az útlevelét – „Ti si onaj, koji čita." (Te vagy az az olvasós.) –, hogyan jutott át a vészterhes időkben a Symposion az épp aktuális szerkesztők révén a határon, miért csúszott egy napot Marno János 2015-ös kishegyesi irodalmi beszélgetése, és folytathatnánk a végtelenségig. Az átlépésnek, a dokumetumok felmutatásának egyetlen feladata van: mutassuk meg magunkat a bürokrácia oltára előtt, adjunk számot önmagunkról, utána pedig könnyebb lélekkel folytassuk utunkat Szerbia vagy Magyarország szabad ege alatt."
Patócs László: Szemben az íróval – Mi vagy te, vajdasági magyar irodalom? a Litera Kilátó sorozatában olvasható.
Fejléckép: Patócs László / Fotó: Forum Könyvkiadó
hírlevél
