Tudta például, hogy a she (az ő - egyes szám harmadik személy - nőnemű alakja) mindössze egyszer jelenik meg J.R.R. Tolkien A babó című művében? Vagy hogy James Patterson 160 közhelyet használ 100 ezer szavanként híres Alex Cross detektívregényeiben? (Pont 115-tel többet, mint az ebben a tekintetben legvisszafogottabb Jane Austen). Vladimir Nabokov 44-szer gyakrabban használja a mályvaszín kifejezést, mintegy átlagos író az elmúlt kétszáz évben. A szerzők 72 százalékának második kiadott könyve hosszabb, mint az első.
stat (Fotó/Forrás: Amazon)
A Nabokov kedvenc szava a mályvaszín: Mit árulnak el a számok a klasszikusokról, a bestsellerekről vagy a saját írásunkról? című márciusban megjelent kiadvány híres könyveket elemez kizárólag statisztikai módszerekkel.
Az irodalmi művek statisztikai tanulmányozása nem csak apró érdekességek felkutatására alkalmas. Blatt felhívja a figyelmet, hogy az 1960-as években két statisztikus a szavak gyakoriságát és a előfordulásuk valószínűségét használta arra, hogy pontosan beazonosítsa az amerikai alkotmány ratifikálását előkészítő The Federalist Papers című gyűjtemény szerzőit. Ez a kérdés 1787 óta számított megoldatlan talánynak.
Blatt ki akarta próbálni, hogyan használható ez a fajta elemzés egy hosszabb szövegen, hogy megértse, hogy működnek a nagyszerű- és kevésbé nagyszerű- irodalmi alkotások. Az első dolog, amit megvizsgált, az az angolban -ly-re végződő határozószók gyakorisága. Több elismert szerző, például Stephen King egyik első tanácsa az íróaspiránsoknak, hogy ezek használatát kerüljék. Az írásról című művében is szereplő javaslattal többek közt Toni Morrison és Chuck Palahniuk is egyetért. Vagyis monjuk ahelyett, hogy "gyorsan elfutott" használjuk azt, hogy "elszelelt".
Tudni akartam, hogy igaza van-e Kingnek, vagyis hogy a nagy írók tényleg kerülik-e ezeket a kifejezéseket. És azt is, hogy King megfogadja-e a saját tanácsát"
- mesélte Blatt a Smithonian Magazine-nak.
Az eredmény pedig A ragyogás szerzőjét igazolta: Hemingway, Morrison és Steinbeck legjobbnak tartott és most is felkapott írásaiban szerepel a legkevesebb -ly végű határozószó. Az amatőr szerzőket, illetve az online megjelent szövegeket és a bestsellereket vagy a Pulitzer-díjasokat összehasonlítva szintén megmutatkozik a különbség: utóbbiaknál kevesebb ilyen szó akad. Ennek ellenére Blatt nem állítja, hogy a gyengébb írásokból mindössze ezeket eltávolítva mesterművek születnek.
A táblázatban a -ly végű határozószók előfordulása követhető az egyes szerzők életművében. A lila sáv melletti szám azt jelöli, hogy tízezer szavanként hányszor fordul elő ilyen. (Fotó/Forrás: Gay Elizabeth)
Blatt nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ha arról beszélt, hogy egy konkrét szerző, például Toni Morrison egy szót milyen gyakran használ, akkor a teljes életművére vonatkozó adatot közöljön, ne csak azt a három könyvét vizsgálja meg, ami neki éppen megvolt otthon. A könyvben 50-100 szerzőre hivatkozik rendszeresen, nekik valamennyi munkájukat felkutatta és megvizsgálta.
Az adatok felkutatását zömmel egy számítógépes program végezte, de akadtak olyan statisztikák is, amelyeket csak manuális úton lehetett elkészíteni. Ilyen volt a kezdőmondatokra vonatkozó.
"Elmore Leonard elismert regényíró azt mondta,"Soha ne kezdj egy könyvet az időjárással!". Számos írással foglalkozó útmutató ugyanezt tanácsolja.
Danielle Steel például megközelítőleg a regényei 45 százalékában indít ezzel. Sokszor csak annyit ír: "Csodálatos nap volt." vagy "Kint ragyogóan sütött a nap." és ehhez hasonlókat."
A táblázat azt mutatja, hogy az egyes írók műveinek hány százalékában esik szó az időjárásról már az első mondantban. (Fotó/Forrás: Gay Elizabeth)
Könyvében Blatt ezeket a mintákat a szerző "stilisztikai ujjlenyomatának" nevezi. A vizsgálódás egyik vonalát a szerzők kedvenc szavainak kiszámítása, azoknak a kifejezéseknek a felkutatása, melyeket az egyes írók "extrém gyakorisággal" használnak más szerzőkkel összevetve. Ezeket fahéj-kifejezéseknek nevezte Ray Bradbury - a Fahrenheit 451 és a Marsbéli krónikák írójának -egy anekdotája nyomán.
Ray Bradbury (Fotó/Forrás: Alan Light)
“Onnan jött az ötlet, hogy olvastam egy könyvet, amiben a szerzőket a kedvenc szavukról kérdezték, és erre Ray Bradbury azt felelte, hogy
A kedvenc szavam a fahéj, mert ez nagyanyám spájzára emlékeztet" - emlékezett vissza Blatt.
Bradbury rajongói maguk is tudják, hogy a fahéj kifejezés folyamatosan fel-felbukkan a műveiben a poros utak és vörösesbarna dombok leírásától a sötét egyiptomi sírkamrákig, melyek "paprika, fahéj és porított tevetrágya fertőző gőzét lehelik".
“Vagyis egyfolytában ezt használja" - erősíti meg Blatt. "Erre alapozva szerzők százait akartam megvizsgálni, hogy lássam, hogy akad-e máshol is hasonló kifejezés, ami bepillantást enged az író belső hangjára."
Amikor más szerzők munkáit is tanulmányozta, nagyon beszédes eredményekre bukkant. "Az a legjobb a fahéj-kifejezésekben, hogy bár nem minden esetben, de legtöbbször amint meghallja az ember a szót, ki tudja találni a szerzőt, vagy azt, miről ír" - meséli a statisztikus.
Az udvariasság, képzelni, meggondolatlanság (civility, fancying és imprudence) például Jane Austen fahéj-kifejezései. Nem meglepő, hogy a grál, szabadkőműves és piramis (grail, masonic és pyramid) A Da Vinci-kód írójának, Dan Brownnak a szavai.
Kapcsolódó
Belefulladnak a jótékonysági könyvesboltok a Da Vinci-kódba
Egy Dan Brown köteteiből épített toronyra írt üzenetben kérik az Oxfam jótékonysági szervezet swamsea-i üzletében, hogy ne adományozzanak többet a bestsellerből. Néhány éve a Szürke ötven árnyalatából volt dömping.
(via The New York Times, Smithsonian Magazine, QZ)
hírlevél
