A Káldi-Biblia megjelenését számos töredék előzte meg: a kéziratos középkori kódexek már tartalmaztak magyar nyelvű részleteket, melyeket apácák és műveltebb hívek használtak. Ilyen volt a Müncheni kódex, valamint a Jordánszky-kódex.
A nyomtatás megjelenésével igény mutatkozott az így terjesztett Biblia-kiadásokra is, a különböző felekezetek között pedig egyfajta versengés alakult ki.
Az új technológia alkalmazásában élen járó Telegdi Miklós elsősorban posztillás könyveket nyomtatott, olyan gyűjteményes köteteket, melyek az egyházi év eseményeihez kapcsolódó szentleckéket és olvasmányokat tartalmaztak.
A tervezett trilógia első kötetet még Bécsben adta ki, a másodikhoz azonban már saját nyomdát vásárolt, melyet nagyszombati házában állított fel.
Itt készült kötete lett az első magyarországi, katolikus szerzőtől megjelent posztillás könyv.
Közben megjelent Károli Gáspár protestáns Bibliafordítása is, majd 1626-ban Káldi György katolikusoknak szóló kiadványa. Az új változat nyelvezete már modernebb, mint a Telegdi-posztilláké vagy a Vizsolyi Bibliáé.
A Káldi-Biblia jelentős szerepet játszott abban, hogy a szentírás magyar szövege minden katolikus paphoz eljusson, illetve kézbe vehessék a hívek és szerzetesek.
A Káldi-Bibliának számos fakszimile kiadása látott napvilágot az elmúlt évszázadokban, azonban az újranyomás kihívás elé állítja a kiadókat: nehéz korhű papírt találni a nyomtatáshoz.
A 16. századi technológiát alkalmazó nyomdagéppel készülő kiadvánnyal nem csupán az évfordulót megünneplik a készítők, egyszersmind szeretnék kipróbálni a korabeli nyomtatást, a gesztussal a régi nyomdászok előtt is tisztelegve.
A példányokat névre szólóan azok kapják, akik támogatják a Kehidakustányba tervezett Magyar Nyomdaipar-történeti Élménymúzeum 2025-ös megvalósítását.
Fejléckép: az 1626-os Káldi-Biblia (forrás: Wikipédia)
hírlevél
