Mint arról beszámoltunk, március 29-én 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám költő, műfordító, nyelvész, a kortárs magyar irodalom meghatározó alakja. A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díjjal kitüntetett művésztől pályatársai, kollégái, tanítványai és barátai megrendülten búcsúztak.
Závada Péter
„Nagyon szerettem Ádámot. Azt hiszem, ő is kedvelt engem, noha a kapcsolatunk rendkívül szemérmes és távolságtartó volt. Tanított is az ELTE-n, bár erre ő nem emlékezett. Viszont gyakran sodortak minket egymás mellé a műfordítással kapcsolatos elfoglaltságok. Kerekasztal-beszélgetések, Shakespeare-konferenciák” – fogalmazott bejegyzésében a költő. Mint írta, amióta ismeri, a Nádasdy-féle nyelv- és fordításfelfogás szerint dolgozik, és számos remek Shakespeare-fordítását „verte szét” különböző rendezők kérésére, amit Nádasdy Ádám hősiesen tűrt, sőt, olykor még tetszett is neki. „Egyszer a kérdésemre, hogy hogy tetszett az Ahogy tetszik átíratom a Katonában, azt felelte: – Nem rossz. De azért, amikor felfedeztem benne a saját soraimat, az olyan volt, mint amikor az ember a hepehupás földútról átér a tükörsima autópályára. Isten veled, Ádám!” – zárta bejegyzését Závada Péter.
Fabiny Tamás
„Meghalt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító – egy nagyszerű alkotó és csodálatos ember. Négy éve sincs, hogy parádés előadással vendégünk volt a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen.
Szelídsége, intellektusa és derűje nagyon fog hiányozni
– fogalmazott az evangélikus lelkész, aki egy bibliai idézettel és Nádasdy Ádám Maradni, maradni című versével búcsúzott.
Dragomán György
Dragomán György egy rövid emléket osztott meg olvasóival: „Tavaly azzal ért véget a műfordításról szóló beszélgetésünk, hogy elmesélted, hogy tanult meg Kosztolányi spanyolul, én meg elmondtam, hogy ugyanezt az anekdotát én rólad a lengyel nyelvvel kapcsolatban hallottam és szoktam mesélni. Nem igaz, mondtad, nevettél.”
Alföldi Róbert
A színész-rendező megrendülten búcsúzott Nádasdy Ádámtól, s úgy fogalmazott, a művész halálával újabb, még egy jó nagy szellemi fekete lyuk keletkezett a kis életünkön. „Már azt sem tudom, hogy lassan hova lehetne lépni. Ádám, nagyon felemelő volt veled dolgozni, néhanapján egy-egy mondatot váltani. Ide-oda. Szomorú vagyok… úgy jó mélyen. E.P.-t ölelem. Meg a Miklóst is” – írta Alföldi Róbert.
Nádasdy Ádám (Fotó/Forrás: Valuska Gábor / Magvető)
Turi Tímea
A Magvető szerkesztője a kiadó oldalán búcsúzott, bejegyzésében egyebek közt úgy fogalmazott: „Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt. Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem. Pontos volt, precíz és fáradhatatlan, és teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű – nemcsak költőként, de nyelvészként, műfordítóként is.
Mert hiteles volt, és ellenállhatatlan.
Akik olvastuk őt, sosem felejtjük el, hogy bármiről írt, az érdekes volt. Nem volt az a száraz nyelvészeti összefüggés, az a verstani kérdés, ami ne lett volna eszméletlenül izgalmas úgy, ahogy ő mesélte el. A memoárírástól határozottan – és persze milyen udvariasan – elzárkózott, de amikor történeteket mesélt a gyerek- vagy a fiatalkoráról, az mind-mind feledhetetlen stílusú elbeszéléssé vált. Amit emlékeiből közössé tett, azt is pedagógiai célból tette: okuljunk e példákból. Ugyanígy a verseiben is minden apróság fontos lett: egy nipp, egy reggeli vagy egy esernyő; minden fontos volt, amit a figyelme azzá tett.
A tőle tanultak kapcsoljanak össze műveivel és minket ezután is.”
Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián közösségi oldalán egy közös fényképet osztott meg, amelyen ő és Nádasdy Ádám közösen dedikálnak az Ünnepi Könyvhéten. A képhez pedig azt írta: „Drága, drága, drága barátom! Nem is tudok megnyikkanni. Harminc év, ahogy mondják, jóban és rosszban, de az utóbbira nem emlékszem. Mennyire szeretlek! Hát ki fogja először olvasni a könyveim? Ki gúnyol? Kivel röhögjük könnyesre megunkat a Pozsonyiban? Hogy lesz ez, te Ádám, hogy lesz ez nélküled?”
Lutter Imre
Lutter Imre bejegyzésében felejthetetlennek nevezte Nádasdy Ádámot. „Shakespeare és Dante elementáris erejű műfordítója volt. Egy lángelme, valódi géniusz! Hányszor dedikáltunk, jelentünk meg együtt, s mindig volt egy kedves szava, egy tréfa, egy idézet, egy történet, amit nem hagyott útközben elveszni” – írta.
Gyárfás Dorka
Az újságíró közösségi oldalán annak történetét osztotta meg, amikor a Sopronfesten egy színpadi beszélgetésnek köszönhetően megismerkedett Nádasdy Ádámmal. „Született előadó volt – azért merem mondani, mert megkérdeztem, mikor vette fel ezt a tanár bácsis attitűdöt, amitől mindenki pislogó diákká változott előtte és itta a szavait, és azt mondta, már óvodás korában.
Kapni akartunk a szabadságból, ami belőle áradt, megmártózni a fényében.
Szinte galvanizált azzal, hogy megmutatta: lehet így élni, fittyet hányva az akkor még végtelenül deprimáló és elkeseredett közhangulatra – de közben nem ignorálva és eltagadva –, a magunk életéért 100 százalék felelősséget vállalva. Azt mondta, amit gondolt, és ez még azon felül is bámulatra méltó tett, sőt kiállás volt, ahogyan mondta, ahogyan kifejezte magát. És – amennyire meg tudom ítélni – a halál közelségében is arra tanított, mennyi örömöt találhatunk az életben, mennyi csoda vesz körül minket, akár csak a nyelvben, a szavakban” – olvasható a bejegyzésben.
Fejléckép: Nádasdy Ádám (Fotó/Forrás: Pejkó Gergő / Libri)
hírlevél
