A Laure Bataillon-díjat évente ítélik oda a legjobb francia fordításért. Július 3-án a zsűri bejelentette, az elismerést idén Krasznahorkai László és fordítója, Joëlle Dufeuilly veheti át a Báró Wenckheim hazatér című regényért. A díj szűkített listáján olyan szerzők szerepeltek még, mint Yoko Tawada, Marie-Louise Bennett vagy a Nobel-díjas Peter Handke. Az elismeréssel tízezer euró pénzjutalom is jár, amelyből az író és a fordító fele-fele arányban részesül. A díjat november 18-án adják át.
A Laure Bataillon-díjat olyan írók kapták meg, mint Bohumil Hrabal, John Updike, W. G. Sebald vagy Olga Tokarczuk.
Az elismerést korábban egyetlen magyar szerző, Esterházy Péter vehette át 2012-ben.
A Báró Wenckheim hazatér 2016-ban jelent meg. A regényben egy újabb felejthetetlen Krasznahorkai-karakter érkezik meg hozzánk, Magyarországra, egyenesen Buenos Airesből. De vajon milyen ember is a báró? Azt mond, amit akar, vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő, ügyeskedő kópé vagy zseniális ötletember, aki új távlatokat nyit? A könyv egyszerre apokalipszis és karnevál a peremvidékek epicentrumáról. Realista utópia. Érzékeny szatíra, vérbő iróniával. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is szerepel: szolnoki lakos, aki hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.
Megjelenésekor az irodalmi élet egyértelműen úgy értékelte a könyvet, mint Krasznahorkai László korai regényeinek egyfajta szintézise.
Az író a Literának adott interjúban erre maga is utalt, mondván, a regényt sokan szerették volna Sátántangó II-ként olvasni, de ez már egy pusztító tudás miatt nem lehetséges. „Nem lehetséges már az az ambíció, az a prófétikus hevület, ami megvolt a Sátántangó I idején, amikor egy könyv kizárólagosan, megfellebbezhetetlenül mondani akart – akart! – valamit a hősökön át a világról. Nem lehetséges, mert részben én magam már különböző világokat látok, nem egyetlen egyet, részben pedig mert ezúttal nem rólam van már szó, aki jön, és előáll egy kamaszos ítélettel, hanem azokról az alakokról, akik benépesítik ezt a regényt […] Így felfogható egy olyan jótékony kupolának is, amelyik a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája és a Háború és háború című regényeim égboltjaként föléjük húzódik, hogy védje és értelmezze őket.”
Krasznahorkai László Háború és háború című regényének holland fordítását nemrég Európai Irodalmi Díjra jelölték. A kötet fordítójával, Alföldy Marival készített interjúnk ezen a linken olvasható.
Fejléckép: Krasznahorkai László (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke / Magvető)
hírlevél
