Szédüléssel rokonítható érzés, amikor ifjúkori bálványaid kimennek a divatból. Magyarországon ez történt például Déry Tiborral. Világszerte Ernest Hemingwayjel. Utóbbi egy olyan férfieszményt fejezett ki minden művével, amelyet mostani világunk elvet.
A rendíthetetlen mácsó, aki nagy kedvvel lő háborúban, afrikai vadászaton, durván igáz le nőt, állatot, vetélytársat, mára lenézett és az emancipatív gondolkodás szerint el is ítélt életideállá vált.
A „papa” filozófiáján is túltolt minket a történelem, szerintem a második világháború és a holokauszt után már nem tartható az, hogy „az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni”. Az áldozatokat igenis legyőzték.
Egy élet emlékei (Fotó/Forrás: lira.hu)
De nagy a különbség aközött, ha a hülye okoskodik, vagy ha az okos hülyéskedik. Mindeme megfontolások dacára E. H. sok novellája (például: Bérgyilkosok, Elefánt formájú hegyek, az egész Vándorünnep-ciklus) és két-három regénye olyan erős, hogy macsó ide, gyilkos indulat oda, az értő olvasót ellenállhatatlanul ragadja magával, akár egy tengeri vihar, amilyet többször leírt.
Megjelent magyarul az Egy élet emlékei című, róla szóló kötet (Európa, 2019, szerkesztette Michael Katakis, fordította Pék Zoltán). Dokumentumok és fényképek ügyes összeszerkesztése, albumszerű gyönyörű kötetben. Minden, ami olyan személyes, hogy ő talán meg se mutatná másnak. Előszót az egyik gyereke írt, utószót az egyik unokája (aki amúgy nem ismerhette, a halála után született). Hemingway tehát, intim megvilágításban, az ismert filmcímet kölcsönözve. Rengeteget tudunk meg emberi arcéléről és magánéletéről, de még többet írói technikája kialakulásáról. Aki írni akar, ne mulassza el. Rengeteget idéznék, kedvcsinálóul, de csak egy kis részlet fér ide.
Minden jó könyv egyforma abból a szempontból, hogy igazabb, mint ha valóban megtörtént volna, és miután elolvastuk, úgy érezzük, hogy velünk történt, és most már a miénk, a jó, a rossz, az öröm, a bűntudat és a bánat, az emberek, a helyszínek és az időjárások. Aki ezt az érzést adhatja az embereknek, az író.”
Bizony, bizony.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
A kérdés pedig a kiadó igazgatójához, Kuczogi Szilviához: Egyetért-e azzal, hogy Hemingway kiment a divatból?
Hemingway (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Karácsony előtti megjelenése óta már másodszor lesz telt házas programja az Egy élet emlékei című albumnak, most éppen Juhász Anna nagyszerű szervezésében a New York kávéházban február 17-én töltenek meg egy hatszáz fős termet az érdeklődők. Ernest Hemingway, az ÍRÓ (pontosabban az író BRAND-je) nem ment ki a divatból. Talán elképzelhető, hogy maximálisan minimalista – magyarra egykor a nyugatos hagyományoknak megfelelően kevésbé minimalistára fordított – prózája a fiatal olvasók közül ma kevesebbeket érint meg, ezt nem tudom, de az biztos, hogy a levelekből megismerhető személye eleven:
Jézusom, mennyire szeretnék berúgni valakivel, aki tudja, mi a fenéről beszélek.
Egy férfinak, aki szeret inni és baszni és enni és beszélni és olvasni a lapokat és írni valamit, az kerüljön mindenféle szart, ami irodalmi szar, művészi szar, újságírói szar, emelkedett szar, pénzcsináló szar, szegény szar, könyvesbolti szar, recenziós szar, tudatlan szar, buzgó szar, fáradt szar.” Macsóságát mára valóban jócskán meghaladta az idő és a közgondolkodás, de Hemingwayről és a mítoszáról beszélgetni mindig érdemes.
Michael Katakis: Ernest Hemingway - Egy élet emlékei
Európa Kiadó
hírlevél
