Hosszan lehetne – lehet és kell is! – elemezni azt, hogy az általunk ismert világ miként alakul át, s annak milyen hatásai vannak. Az „átalakulás” az élet számtalan területén megfigyelhető, de Åsa Wikforss svéd filozófus a társadalmi-politikai berendezkedés változásait, annak okait és következményeit vizsgálja, ahogy ezt már előző, Alternatív tények című kötetében is tette.

Ahogy az a könyv, úgy a mostani, Ezért demokrácia! című sem túlzottan szívderítő, és ez nem is baj, hiszen

Egy filozófus, pláne manapság tényleg nem jöhet elő azzal, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. Mert lássuk be, a demokrácia, abban a formában, ahogy ismertük – s abban a formában is, ahogy vágynánk rá – recseg-ropog, inog, imbolyog, s félő, hogy összedőlve maga alá temeti mindazt, amit értékként ismerünk.

Åsa Wikforss hatalmas tudásanyaggal felvértezve – a könyvnek csak az irodalomjegyzéke és jegyzetapparátusa hatvan oldal! – vizsgálja meg és azonosítja be a demokráciára leselkedő valós veszélyeket, a demokrácia definíciójából eredő sérülékenységét, a tények és a tudás kapcsolatát. Alaposan elemzi a dezinformáció manipulatív lehetőségeit, az összeesküvés-elméletek fokozódó terjedését és a populizmus károkozását.

Åsa Wikforss: Ezért demokrácia! (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)

A svéd szerző – manapság szokatlan módon – megtiszteli olvasóit azzal, hogy partnernek, gondolkodó embernek tekinti őket, s éppen ezért igyekszik mélységében feltárni az általa felvetett kérdést. Hiszen ha nem ezt tenné, nem vehetnénk komolyan azt az alapállítást sem, hogy a demokrácia azért igazán értékes, mert sorsa/jövője rajtunk múlik.

És ezzel rá is mutat arra, hogy a demokrácia mitől sérülékeny ma, amikor minden adott lenne a kiteljesedéséhez. Az Ezért demokrácia! című elemző könyvet – és nem kell bátorság ennek megjóslásához – azok az emberek fogják elolvasni, akiket érdekel a demokrácia állapota, s nem azok, akiknek szüksége volna arra, hogy felnyíljon a szemük. (Illetve gyanítható, hogy azok is elmolyolnak majd az Åsa Wikforss által feltárt anomáliákkal, akik érdekeltek a populista leegyszerűsítések terjesztésében. De ez igazán nem túl örömteli.)

Külön fejezet foglakozik a demokrácia lehetséges(?) alternatíváival. Meglepő módon arra a következtetésre jut, és

Talán nem lep meg senkit, hogy a demokrácia témakörét mélységében vizsgáló kötetben a magyarországi változások negatív példaként szerepelnek… kisebb súllyal, mint azt az olvasó feltételezné, de sokkal nagyobb terjedelemben, mint azt Magyarország nagyvilágban betöltött súlya indokolhatná.

Azoknak, akik komolyan gondolják, hogy a demokrácia fontos, nem kell ajánlani ezt a könyvet, hiszen ha hozzájutnak, rácsodálkozhatnak arra, hogy erről a témáról ilyen, a politológusokat megszégyenítő alapossággal is lehet – közérthetően – írni. Azok, akik úgy gondolják, hogy a demokrácia ideje lejárt, sajnos nem fognak időt és energiát fektetni a könyv elolvasásába és Åsa Wikforss szövegének megértésébe, pedig…

Szerző: Grozdits Hahó

Támogatott tartalom

Fejléckép: Åsa Wikforss (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)