1945. január 27-én, nyolcvan évvel ezelőtt hunyt el a máig egyik legnépszerűbb magyar író, Szerb Antal, akit alig néhány héttel a háború vége előtt nyilas keretlegények vertek agyon.
Szerb Antal 1933 és 1938 között Pasaréten, a Torockó utcában lakott, ott írta fő műveit, többek közt az Utas és holdvilágot is. Budapest régi adóssága volt, hogy erről megemlékezzen, most civil kezdeményezésre, civil forrásból halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából emléktáblát helyeznek el a háznál. A 11 órakor kezdődő eseményen beszédet mond Karácsony Gergely főpolgármester, Szerb Antal leveleiből felolvas Olasz Renátó színművész, valamint zenél Mórocz Tamás, a Bermuda zenekar tagja. Ugyanezen a napon 17 órától az Írók Boltjában a művészről Turai Barnabás és Urbán Dániel beszélget. Január 29-én pedig a Müpában megemlékező koncertet ad a Bermuda zenekar, közreműködik Schoblocher Barbara, Vitáris Iván, Poniklo Imre és Olasz Renátó.
A Torockó utca 6/b épületnél helyezik el Szerb Antal emléktábláját (Fotó/Forrás: Urbán Dániel)
Szerb Antal Budapesten született 1901. május 1-jén, szülei művelt, asszimilált zsidó értelmiségiek voltak. Hatévesen római katolikus hitben keresztelték meg, keresztapja Prohászka Ottokár volt.
Középiskolába a piarista gimnáziumba járt, ahol magyartanára, a neves költő Sík Sándor támogatta irodalmi ambícióit.
Az érettségi után egy évig Grazban hallgatott klasszika-filológiát, majd a pesti bölcsészkar magyar–német szakán tanult tovább, közben folyamatosan írt, a Nyugat és a Napkelet is közölte írásait. Versekkel indult, de nem volt igazán lírai alkat, a próza lett igazi terepe, széles körű műveltsége, csillogó intelligenciája, finom humora itt nyilvánult meg igazán.
Tanulmányai befejeztével középiskolai tanár lett a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában, itt tanított mindaddig, míg a zsidótörvények értelmében le nem parancsolták a katedráról. Közben hosszabb-rövidebb időt külföldön, Párizsban, Olaszországban és Londonban töltött.
1930-ban az Erdélyi Helikon című folyóirat pályázatot hirdetett a magyar irodalom történetének megírására. Szerb Antal tárgyi és mesterségbeli tudása méltó terepet talált magának a kibontakozáshoz, és az 1932-re elkészült Magyar irodalomtörténet elnyerte az első díjat. Az 1934-ben Kolozsvárott megjelent mű országos hírnevet szerzett neki, de egyúttal nagy vihart is kavart.
A magyar irodalom jeles és kevésbé jeles alakjait ugyanis leemelte a piedesztálról, emberközelbe hozta őket és műveiket, csodálat és megrendültség helyett szeretetteljes iróniával, olykor humorral írt róluk.
Nem kevésbé olvasmányos, s nem kevésbé „szentségtörő” az 1941-ben megírt A világirodalom története sem, amely a második világháború után nem kis zavart okozott a szovjet fejezet miatt, s csak 1957-ben jelenhetett meg újra.
A harmincas évek voltak írói és közéleti munkásságának legmozgalmasabb évei: 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott, előadásokat tartott a Magyar Rádióban, miközben fáradhatatlanul írt és fordított. Nagy sikert aratott regénye, az 1974-ben filmre is vitt Pendragon-legenda szerencsésen ötvözi magában a kalandregényt, a krimit, a kultúrhistóriát és mindezek paródiáját. Máig töretlenül népszerű az 1937-es kultuszmű, az Utas és holdvilág, a magát kereső ember önelemző regénye.
Kapcsolódó
Minden olvasója úgy érzi, róla szól – az Utas és holdvilág kultusza
Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül. Utánajártunk a kultregény titkának.
A nácizmus térhódításával, a zsidótörvények életbe lépésével a katolikus hitben nevelkedett Szerb Antal számára kezdtek beszűkülni a lehetőségek. Állásából elbocsátották, a Magyar irodalomtörténetet indexre tették, 1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Előbb Pesten dolgoztatták, ebben az időben állította össze – Nemes Nagy Ágnes segítségével – utolsó művét, a Száz vers című gyűjteményt.
1944 novemberében Sopron mellé, előbb Fertőrákosra, majd Balfra vitték. Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, de ő nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort.
Az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót végül 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal agyonverte. Sírja Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.
Fejléckép: Szerb Antal (Forrás: Urbán Dániel)
hírlevél
