Louis Daguerre az 1830-as években dolgozta ki képrögzítési módszerét, melyet 1839-ben mutatott be a nagyközönségnek. A dagerrotípia rögtön nagyon népszerű lett,
a bontakozó realizmust végtelenül izgatta, hogyan lehet a valóságot önmagában megragadni, mindenféle idealizáló körítés nélkül.
A módszerrel számos kép készült az 1840-es és 50-es években, így ezekből a képekből tudjuk, hogyan nézhettek ki igazából a korabeli nagyságok.
Honoré de Balzac francia író is nagyon hamar az új fotográfiai módszer rajongója lett, ő használta először a dagerrotípia kifejezést, a feltaláló nevéből képezve. Műveiben gyakran hivatkozott is Daguerre-re és az új technikára. 1842-ben, tehát alig három évvel azután, hogy a dagerrotípia eljárása nyilvánosságra került, Louis-Auguste Bisson készített képet az akkor negyvenhárom éves íróról. Ezen a képen kívül csupán néhány rajz árulkodik arról, milyen is volt Balzac külseje, az életrajzkutatók tehát rendkívül sokat köszönhetnek az író fotográfiai érdeklődésének.