Ha az élet nem olyan, mint a filmek, át kell írni – Szalkai Szabó Ádám: Filmszakadás

Gyomrot mardosó, olcsó alkoholok, hányásba torkolló bulizások, részeg verekedések, kaotikus májusfaállítás, céltalan lézengés a focipályán, az érettségi és a felvételi okozta szorongás, filmes klisék, szerelmi bánat és egy enyhe apokalipszis – e témák meglehetősen sajátos elegye keretezi Szalkai Szabó Ádám (a Fidelión megjelent írásai itt érhetők el) első könyvének történetét. Filmszakadás című – minden bizonnyal életrajzi elemek inspirálta – regényével meglepően sokat markol ahhoz képest, hogy valójában nem szeretne sokkal többet elmesélni, mint valami olyasmit, amit már előtte is sokan: egy generáció életérzését. A kötet ugyanis meglehetősen pontosan és humorosan tárja fel, milyen kihívások, helyzetek és kulturális hatások alakították itthon a kilencvenes években született nemzedék sorsát, világtapasztalatát.

A Filmszakadás névtelen elbeszélője egyes szám első személyben idézi fel az érettségit követő hónapokat. A főhős nem csupán a felvételitől szorong, hanem önmarcangolón, tehetetlenül szenved, miután elhagyta a szerelme. Mivel képtelen túllépni a szakításon, egész nap az ágyában fetreng, nincs étvágya, a szülei pszichológushoz küldik. Lassacskán rádöbben, a szerelmi bánatánál sokkal nagyobb probléma, hogy képtelen megélni az életét úgy, ahogyan azt szerinte kellene. Filmrajongóként sorsát folyamatosan hollywoodi történetekhez hasonlítja, újra és újra elképzeli, egy fontos jelenetben honnan venné őt a kamera, mit kellene lassított felvételben megmutatni. Egyetlen vágya, hogy legjobb barátaival közösen utoljára még kihasználják a nyarat, hogy megéljenek igazán sorsfordító élményeket –

Terveiket ráadásul folyton keresztülhúzza a lassan kibontakozó apokalipszis, szélsőséges viharokkal, földrengésekkel és pusztítással – mintha maga az univerzum sem akarná, hogy bármi sikerüljön az elbeszélő életében.

Szalkai Szabó Ádám: Filmszakadás (Fotó/Forrás: Napkút Kiadó)

Szalkai Szabó Ádám regényének főhőse igazi Reisz Gábor-i karakter: elmés, humoros, művelt, aki bár tisztában van a saját értékeivel, mégis szorong, és talán még valamiféle örömöt is lel saját szenvedésében, tehetetlenségében, még ha ezt soha nem is vallaná be. Élénk a fantáziája, és emiatt megütközik azon, ha a fejében elképzelt világ nem passzol a valósággal. Szeretne regényt írni, de pár mondatnál tovább sohasem jut. Nem meri elmondani a szüleinek, hogy nem Debrecenbe, hanem Budapestre jelentkezett egyetemre, mert iszonyodik a gondolattól, hogy vidéken maradjon, ugyanakkor foggal-körömmel kapaszkodik gyerekkorának helyszíneibe és szereplőibe. Barátaival másról sem tudnak beszélni, mint a csajokról – a kamaszfiúk meglehetősen lényeglátó egyszerűségével fejezik ki, mit szeretnének tenni osztálytársaikkal –, ugyanakkor szerelemről, magasztos érzésekről álmodozik. Csupa ellentmondás, amiket ráadásul önmaga is észlel. Bár a regény nem teszi egyértelművé, de mintha a történteket a főhős későbbi, idősebb énje idézné fel, a maga immáron felnőttes tisztánlátásával és reflexióival. Így a Filmszakadás eseményeit kettős tekintettel is lehet olvasni: a kamaszfiúk olykor ízléstelen humora és viselkedése, macsóságnak álcázott bizonytalansága például egyszerre pontos és valósághű ábrázolás, ugyanakkor ironikus is.

A Filmszakadás nagyon pontosan felvázolja azt a lelkiállapotot, ami sokakon eluralkodhat az érettségi környékén. Érezzük, hogy valami a gimnáziummal véget ért, helyette pedig elkezdődött valami új –

Mesterséges határvonal ez csupán, csak elhittük, hogy az egész életünk ezekben a hetekben dől el, és szorongunk, mert úgy érezzük, kimaradunk valamiből. Irigylésre méltó probléma ez, ezt is mondhatnánk, hiszen a regény arra is nagyon ügyesen rámutat, hogy még a viszonylagos jómódban, szerető családban felnövő fiatalok is mindig találnak okot arra, hogy rosszul érezzék magukat. A kamaszkor senkit sem kímél.

Szalkai Szabó Ádám történetének másik ereje a filmszerűségében rejlik. Pontosan láttatja velünk az eseményeket, elbeszélőként sokszor tényleg úgy működik, ahogyan egy operatőr. A belső folyamatokról is a legtöbbször a külső jelek alapján értesülünk, egy-egy önkéntelen mozdulat, arcrándulás, kacsintás többet mond el a mélyben zajló folyamatokról, mint bármilyen szó, amivel leírnánk.

Szalkai Szabó Ádám és Szűcs Anna Emília szerkesztő a Filmszakadás könyvbemutatóján (Fotó/Forrás: Napkút Kiadó)

A Filmszakadás nyelvileg az apokaliptikus epizódoknál válik különösen izgalmassá és figyelemreméltóvá. Ezek a kataklizmák jellemzően mindig az érzelmi csúcspontoknál vagy pattanásig feszült helyzetekben jelennek meg, az elbeszélő pedig ilyenkor a szürrealizmushoz fordul, leírásait olvasva pedig óhatatlanul felmerül a kérdés: tulajdonképpen mi is történik? Tényleg összedől a világ? Vagy ezek a viharok a főhős lelki válságának kivetülései? Esetleg a vidék elnéptelenedésének és pusztulásának az allegóriája? Vagy csupán annak a kezdődő, B-kategóriás, klisékkel teletűzdelt rossz akciófilm-forgatókönyvnek a része, amelybe a főhős az utolsó néhány oldalon végül beleképzeli magát? A válasz pedig az, hogy ezek mind egyszerre.

A könyv végén tényleg kilépünk mindenféle realisztikus keretből, a szerző totális fikcióba helyezi át a cselekményt. Ha az élet nem lehet mindig olyan, mint a tévében, akkor át kell írni – Szalkai Szabó Ádám pedig ezt is teszi, új mítoszt gyárt, hogy a regény egy igazi felnövéstörténetté váljon, ő pedig megfogalmazhassa saját tanulságát: minden ember sorsa egy-egy önálló film, és mindenki a saját happy endjét keresi… csak nem biztos, hogy ezek a történetek fedésben vannak egymással. A regény végére a főhős végül is elfogadja az életet olyannak, amilyen. Megbékél az ellenlábasokkal és önmagával, kiáll a saját szabadsága mellett, kezébe veszi a kontrollt és beletőrödik, hogy az első szerelem olyan, mint a klasszikus Tények-szalagcím:

Nem mellesleg – ahogy arról a kötet is tanúskodik – sikerül végre leülnie és megírnia saját coming of age történetét. Én örülök, hogy megtette, mert szerethető, vicces történet barátságról, fiatalságról, nosztalgiáról, jellemfejlődésről, családi mintákról… és egy kicsit az én kamaszkorom is benne van ebben a könyvben.

Szalkai Szabó Ádám: Filmszakadás

Kiadó: Napkút Kiadó
Megjelenés: május 7.
Oldalak száma: 392

Fejléckép: Szalkai Szabó Ádám (Fotó: Csucsulya Anett)