Tavaly robbant az irodalmi bomba: kiderült, hogy az állam látszólag gyorsan gründolt magának egy már nevében is furcsa szervezetet, aminek egyik célja a fiatal magyar irodalom feletti bábáskodás. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) megalapításával a hivatalos indoklás szerint a kormány

egyetért a magyar irodalmi élet felfrissítésének, a kortárs magyar irodalom élővé és olvasottá tételének, illetve az irodalmi tehetségkutatás támogatásának szükségességével.

Orbán János Dénes

A KMTG felügyelőbizottságának elnöke Szentmártoni János lett, aki a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja és nem mellesleg a kormányközeli Írószövetség elnöke. A KMTG első, ars poeticának is beillő irodalmi projektje Előretolt Helyőrség Íróakadémia néven indult, szakmai vezetőnek Orbán János Dénest (OJD) választották. Ő volt a kilencvenes évek második felében kibontakozó új erdélyi irodalom, az Előretolt Helyőrség talán legismertebb arca – hogy innen hogyan vezetett az út egy Méhes György monográfián és egy Szabadság, kolbász, szerelem című darabon át a kormány ölébe, arról ITT írt a Narancs.

OJD, aki nem mellesleg a Magyar Idők szerkesztője, 150 milliót kapott, lapja szerint erre: „harminc kezdő és haladó fiatal író részesülhet három­éves anyagi támogatásban és továbbképzésben. A régi helyőrséges csapat veteránjai mellett a szakma jelesei, írók, kiadóvezetők, szerkesztők osztják meg majd tudásukat az akadémistákkal. Írói estek, nagyszabású irodalmi produkciók várhatók. Az akadémisták könyveit a legrangosabb kiadóknak ajánlják fel, és megfinanszírozzák a kiadás költségeit is”.

Az állami milliókkal kitömött projekt felbolygatta az irodalmi életet, szinte minden jelentősebb szervezet tiltakozott a kezdeményezés ellen.

Létrejön a semmiből (vagy majdnem onnan) egy szűk körű érdek- és dacszövetség, ami hirtelen kap egy csomó pénzt, paripát, fegyvert, aztán még többet, és végül maga alá gyűri a teljes színtér többi szereplőjét

– írta például Krusovszky Dénes.

Például olyan eddig működő szervezetektől mint a József Attila Kör (JAK), a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) vagy a Szépírók Társasága. Ők egybehangzó vélemények szerint egyre kevesebb pénzből, de szakmai, és nem világnézeti alapon foglalkoznak a fiatal magyar irodalommal: írást oktatnak, vitaesteket szerveznek, könyveket adnak ki - félő, hogy egy föléjük vont állami szervezet teljesen megfojtja őket. A kezdő magyar írók pedig válaszút elé kerülnek: egyik oldalon az egyre kevesebb pénzzel és mozgástérrel rendelkező szakmai műhelyek, a másik oldalon, vagy inkább ezek felett pedig a jól fizető ösztöndíjak, és mindaz, amit cserébe elvárnak. Gács Anna, a Szépírók Társaságának elnöke így fogalmazott: „Képzeljük el azt a huszonéves írót, aki lehetetlen munkákból próbálja fenntartani magát, miközben az írásaiért alig kap honoráriumot, és egyszer csak elé rakják ezt a lehetőséget. Csakhogy rögtön azzal is szembesül, hogy nem világos, ki és miért ajánlja ezt neki, milyen feltételekkel. Nem tudja, mit jelent, ha elfogadja, és ha nem fogadja el. Azt érzi, hogy necces az egész, esetleg sokan rossz szemmel nézik, ha elfogadja stb. Tehát aminek kitüntetésnek kéne lennie, megaláztatássá válik. Míg ha tekintélyes szakmai kuratóriumtól, átlátható pályázati rendszerben, ésszerű összeget kapna, boldogan elfogadhatná.”

Mondhatnánk persze, hogy az eddigi játékosok csak a saját helyüket féltik, és attól tartanak, hogy egy új játékos megjelenésével csökkennek a millióik, de nem igazán erről van szó.

kultok1 (Fotó/Forrás: JAK)

Csak összehasonlításként: a JAK, a FISZ és a Szépírók Társasága tavaly együtt összesen mintegy 110 millió forintból gazdálkodhattak, a KMTG pedig ehhez képest impozáns 150 millióval rajtolt el. Ehhez mérten persze neves oktatókat és míves programokat ígértek. Végül ez nem jött be, sokan visszautasították a KMTG felkérését, így hogy-hogy nem, a Magyar Idők már bizonyított újságírói váltak tanárokká, tőlük tanulhatnak a fiatal magyar irodalmárok.

OJD korábban azt nyilatkozta, az oktatókat nem politikai alapon válogatják majd ki, és az általa vezetett Előretolt Helyőrség köréből érkezők is kisebbségben lesznek – helyette egy másik ODH-hez köthető körből érkeztek a tanárok. Ők egy évig havi 150-250 ezer forintot kapnak munkájukért, aki pedig hajlandó tőlük tanulni, havi 40-100 ezer forintos ösztöndíjat kaphat ezért. Erre írta Krusovszky Facebook oldalán és a Narancs hasábjain:

Kedves fiatal író, ne hagyd magad, legyél autonóm, ne rendeld alá magad kalandoroknak, politikai játékosoknak, és főleg ne váltsd apró (vagy kevésbé apró) pénzre a tehetségedet. Nem éri meg!

Az erős indulás után az Előretolt Helyőrség elkezdte működését, a mentorok után kiválasztották a mentoráltakat is. Megkezdődött a szakmai munka, tartottak egy nyári tábort, és volt egy folyóiratblokkjuk a Magyar Naplóban. A programra úgy ment el a 150 millió forint, hogy nemcsak kevés látható eredménye volt, de OJD-ék nem is kívánták nagydobra verni munkájukat. Decemberben aztán érkezett a hír: a csendes, szinte láthatatlan „Kárpát-medencei Tehetséggondozó NKft. Előretolt Helyőrség Íróakadémia” újabb 400 milliót kap, hogy tovább művelje azt, amiről igazából fogalmunk sincs. 

karinthy9 (Fotó/Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy ez az összeg alig két és félszerese a korábbi támogatásnak, ötszöröse a JAK, a FISZ és a Szépírók Társasága évenként együttesen felhasználható forrásainak, valamint csak tízszerese a JAK éves támogatásának. Ez az összeg ugyanakkor meghaladhatja az NKA Szépirodalom Kollégiumának hasonló kezdeményezésekre szánt, az irodalmi szféra egészére az elmúlt években kiírt pályázatainak átlagos összegét is.

– írta a JAK vicces és elszomorító sajtóközleményében, és egyben 400 forintot adományozott a KMTG-nek.

Az elkeseredés viszont egyéb tetteket is szült. A magyar írók először petíciót indítottak egy átláthatóbb rendszerért, majd tüntetést szerveztek.

A kezdeményezést hamar felkapták a költők és írók, több tucatnyian jelentkeztek, hogy szintén beszállnának, és elvégezzék ingyen azt, amit a kézivezérelt szervezetnek százmilliókból kellene csinálnia.

A KMTG íróakadémia nem feltétlenül a fal, aminek nekimegyek szépen, hanem a ravasz, ami segített kilőni az ötletemet

- írta Ijjas a kezdeményezéséről, majd a Drót-nak adott interjújában elmondta, hogy „egy egyéves, komoly tervezést, odafigyelést igénylő társadalmi munkát nem lehet kivitelezni tiltakozásból”. Azt persze ő is látja, hogy a finanszírozással, az átláthatatlansággal, a társadalmi-szakmai kontroll nélkülözésével bajok vannak, de nem akart nekimenni a KTMG-nek, nem forradalmi hevület fűtötte – egyszerűen csak meg akarta mutatni a nyilvánosságnak, mit jelent a tehetséggondozás, mert látta, hogy „társadalmunk ki van éhezve a kreatív önkifejezésre”.

A hozzá csatlakozó irodalmárok ugyanis létrehoztak egy pályázatot, ahol 17 és 30 év közötti, kötettel még nem rendelkező pályakezdők jelentkezhettek egy-egy mentorálthoz, aki vállalja, hogy díjmentesen, szakmai konzultációval segíti tovább a kiválasztottak fejlődését. A kezdeményezés óriási siker lett, Ijjashoz például néhány nap alatt 46-an jelentkeztek, így módosítani is kellett a saját pályázathatóságának határidejét.

Az Ijjas kezdeményezéséből kinövő Független Mentorhálózatnak viszont, ahogy ő fogalmaz, ő csak biológiai apja, nem nevelője. Ezt a vonalat ugyanis engedélyével és jóváhagyásával Nemes Z. Márió vitte tovább. Hozzá is sokan pályáztak, gimnazisták és 30 felettiek, kezdők, akik számára az irodalmi élet még ismeretlen és átláthatatlan terület, és „kész” szerzők is, akiknek nemcsak saját hangjuk van, de már publikálnak is. Nemes Z. Márió így nyilatkozott a Független Mentorhálózat koncepciójáról: „Két fő pólus van, ahogy az a nyilatkozatunkban is szerepel. Egy: szolidaritás a fiatal tehetségekkel, a fiatal kortárs magyar irodalommal illetve magával a tehetséggondozás ügyével, azokkal az emberekkel, akik forráshiányos helyzetben évek óta munkálkodnak ezen. Kettő: tiltakozás a Kárpát medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. központosított és államilag helyzetbe hozott működése ellen, illetve az irodalom politikailag és gazdaságilag kiszolgáltatott helyzete ellen. A mentorok nyilván mind másképp élik meg, értékelik e két pólus viszonyát a közös projektben, de ezzel semmi probléma nincs, sőt, épp az teszi vonzóvá szerintem ezt a vállalkozást, hogy mindenki saját személyes döntései, igényei, vállalásai mentén vehet benne részt.”

Ebből következik, hogy nincs egységes formája annak sem, hogyan mutatkoznak majd be a mentoráltak a közvélemény előtt – ez mind személyes megegyezésen és az adódó lehetőségeken múlik. Nemes Z. Márió saját mentoráltjaival kapcsolatban elmondta, fontosnak tartja, hogy az év előrehaladtával beszámoljon a közös munkáról, de ennek módja még számára is nyitott kérdés. Mindenesetre a projekttel kapcsolatban több irodalmi és kulturális médium is érdeklődött már, úgyhogy szerinte a jövőben várhatóan bemutatkoznak a program résztvevői.

Gaborják Ádám, a JAK elnöke a Független Mentorhálózatot az egyik legjobb dolognak tartja, ami az elmúlt időszakban történt. „Önmagában véve már Ijjas Tamás ötletét is szimpatikus, példamutató tettnek tartottam, mind az egyéni, civil cselekvés, mind a szakmai megnyilvánulás szintjén. Hiszen mi lehetne emberibb tiltakozás a szolidaritásnál? Amikor megosztjuk másokkal azt, amink van, időnk, energiánk és jelen esetben szakmai tudásunk? Egy csendes és nemes gesztus, amely erős tudott lenni annyira, hogy végül nagy lett a hangereje. Nem csodálom, hogy sokan követték a példát, s ebből elindulhatott a Független Mentorhálózat. Magam is ezért csatlakoztam később kritikusként.” – nyilatkozta lapunknak. Kiemelte a hazai irodalmi műhelyek, folyóiratok és táborok – ezek pont azok a szakmai fórumok, amelyek létét a KMTG fenyegeti – szerepét abban, hogy ilyen erős névsor állhatott fel a Mentorhálózat mögött. Gaborják üdvözítőnek tartja, hogy a kezdeményezés nem a KMTG ellenében lépett fel, tehát nem akar milliókat felemészteni – a szakma mellett pedig az olvasók, a fiatal írók és költők is lelkesednek az ötletért.

A korábbi évtizedekből tudjuk jól, hogy a kártyavárakat még a pénz sem tartja össze, előbb-utóbb kiürülnek az ilyen, MMA–KMTG-féle intézmények, a romok eltakarítása pedig hosszú és nehézkes lesz, de jelentősen csökkenthetik majd ezt az időszakot az olyan szellemi befektetések, mint a Hálózat

– tette hozzá.

Megkerestük a KMTG-t is, hogy megkérdezzük, mi a véleményük a Független Mentorhálózatról.

Kiemelték, hogy az írószervezetek az Orbán-kormányok ideje alatt több támogatásban részesültek, mint az előző kormányok alatt: a JAK-nak összesítésük szerint például 2003-2009 között éves átlagban 14,3 millió, 2011-2016 között viszont már 19,77 millió forint jutott. Elutasították azt is, hogy a KMTG támogatását más, az irodalomra szánt összegekből vonnák el – mikor megítélték nekik a többlettámogatást, a vidéki irodalmi-kulturális folyóiratok, kulturális és civil szervezetek, szépirodalmi folyóiratok és portálok is komoly pénzeket kaptak.

GettyImages-72574892 (Fotó/Forrás: George Marks / Getty Images Hungary)

A JAK tagadja a KMTG állításait, Gaborják szerint az elmúlt 14-15 éven mindig voltak hullámhegyek és hullámvölgyek a támogatások tekintetében – az viszont tény, hogy a működési támogatások más írószervezetekéhez hasonlóan radikálisan csökkentek az elmúlt években. Gaborják a KMTG JAK-hoz kötődő számait sem tudja megerősíteni: számításai szerint a szervezet 14 év alatt kapott 358,1 millió forintot (tehát éves átlagban 25M-t), ami 65%-a annak, amivel egy év alatt duzzasztották fel a KMTG büdzséjét. Gaborják mégis azt tartja felháborítónak, hogy nem tudható, mire ment el a rekordtámogatás, miközben programok (pl. Márai) és írószervezetek lehetetlenedtek el az elmúlt években. A folyóiratok és irodalmi-könyves támogatások összege pedig még mindig egyenlőtlen eloszlást mutat a KMTG indulótőkéjéhez képest – a JAK elnöke szerint ha

nem egy szűk érdekcsoport, hanem a magyar irodalom kapott ennyivel több pénzt, akkor az valóban az egész terület számára hozzáférhető, lehívható lenne nyílt pályázati formában, például az NKA-n vagy valamely minisztériumon keresztül.

A Független Mentorhálózatot a KMTG nagyon jó kezdeményezésnek tartja, aminek már épp itt volt az ideje.

Azt, hogy ellenünkben indították, származékos haszonnak tekintjük a mi tevékenységünkre nézve. Tudtuk, hogy fel fogjuk kavarni az állóvizet, és legalább a rengeteg köpködés közepette született valami értelmes kezdeményezés is

– írták levelükben. Megkérdeztük a KMTG-t, lehetségesnek tartja-e hogy egy pályakezdő náluk és a Mentorhálózatnál is pályázzon. „Elviekben lehetséges, mi biztosan nem tiltjuk. Nálunk nincs lojalitáskényszer. Aggasztó viszont, hogy a közösségi oldalakon az irodalmi elit elvakult része nekiesett a pályakezdőinknek, és a közel 700 oldalas antológiánkat alapul véve – meglehetősen aljas módon – elkezdték szétszedni őket. Ezzel együtt a magunk részéről minden tanulni vágyó ifjú irodalmárnak örülünk, mert, senki nem születik nyitott töltőtollal a zsebében, a tehetség mellé nem árt a tudás” – nyilatkozták.

A Független Mentorhálózat pályázata január 31-én zárult le, a kiválasztottak névsorával várhatóan február elején jelentkeznek a mentorok. Nem várható, hogy az ebből élő írók, költők és kritikusok a továbbiakban is ingyen vállalják majd a következő irodalmi generáció felnevelését, de valami elindult.

Az irodalmi élet alkotói végre kiléptek a görcsös passzivitásukból és a közösségi oldalak fullasztó »dühöngőjéből«

– mondta Gaborják Ádám JAK-elnök. Bár a KMTG szerint nincs döntési kényszer, ha tovább folyik a kétfrontos harc a fiatal tehetségekért, a kezdő magyar írók és költők fejvakarva gondolkodhatnak: tanuljanak ösztöndíjjal a Magyar Idők újságíróitól, vagy szívesség-alapon a függetlenek szakmai mentorainál. Ez a kényelmetlen kérdés, válasszatok!