A magyarok olvasási szokásai alaposan kutatott téma: évről évre olyan eredmények születnek, hogy ugyan egyre kevesebben olvasnak, de akik igen, azok egyre többet és többet, akár évi 30-50 könyvet is elfogyasztanak. A Müpa zászlóterében rendezett rendhagyó irodalomórára középiskolások érkeznek, akik viszont egészen biztos, hogy több tartalmat fogyasztanak, mint valaha. Minden pillanatban ömlik rájuk az információ, és eközben kellene megszólítania őket egy olyan absztrakt képződménynek, mint a nagybetűs Magyar Irodalom. „Onnan indítok velük, hogy egy ilyen irodalomórán eleve nehéz helyzetbe kerülnek, mert olyan szövegeket olvastatnak velük, amiket nem értenek. Ez nem sokat változott az évek során: sőt, azzal, hogy megint az életrajzokkal foglalkozunk a szövegek helyett, eltávolítjuk a tantárgyat a fiataloktól.
Egy mai irodalomórán a művész egy távoli, értelmezhetetlen zseni, miközben olyan szövegeket próbálunk meg lenyomni a diákok torkán, amiket mi magunk sem olvasunk el,
vagy hát nem szívesen.”
Grecsó szerint erre a patthelyzetre egyetlen nyilvánvaló megoldás van: nem az irodalom felől megyünk a gyerekek felé, hanem fordítva: a gyerek felől nyitunk az irodalom felé a kreatív íráson, a tehetséggondozáson keresztül. „Ennek a módszernek nem az a lényege, hogy mindenkiből szépírót faragjunk.
A pedagógia a gyerek egójára alapoz, arra, hogy tombol benne a vágy, hogy ővele foglalkozzanak. Semmi más nem érdekes a számára.
Vagyis ha az irodalom képes arra – márpedig miért ne lenne képes? –, hogy azt mondja, oké, engem érdekel, ki vagy, abban a pillanatban nyert ügyünk van.”
Az persze időigényes folyamat, hogy ez az eszköztár minden irodalomtanár rendelkezésére álljon. A tanárok java része nem ebben a rutinban edződött, rengeteg energiát kellene belefektetni abba, hogy megváltozzon a hazai irodalomoktatás, pedig a rendszer minden szereplőjének jót tenne egy kis szemléletváltás: a tanároknak, a diákoknak és a magyar irodalomnak is. „Elképesztő sikerélményeket is hozhatna, teljesen más figyelmet, teljesen más együttlétet jelentene.”
Grecsó Krisztián (Fotó/Forrás: Falus Kriszta / Müpa)
Grecsó bejáratott poénnal szokta kezdeni az órákat, amikor tisztázzák, hogy a halott író a jó író. Ez máris belehelyezi őket egy helyzetbe, és érdekes megfigyelni, vajon a gyerekek mernek-e ezen nevetni, értik-e a poént. „Ez egy szintfelmérés számomra, innen tudom, honnan kell indulni.
Azt a kiszolgáltatott, kudarcokkal teli, folyamatos lelkiismeret-furdalással terhelt nézőpontot, miszerint te vagy a hülye, amiért nem érted az irodalmat, el kell engedni.
Annak azonban, hogy mit jelent olvasónak lenni, mit jelent az, hogy a szöveg benned jön létre, vagy hogy léteznek olvasói pozíciók, van egy gyakorlati része, amit el lehet mesélni. És hozzá lehet tenni, hogy akinek van ereje és ideje, nézzen bele a Verába.”
Az író Vera című ifjúsági regénye 2019-ben jelent meg, és azonnal elsöprő sikert aratott, 2020-ban elnyerte a Libri irodalmi közönségdíját is. A negyedikes Veráról és a gyermekkor elvesztéséről szóló történetre nagyon fogékonyak lettek a fiatalok is.
Úgy kezdünk el verázni is, hogy a Veráról húsz percig szó se esik. Arról beszélgetünk, hogy mit jelent felnőni, mit jelent az, hogy kamaszkor, mi a jó és mi a rossz benne, mikor vették észre, hogy elérkezett.
Elveszett-e valami, mit gondoltál gyerekként, mit gondolsz most, jelenleg kamasznak látod-e magad, vagy sem. És ezt hosszan-hosszan mondják el, panaszkodjanak, menjen az egész. Majd bekanyarodunk a Verára egyszer. Na, akkor lehet beszélgetni arról, mit jelent elveszíteni a gyerekkort, egy világképet. De előbb létre kell hozni egy viszonyt, először hozzájuk, aztán a problémához, és csak legeslegutoljára a szöveghez.”
Grecsó szerint ebből is látszik, hogy a fiatalok még nem romlottak, valójában a felnőttek kezdenek figyelemzavarosak lenni. „És ezt tökéletesen megértem. Bitang nagy csábítás TikTok-videókat pörgetni. Nem tévézel már, mégis vágysz valami instant tartalomra. Ez nem új a nap alatt, de a csábítás szerintem most az idősebb generációkat is elérte, és miközben a könyv ára a duplájára emelkedett, jogos az a kérdés, hogy akarok-e olyan tartalmat, ami 8000 forint, és tulajdonképpen nem merem bevallani, de már nem is tudok figyelni rá. A fiatalok itt még nem tartanak.”
Az interjú eredetileg a Müpa Magazin+-on jelent meg.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Grecsó Krisztián (fotó/forrás: Falus Kriszta / Müpa)
hírlevél
