Van ez a bizonyos embertípus - talán az emberek többsége? - aki szeret mindig mindent a kezében tartani. Övé legyen az utolsó szó, ő mondhassa ki az áment, ő vezesse az autót, hozzá forduljanak a kollégák, de a gyerekei is. Ha otthon folyik a csap, vagy ki kell cserélni valamit, azt ő csinálja meg, vagy legalábbis ő hívja ki a megfelelő szakembert. Magas beosztásban dolgozók, apák, férfiak - talán rájuk a leginkább jellemző mindez.
De mi történik, ha egyszer csak kicsúszik a kézből az irányítás?
Ha valaki már nem képes mindenért felelni, nem dönthet mindenről, és egyre kevésbé érti, mi folyik körülötte? Ez Légrádi Gergely könyvének egyik története.
A Nélküle című könyv címlapja (Fotó/Forrás: Napkút Kiadó)
Az író szakmáját tekintve ügyvéd, az ELTE oktatója, választottbíró - mindemellett pedig egy alapítványon keresztül dolgozik a színházakért. A Nélkülem a harmadik megjelent kötete. Középpontjában Miklós, a munkamániás marketingvezető áll, aki két végén égeti a gyertyát, és szinte szétszakad a feleségét és két gyerekét jelentő családja és munkahelye között. Mikor azonban Alzheimer-kórt diagnosztizálnak nála, kénytelen átgondolni életét és behúzni a kéziféket - vagyis inkább az élet húzza be azt helyette. Naplóbejegyzésein keresztül követhetjük végig, hogyan sorvadnak el gondolatai és emészti fel a kór szép lassan az egész életét - amíg a nagybetűs APA, a FÉRFI, a FŐNÖK szép lassan visszatér az elemi érzelmek és képzetek világába. Olyanná válik, mint egy kisgyerek.
De a Nélkülem nemcsak Miklós története, megjelenik benne a másik oldal, Eszter, a feleség és a két gyerek világa is. Eszter azért küzdd, hogy visszaszerezze családjának férjét, hogy Miklós több legyen egy gyerekek családi rajzáról hiányzó apánál. A betegség ki is szakítja Miklóst a munkahelyi kötelességek béklyójából, de a családi kapcsolatokból is. Akad viszont egy röpke, átmeneti periódus, amikor már biztossá válik, hogy az Alzheimer által okozott pusztítás visszafordíthatatlan, de Miklós még tudatában van mindannak, ami körülveszi őt. Ekkor tud, ha egy kis időre is, de ismét egyesülni családjával, ekkor látja, mit is veszített azzal, hogy mindenhol meg akart felelni - és épp ezért soha nem volt ott teljesen.
Légrádi remek, valóságszagú párbeszédei maguktól értetődő természetességgel gördülnek a karakterek szájából, de akkor a legütősebbek, amikor a gyerekeket beszélteti: ők ugyanis kimondják azt is, amire mi csak gondolunk, vagy gondolni se merünk.
Emlékek helyett mobiltelefonom volt
- szól a könyv mottója. Ahogy az egyre több technológiai vívmánnyal előfordul, ez a készülék is azért jött létre, hogy megkönnyítse életünket - valójában viszont csak eltávolít minket egymástól. Ha ugyanis ott van mindenki a zsebemben, egyetlen gombnyomásra, nem kell tennem hogy velük legyek, nem kell megszakadnom, hogy akár csak beszélhessek a szeretteimmel. A Nélkülem fájdalmas és erős példabeszéd arról, hogyan építik le az automatizmusok az emberi kapcsolatokat - míg nem érkezik egy nagyobb erő, ami talán már túl későn térít minket a jó útra.
A szerzővel készült interjúnkat itt olvashatja:
Kapcsolódó
Íróként saját magam és szereplőim igazságát képviselem - Interjú Légrádi Gergellyel
Ügyvéd, író, de mindezek felett egy gondolkodó, kételyekkel élő ember. Légrádi Gergellyel harmadik, Nélkülem című kötetéről és a gondolkodás, lassítás, valamint a pillanatok megélésének fontosságáról beszélgettünk.
hírlevél
