Nyáron több könyvet fogyaszt az erre hajlamos népesség, mert a vakációk időszakában több idő jut erre (is). Ennek köszönhető a „nyári olvasmány” fogalma, amelyet nyaralásra ajánl a kiadó, s általában semmi erőfeszítést nem igényel, akár kettesével lehet lapozni. Én viszont az ilyesmit nem tekintem könyvnek.

Závada Pál: Hajó a ködben (Fotó/Forrás: Magvető)

Závada Pál új regényét ajánlom inkább: Hajó a ködben (Magvető, 2019). Rengeteg anyagot kellett összegyűjtenie a szerzőnek, hogy megírhassa, biztosan sokáig tartott. Tisztán emlékszem, a nyolcvanas évek végén Balassa Péter irodalmár egy Dyptichon című kötetben kijelölte a magyar próza jelenét és jövőjét. Legrövidebben így összegezhető: a két Péter viszi a zászlót. Esterházy és Nádas. Magyarán, a posztmodern kiütéssel győzött, a hagyományos történetmesélő epika padlót fogott. Ez nem esett jól. Nagyjából tíz év telt el, mire megjelent a színen Závada, s a korszakalkotó Jadviga párnája című regénnyel bebizonyította, hogy van azért hely a magyar nap alatt realista írók számára.

Új könyve a hazai pénzarisztokrácia sorsát ábrázolja, az egyre szigorodó zsidótörvények időszakában. Ne kerülgessük: a kapitalizmust minálunk is a kereskedésből hihetetlen módon meggazdagodott zsidó családok hozták létre, a jelentősebbek két kezünkön megszámlálhatók. E nevek máig közismertek: Weiss Manfréd, Chorin, Kohner stb. Nekik volt esélyük, hogy külföldre meneküljenek a holokauszt elől – cserébe „csak” a gyáraikat, bankjaikat, részvénytársaságaikat kellett átadni a német megszállóknak. A magyar hatóságok is próbálták ugyanezt, de a németek voltak az erősebbek. A regény főszereplőinek zöme nemességet kapott Ferenc Józseftől, ám ez sokkal kevesebbet ért, mint a hadiüzemmé változtatott gyáraik. Voltaképp otromba módon becsapták és kirabolták őket. A becsületszó és a gentleman’s agreement semmit sem ért a mostanában fölmagasztalt Horthy-korszakban.

Ennyit mindenkinek tudnia érdemes a múltunkról, s mi több, át kéne élnie. Olvassátok el a Hajó a ködben-t, már csak ezért is.

Maradok őszinte:
Vámos Miklós

Závada Pál gondolatai

Lekötelezően jóleső gesztusa Vámos Miklósnak, hogy elutasítja a „nyári olvasmány” – sokak fejében könnyű csacskaságot jelentő – fogalmát, és ellenpéldakánt az én munkáimra hivatkozik.

Závada Pál (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Radnóti Miklós Színház)

Közben azért egy rövid bekezdés erejéig hadd hárítsam el magamtól annak dicsőségét, hogy hajdan – a Nádas és Esterházy által győzelemre vitt és Balassa által támogatott posztmodernnel szemben – én hódítottam volna vissza a realista irodalom hadállásait. Az ő műveikből ugyanis inkább feltöltekeztem, semmint szembefordultam volna törekvéseikkel – és említett regényemet is Balassa mutatta be ’97-ben. Mindez persze nem olyan érdekes most.

Fontosabb ennél számomra, hogy Miklós – az igazán gazdag aktuális kínálatból – éppen a Hajó a ködben című új könyvemet ajánlja az olvasók figyelmébe. Igen, meglehetősen ismert történetet mesélek el – a magam módján –, olyan közismert szereplőkkel, mint Weiss Manfréd vagy Chorin Ferenc. Viszont a szintén említett Kohner Artúr – regényem főhőse – fiktív figuraként keres magának helyet a jónevűek között. Csakúgy, mint a felesége, Helén (aki Weiss Manfréd kitalált lánya), vagy mint a szeretője, Lola. De hát ez – hogy valóságos és elképzelt alakok és események vegyülnek el a regény lapjain – ugyancsak régóta ismert, közös játéka írónak és olvasónak.

És igen, az is a mondanivaló fontos eleme, amit Miklós végül kiemel – és hadd köszönjem meg még egyszer kiváló pályatársam támogató sorait.

Závada Pál