November óta heti rendszerességgel jelennek meg tudományos-fantasztikus novellái a Qubit online portálon. Mennyire új ez az irány önnek?
Életem második megjelent írása rögtön egy olyan novella volt, amit sci-fiként is lehet értelmezni. Egy európai uniós csatlakozással kapcsolatos antológiába írtam. A történetben medveháton csempésznek át embereket high-tech határokon. Elég jövőbe látónak bizonyult. Sok írásomban felbukkannak szürreális vagy futurisztikus elemek. Amikor a Qubit megtalált az ötlettel, örültem, hogy van hova adnom ezeket a szövegeket, amiket amúgy is írok.
A hetvenes évekbeli virágkora után mintha ismét felfutóban lenne a sci-fi.
William Blake: Az öreg korú (The Ancient of Days), 1794, British Museum, London (Fotó/Forrás: William Blake)
Olyankor érdekesek ezek a szövegek, amikor a világ bizonytalan helyzetben van, nem világos a jövő.
Érdekes látni a vágyat a disztópiákra, milyen intenzíven olvassák őket az emberek, a demokráciák milyen élvezettel ijesztgetik saját magukat ezekkel a diktatúraképekkel.
Talán a történelmi bizonytalanság jelenik meg ezekben a szövegekben, vagy a világfolyamatokkal magyarázható, hogy több figyelem terelődik rájuk.
Előfordulhat, hogy ezekből a novellákból is összeáll egy könyv, ahogy a Népszabadságban megjelent tárcákból?
A Máglya volt ilyen: azokból a pici darabokból, amiket itt-ott közöltem, senki sem értette, hogyan lesz könyv. Ezért is közlök újra részleteket a regényből a Facebookon és a honlapomon. Ilyenkor mindenki megdöbben, hogy már olvasta a könyvet, de akkor nem figyelt oda erre a kis részre. Az, hogy vége van egy szövegnek, arra készteti az embert, hogy levegőt vegyen, és végiggondolja azt, amit olvasott. Érdekes látni, hogy a kis szövegek önállóan hogy működnek. Nagyon érdekel a kis szöveg–nagy szöveg viszony. Meghatározza azt, amit csinálok. A regényeim is épülnek fel így. A Máglya mellett az A fehér király részeit is publikáltam lapokban, mielőtt megjelent volna a könyv.
Az online olvasók később a könyveit is megveszik?
Sokan félnek belefogni egy kortárs irodalmi könyvbe, de ha eléjük kerül egy ilyen írás, abba beleolvasnak, úgy nem annyira ijesztő. Ez online is működik. A Máglyából közöltem részleteket a honlapomon, és ettől nem valószínű, hogy kevesebb könyvem fogy. Ne hazudjunk magunknak: aki el akar lopni egy könyvet, az el is lopja! Sőt, én magam is kapok olyan leveleket, hogy letöltötték a könyvemet, de megbánták, és küldenének pénzt.
A Facebookja és a honlapja alapján úgy tűnik, modern felfogása van az író szerepről. Online is kapcsolatot tart a közönségével. Ez szükséges vagy természetes?
A honlapom elég aktívan működik. Abban hiszek, hogy manapság, amikor napilapok szűnnek meg, sajnos az embernek magának kell magát archiválni, mert különben eltűnik a netről. A facebookozást játéknak fogom fel, ez nem függ össze az írói szereppel. Írni egész más, itt csak az írásaimat teszem ki újra. Kalendáriumként kezelem, ahol az arra alkalmas szövegek megjelennek. Az írás az énkiterjesztésnek a része, ha lennének irodalmat közlő napilapok, akkor ezt nem csinálnám.
Dragomán György és Fáy Miklós (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)
Az online jelenlét része lett az életnek. Azt szeretem benne, hogy az írások élnek: újra felbukkanhatnak, fontosakká válhatnak. Emellett egy író számára nehezen kezelhető az online jelenlét. Nem twitterezek, mert amikor először beléptem a Twitterre, akkor megkérdezte, hogy „Szeretné-e tudni, mit csinálnak a barátai épp most?” – pont ez az, amit egy író nem szeretne tudni.
Írni úgy lehet, ha az ember ül a szobájában, és nem tud semmiről, csak azzal foglalkozik, amit ír. Emiatt sok író újra kézzel ír.
Létezik egy Freedom nevű szoftver, ami kikapcsolja az internetet – ezt írókkal reklámozzák. Én is nagy Freedom-rajongó vagyok, 6 éve használom. Az írás magányos tevékenység. Az olvasókkal tartott szoros kapcsolat egyáltalán nem segít ebből a szempontból.
Dragomán György (Fotó/Forrás: Margó Fesztivál / Valuska Gábor)
Az olvasók azonban igénylik ezt…
Fontos, hogy lehessen az írásról beszélgetni. Nem biztos, hogy ebben az írónak részt kell vennie.
A saját írásaimról nem szoktam beszélni, mert az benne van az írásban. Azt gondolom, az csalás lenne, ha én megpróbálnék még a pályán kívülről is magyarázni. Ott a papír, ott a toll, nekem ezekkel kell elmondanom azt, amit akarok.
Ez a szerző halála – vagyis az olvasó ne a szerző szándékait kutassa, hanem értelmezze szabadon az olvasottakat?
Ebből a szempontból igen, illetve a szerző írjon mást, ne magyarázza a bizonyítványát. Lehet mesélni arról, hogyan írt az ember, de megmagyarázni nem érdemes. Ha nem működik magában, akkor nem működik. Élvezem, ha vita zajlik arról, amit írtam, de nem foglalok állást.
Ha írunk valamit, az entitássá válik. A jó regény, az egy lény, akivel viszonyban vagyunk, akitől dolgokat kérdezünk, és ő válaszol.
A szerzővel a 2011-ben alapított Margó Irodalmi Fesztivál kapcsán beszélgettünk. Az Ünnepi Könyvhetet kísérő nyári Margó a kortárs magyar írók fesztiválja, az őszi a külföldi szerzőkre koncentrál.
hírlevél
