Az AV club nevű popkult oldal egyik legszórakoztatóbb sorozatát magyarul talán a Wikipedia féreglyuknak lehetne fordítani. A beadandót író egyetemisták kedvencét, az internet legszórakoztatóbb és leghasznosabb találmányát, a Wikipediát veszik benne végig, bejegyzésről bejegyzésre. Ennek megfelelően a sorozatot körülbelül 5, 487 000 hetesre tervezhetik. Nemrég A három testőr és a Monte Cristo grófja írójáról, Alexandre Dumas-ról szóló bejegyzést vették górcső alá.
Dumas művei a legismertebb és legkedveltebb történetek között vannak, számos filmet, darabot és TV-sorozatot ihlettek. Dumas 4 éves korában vesztette el apját, anyja pedig nehezen teremtette elő a család megélhetéséhez szükséges pénzt. Az író később híressé válva már nem küzdött anyagi nehézségekkel, kora leghíresebb és legsikeresebb szerzőjénak számított.
Nem az írás volt azonban az egyetlen, amiben tehetséget mutatott - több vasat a tűzbe tartva számtalan partnere volt házasságán kívül. Mindezt a Wikipedia-cikk nagyvonalúan a felsőbb osztályba tartozó francia férfiak tradíciójának, azaz úri huncutságnak bélyegzi.
Ezzel szemben feleségétől, Ida Ferrier színésznőtől nem született gyereke. Volt viszont egy fia, akit Dumas maga is elismert: a még házassága előtt született ifjabb Alexandre Dumas szintén sikeres íróvá vált, az ő műve, A kaméliás hölgy alapján született például Verdi leghíresebb operájának, a La Traviatának a szövegkönyve.
Bár Dumas szegényen és kevert származásúként nőtt fel, nem előjogok nélkül született. Apja, Thomas-Alexandre Dumas a mai Haiti területén született egy francia nemesember, Alexandre Antoine Davy De La Pailleterie és szolgálója, az afrikai származású Marie-Cessette Dumas gyerekeként. Mielőtt elhagyta volna Haitit, a nemesember eladta szolgáját és két gyerekét egy másik francia nemesnek; fiát, az író apját viszont magával vitte Franciaországba és kitaníttatta. Mikor Thomas-Alexandre csatlakozott a hadsereghez, az apjától örökölt nemesi rang ellenére megtagadták tőle a tisztté avatást. Erre ezúttal anyja vezetéknevét használva újra jelentkezett, és a ranglétra legaljáról küzdötte fel magát Napóleon hadseregében, egészen a tábornoki rangig.
Neve ma is olvasható a francia Diadalíven.
Harctéri renoméja ellenére mégsem kaphatott nyugdíjat a hadseregtől, és amikor 1806-ban, mindössze 43 évesen gyomorrákban meghalt, özvegyének arra sem volt pénze, hogy fiát iskolába küldje. Ennek ellenére a kis Alexandre nemcsak megtanult olvasni, de a betűk rabjává vált. Amit csak lehetett elolvasott, és magától megtanult spanyolul is. Mikor elég idős lett, az apja hírneve már elég volt ahhoz, hogy ajtók nyíljanak meg előtte. Így kezdhetett el 20 évesen a Palais Royal-ban Orléans-i Lajos Fülöp József királyi hercegnek dolgozni. Ekkor próbálkozott először írással, elsősorban újságcikkeket és színdarabokat írt.
Nem sok kellett Dumas-nak, hogy otthagyja az államapparátust az írás kedvéért. 27 évesen aratja első nagyobb színpadi sikerét a III. Henrik udvara című művével, amit a Christine követett a következő évben. Két darabja között már volt annyi bevétele, hogy felcsaphasson írónak. Időközben a júliusi forradalom megdöntötte X. Károly királyságát, a trónra pedig Lajos Fülöp került.
A Diótörőt átértelmező darabja ismét nagy sikert aratott, ez szolgált Csajkovszkij világhírű balettjának alapjául. Miután színdarabíróként elismerést szerzett, egyik darabját, a Le Capitaine Paul-t folytatásos regény formában is megírta, ezzel pedig regényíróként is berobbant az irodalmi életbe. Addig nem látott magasságokba ért el: életében körülbelül 100 ezer oldalt adtak ki tőle, ő vált minden idők egyik legismertebb és legsikeresebb francia írójává.
Kevésbé vidám adalék Dumas életéhez, hogy gyakran nem nevezte meg alkotótársait. Egyikük, Auguste Maquet be is perelte őt, amiért lemaradt a neve a Georges című kisregényről. A kisregény több eleme később újra megjelent Dumas Monte Cristo grófja című könyvében. A Georges rasszizmusa miatt viszont Dumas-t élete végéig, sőt, még az után is érték támadások. Maquet-nek végül sikerült több pénzt kicsalnia Dumas-tól a kisregényért, de a nevét továbbra sem tüntették fel benne. Dumas másik emlékezetes kollaborációja vívótanárával, Augustin Grisier-rel történt: az író Grisier az orosz dekabrista felkelésről szóló első kézből származó beszámolójából írta meg A vívómester című regényt, szoros együttműködésben Grisier-rel. A könyvet és Dumas-t is kitiltották Oroszországból.
Mikor 18 év uralkodás után Lajos Fülöpöt megfosztották trónjától, III. Napóleon került hatalomra. A Fülöp-párti Dumas előbb Belgiumba, majd Oroszországba - Miklós orosz cár ekkor már halott volt, így Dumas tilalma is megszűnt - , végül pedig Olaszországba menekült.
Még egy olasz újságot is alapított Indipendente néven.
1870-ben halt meg, könyvei pedig lassan kimentek a divatból. A 20. század második felében viszont ismét a figyelem középpontjába kerültek regényei, addig ismeretlen írásait fedezték fel és kezdték el kiadni. A legutóbbi 2002-ben jelent meg. Születésének 200. évfordulóján Jacques Chirac akkori francia elnök mondott beszédet Dumas hamvai felett, amikor az írót a Panthéonban temették újra a francia kulturális élet olyan nagyságai mellé, mint Voltaire, Rousseau, Hugo vagy Zola.