Február 21-én a Radnóti Színházban mutatták be Grecsó Krisztián legújabb, Lányos apa című könyvét, amelyben a szerző saját családjáról, a szülőkről és a szülővé válás problémáiról, kérdéseiről ír. Az író beszélgetőtársa Szabó T. Anna költő volt. Az eseményen közreműködött Porogi Ádám színművész is, az ő rövid felolvasásával kezdődött az est, ezt követően pedig Rozs Tamás csellista előadását hallgathatta meg a közönség.
Az elhangzott szövegrészletben Grecsó arról írt, hogy tériszonya ellenére is hajlandó volt felszállni a budapesti óriáskerékre lánya, Hanna kedvéért. Ennek kapcsán Szabó T. Anna a szülőséget egyfajta szédülésként írta le, erről kérdezte az írót, aki azt válaszolta: ha a szülőségben ez lenne a leghajmeresztőbb kihívás, akkor nagyon könnyű dolog volna.
Azt mondják, hogy a szülői lét legnagyobb kihívása, hogy mindenképpen te leszel az egyik legnagyobb traumája a gyereknek
– fogalmazott a szerző annak kapcsán, hogy már a nyitószövegben is megjelenik, apaként milyen elvárásokat táplál a lányával szemben. „Hát, nem kell majd pszichológushoz járnia, mert először majd hozzám jár” – tette hozzá nevetve.
Kitért rá, hogy ő maga is azért kezdett el néptáncolni, mert az édesanyjának ez volt az álma. „Ha tudta volna, hogy lesz egy öcsém, aki balettáncos lesz, és beteljesíti ezt, akkor én lehet, hogy megkíméltem volna a mozgalmat.”
Szabó T. Anna elmonda, hogy mostanában, ha Grecsót hallja beszélni, úgy érzi, az írónak nem hangja van, hanem ő maga a hang, ami mélyről jön belőle, és ugyanezt tapasztalta a könyv olvasása során is. Grecsó ugyanis szerinte ebben a könyvben maximálisan vállalja a kockázatot, nem riad vissza, hogy a legmélyebb dolgokról beszéljen. Arra a kérdésre, hogy ez a színpadi jelenlétből, az énekelt versekből következik-e, az író nemmel felelt. Példaként Szabó Magdát hozta fel, aki szerinte addig írta az életét, amíg az valósággá nem vált. Mint mondta, ő is ezt képviseli az írásaiban, szemben például a skandináv biográfiai próza modern áramlataival.
Grecsó Krisztián beszélt arról is, hogy számára az nem volt nyilvánvaló, hogy a szülővé válás folyamata az egyik legnagyobb vizsgája egy házasságnak. „Egy duplavizsga ráadásul. Azt veszed észre, hogy hirtelen valaki kiszól a feleségedből, aki egy másik ember. És ugyanez történik aztán veled is:
egyszer csak megjelenik a mozdulataidban az apád.
Olyan mondatokat mondasz, amiket huszonöt éve nem mondtál ki. Olyan reflexek kezdenek el működni, amik nem létező reflexek. És nem arról van szó, hogy titkoltál valamit a párod elől, ami egyszer csak előkerült, hanem te sem tudtad, hogy ott van. Ha ez előjön, akkor két dolog történhet: az egyik, hogy nem tetszik az, aki a feleséged lett. Ez könnyebb, mert akkor csak hibáztatod, és kész. A másik, hogy nem tetszik az az ember, aki te lettél. És ez már nehezebb” – mondta, hozzátéve, hogy úgy érzi, ez a téma a környezetében tabunak számít.
Grecsó a könyvben arról is ír, mennyire haragudott minden apára az élete egy adott pontján addig, amíg neki nem volt gyereke, ennek kapcsán kérdezte Szabó T. Anna. Grecsó azt mondta, főleg a betegsége idején érezte úgy, hogy túlságosan nagyok lettek a terhei. „Én tudom, hogy a Jóisten nem egy mikulás, aki beosztja, hogy kapok-e szaloncukrot vagy sem.
De azért akkor az idegen anyag összeszaporodott bennem.
És nehezen kezeltem a gyűlöletet, ami a tömör irigységből fakadt, abból, hogy hurcoltam azt az egót, amit én fényesítettem ennyire ki” – fogalmazott. Mint mondta ugyanakkor, ebből az átalakulásból a számára a legjobb dolog az áradó szereteten túl szembesülni azzal az új emberrel, akivé a lánya tette.
Szabó T. kérdésére, hogy milyen is ez az újfajta ember, azt felelte: bamba, vagyis másfajta figyelemmel képes jelen lenni a pillanatban. „A szorongó emberek, mint én, állandóan keresnek egy tökéletes helyzetet, ami, mondjuk, a gyerekkorban volt. És ha azt az ízt, azt a szituációt nem tudja megtalálni, akkor nem tud jelen lenni abban a helyzetben, ami éppen teremtődik, mert örökké az egykori tökéleteshez képes látja csak” – magyarázta Grecsó.
Ezután Kemény István került szóba, aki fontos szerepet játszott Grecsó irodalmi pályájának alakulásában. Mint fogalmazott, a költő konyhája volt az ő szabadegyeteme. Az író a könnyeivel küszködve hozzátette ugyanakkor, hogy a Lányos apa az első könyve, amelyet Morcsányi Géza már nem olvashatott.
Az est második felében Szabó T. Anna arról faggatta az írót, vajon ezek a történetek miért éppen most bukkantak elő belőle. Grecsó egyetértett, hogy ez azzal lehet összefüggésben, hogy a lánya miatt többet gondolkodott a női generációkon, egyebek közt ezért is tudta például megírni azt a szöveget, amelyben az édesanyját igazán boldognak látja. Hozzátette, feltehetően ennek köszönhető az is, hogy elkezdett írni az édesapjáról, amit már húsz éve tervezett. Azt azonban nem szerette volna, hogy ez egyfajta terápiás írás legyen, először túl akart lenni ezeken a belső szorongásokon és emlékeken.
Azzal kapcsolatban azonban, hogy most mintha visszatért volna ahhoz a kamasz állapothoz, amikor a fiú haragszik az édesapára, elmondta, hogy úgy tapasztalja, minden eredmény elillan, hiába ér el egyfajta belső békét, az nem válik bölcsességgé, nem állandósul, újra és újra el kell érnie. Ugyanakkor hozzátette,
a Lányos apa szövegeinek írása közben átélhette azt a csodát, hogy már nem ő az utolsó láncszem a családfa legalján.
Ennek apropóján kitért arra is, hogy egy jelenleg is zajló családfakutatás során hogyan fonódott össze egy aktuálisan írt szövege az ükapja történetével.
Szóba került az a szöveg is, amelyben Grecsó azt örökíti meg, hogyan fogadtak be egy Ukrajnából elmenekült sakkjátékost az orosz-ukrán háború kitörése után. Az író ennek kapcsán kifejtette, hogy ehhez a felesége ragaszkodott, ő eredetileg nem szeretett volna senkit sem befogadni, más módon akart segíteni, mert szorongással, félelemmel töltötte el a háború közelsége. Azt a távolságot viszont, amit egy írónak érdemes megtartania, itt nem tarthatta meg többé. „Nem is tudtam rögtön kezelni a helyzetet. Az történt, hogy ez a jóember szerette volna átélni az életét egy pillanatra. Kihozta az okleveleit, a kupáit, az érmeket, mutatta, hogy kéthete még milyen helyezése volt az adott nagymesteri tabellán. Ahogy ezeket mutogatta,
akkor határoztam el, hogy ha nekünk menekülni kell, akkor nem viszem egyetlen könyvemet sem.
Mert nem kell. Sőt, nem is szabad.”
Az utolsó blokkban a rossz szülői reflexekről, a generációs különbségekről esett szó. Grecsó szerint a szülőszerep átalakulóban van, és úgy érzi, magukra vannak hagyva az emberek a problémával. Mint mondta, alkalmatlan annak a régebbi apaszerepnek a betöltésére, amely szerint nem szabad kimutatni az érzéseit, és neki kell lenni a fő tekintélynek. Szabó T. Annával egyetértettek abban, hogy a mai szülők már jobban bevonják a gyerekeket a felnőttek dolgaiba, és a szigor helyett inkább mindent elmagyaráznak. Ehhez kapcsolódva Grecsó arról beszélt, hogy a lánya időnként nehéz helyzetek elé állítja: „Én nem emlékszem, három-négy évesen miről beszéltem, de hogy nekem ilyen gondjaim nem voltak, az biztos. Mert kapok azért rendesen feladatokat, például a lét elviselésének megmagyarázását. Mindezt úgy, hogy le kell fordítanom az ő nyelvére. Azt hallani, amikor egy három és fél éves gyerek azt mondja: milyen nehéz, nem könnyű. És ugye még mennyivel nehezebb” – mondta.
A Lányos apa megrendelhető EZEN A LINKEN.
Fejléckép: Grecsó Krisztián (Fotó/Forrás: Valuska Gábor / Magvető Kiadó)