A művészek esetében gyakran előfordul, hogy életük során bejárják a fél világot inspirációért, vagy a kiteljesedés reményében. Nem így Frida Kahlo, aki igazi lokálpatrióta volt és sok más mexikói forradalmár nőtársához hasonlóan őt is nagyon erősen foglalkoztatta örökölt hazájához fűződő viszonya.

Frida Kahlo ebből a szempontból azért is különleges, mivel élete nagy részét betegágyban töltötte: először a gyermekkori családi házban, később a Casa Azulban és a Kék Házban Coyoacán.

Így számára az otthon egyszerre volt szentély, műhely, börtön és palota,

amiben termékeny művészként, szenvedélyes állatbarátként és mindenekelőtt egy különleges női személyiségként létezett. A nemrégiben a Frances Lincoln kiadó gondozásában megjelent könyv Frida Kahlo életének 47 évét a művész több otthonán keresztül mutatja be. A könyv oldalain a Frida élettereiről készült, válogatott archív felvételeken keresztül tárul föl előttünk egy progresszív önéletrajz.

A szerző, Suzanne Barbezat így jellemezte Frida élettereit: 

a fotók jól dokumentálják, hogy Frida számára mekkora örömöt jelentett az a színes káosz, ami az otthona volt, tele állatfigurákkal, zöld növényekkel, műalkotásokkal és ajándéktárgyakkal.

Frida imádta a mexikói népművészeti tárgyakat, színes, hímzett lakástextileket, tradicionális mexikói bútorokat, ágyneműket és edényeket” - írja.

„Diegóval közös lakásukat is mexikói kézműves tárgyakkal pakolták tele. A szoba egyik sarkában például egy nagy Júdás figura lógott, a másik sarokban pedig egy csontváz pihent. Az egész ház, a székek és az ágyak telis-tele voltak olyan kedves üzenetekkel kihímzett párnákkal mint „Despierta corazon dormido” - azaz „Ébren alszik a szív” - és hasonlók. A szobát kerámiavázákba rendezett friss vágott virágok illata és színe töltötte meg. A falakon saját alkotásaik mellett az általuk tisztelt művészek festményei lógtak. Frida szenvedélyesen gyűjtötte a babákat és a játékokat, ezekből is jócskán akadt tehát a házukban” - ecsetelte az író.

A Diego Riverával közös Kék Házukat az állam megnyitotta a mexikói emberek előtt Diego 1957-es halála után, így itt, a Frida Kahlo Múzeumban a mai napig első kézből tapasztalhatják a turisták ezt a különleges atmoszférát. A múzeumot egyébként Frida régi barátja, a költő és kurátor Carlos Pellicer rendezte be és 1958-ban nyílt meg. Amikor Carlos befejezte a múzeum kialakítását, írt egy posztumusz levelet Fridának címezve, amiben ez állt: „Tegnap befejeztem az otthonod átrendezését. Meglátjuk, hogy mit kapok ezért, ha egyszer visszajössz ide. A szobában, amit stúdióként használtál, felakasztottam a falra néhányat a festményeid közül..”

A könyv egyébként Európában is megrendelhető ide kattintva.