Mellettünk - Grecsó Zoltán és kutyája (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A tömegtermelés és a globalizáció korszakában felértékelődik az egyediség és a személyesség. A könyvklubok megjelenése, az író-olvasó találkozók népszerűsége mutatja, hogy a személyesség, a könyvön túli kapcsolódás az irodalomban is keresett. Az olyan, önmagában is személyes anyagoknál pedig, mint Grecsó Krisztián bevallottan saját családtörténetéből táplálkozó munkái, az olvasók már eleve ismerősének érzi az írót. Grecsó pedig nem zárkózik el ettől az illúziótól, sőt maga építi tovább.

Meghitt keretek között, a sötét térben egy-egy fénytócsában mesélnek mindketten a saját eszközeikkel: Krisztián szavakkal, Zoltán mozdulatokkal. Az új regény, a Vera mellett szó esik a közös identitásról, régről és máról, szülőkről, magukról, a falusi gyerekkorról és szerelmes kamaszokról. A zene és a tánc felel az írásokra, de nem magyarázza a szöveget, nem pantomim. Eltérő nézőpontok és formák, a közös gubancok körül.

A két testvért Bagi Anna Borbála zongorán, Törőcsik Franciska pedig énekhangjával kíséri. A látvány Gothár Márton munkája.