Vajda Mihály 1935. február 10-én született Budapesten. 1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1956-ig tanult ott, azután 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia-német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta, a Budapesti iskola köréhez tartozott.
A Szombat nekrológja szerint az egyetemi tanulmányok befejeztével előbb általános iskolai tanár, majd 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Filozófiai intézetének tudományos munkatársa lett. Hat évvel később védte meg filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Ezt követően fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve
1973-ban a Budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől.
Ezután szabadúszóvá vált, fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991-1992-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban is tanított.
Rehabilitációjára 1989-ben került sor,
egy évvel később pedig kinevezték a mai Debreceni Egyetem filozófiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2005-ben emeritálták. Szintén 2005-ben az MTA Filozófiai Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette.
Vajda Mihály kutatási területe pályafutása elején a 20. századi fenomenológia, Edmund Husserl és Max Scheler munkássága volt, később a társadalomelmélet felé fordult.
Élete során több mint nyolcvan publikációja jelent meg, ezeket főként magyar, angol és német nyelven adta közre.
Élete utolsó két évtizedében érdeklődésének fókuszába került a zsidóság, az antiszemitizmus, a vészkorszak, a zsidó mint az előítéletek újra és újra megtalált célpontja.
Munkásságát több alkalommal is elismerték: a Széchenyi-díjat 1998-ban vehette át, míg 2005-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Vajda Mihály (Fotó/Forrás: Magvető Kiadó Facebook-oldala)
hírlevél
