Könyv

"Hollywoodban úgy tartották: ezek a közép-európaiak, ezek tudják a szakmát"

Interjú Muszatics Péter filmtörténésszel, a Bécs, Budapest, Hollywood szerzőjével
2018.06.13. 08:50
Ajánlom
Volt idő, amikor referenciának számított Hollywoodban, ha valaki Közép-Európából származott - mondta el Muszatics Péter, akinek a jelenségről írt könyve most, a Könyvhétre jelent meg. A beszélgetésből az is kiderül, hogy a régióból származó filmesek hatása még mindig kézzel tapintható az amerikai filmeken.

- A Hollywood-i magyarokkal már sok könyv foglalkozott, mi is cikksorozatot szenteltünk a témának. Te viszont könyvedben kiterjeszted a témát egész Közép-Európára.

Amerika és az oroszok is imádták a magyar színésznőt, ma már a sírja sincs meg

Kapcsolódó

Amerika és az oroszok is imádták a magyar színésznőt, ma már a sírja sincs meg

Hívták Németországba filmezni, de kivárt, hívták Hollywoodba, de nem ment - amikor pedig mégis útra kelt, már késő volt. Gaál Franciska egész életében a megérzéseire hallgatott, de ez nem sokat segített karrierjén. Magyarországon színpadi szerepei miatt rajongtak érte, Németországban és Oroszországban pedig filmsztárként lett ismert. Hollywoodban is bemutatkozott - ismét egy érthetetlen lépése törte ketté amerikai karrierjét.

- Régóta érdekel a téma, miért volt egy időben olyan sok magyar Hollywoodban. Egy ponton rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem az a lényeg, hogy a tengerentúlon szerencsét próbáló magyar, osztrák, cseh, lengyel, esetleg zsidó származású, hanem az, hogy közép-európai. Nem annyira a nemzeti identitás számít, inkább az, hogy a régió valamelyik filmes központjában, Bécsben vagy Budapesten megtanult valamit – valami nagyon sajátságos dolgot, amit aztán Hollywoodban is kamatoztatni tudott.

- Mi ez a valami, amit itt sajátítottak el?

- Egyrészt magukkal vittek bizonyos történetmesélési képességeket, amelyek a tengerentúlon nagyon hasznosnak bizonyultak. Ebben talán Bécs szerepe a legnagyobb, ami a birodalmi kultúra központja volt. Itt a magaskultúra és a népszerű népszínházak sem nemzeti témájúak voltak, ellentétben mondjuk Budapesttel. Nálunk, Az ember tragédiáját leszámítva mindig a nemzeti témájú művek voltak népszerűek, jobbára ezek maradtak fent drámairodalmunkból is, és ugyanez volt a helyzet a cseh, a román, a lengyel irodalomban is. Bécsben ezzel ellentétben a nemzetek feletti, általános emberi alakok, univerzális történetek voltak a meghatározóak a színpadokon. A másik jelentős hatás a párizsi bulvárdarabokhoz és operettekhez köthető. Elég, Johann Strauss A denevér-jére, vagy Lehár Ferencre és A víg özvegyre gondolnunk, ami szintén egy párizsi bulvárdarab adaptációja. A legismertebb írónk, az Amerikában is népszerű Molnár Ferenc szintén ilyen darabok fordításával kezdte karrierjét. A Játék a kastélyban című színművében utal is erre: ebben az író karaktere egy álfrancia dramolettet ír, hogy megmentse egy pár szerelmét, és ekkor jegyzi meg, hogy annyit lopott már a franciáktól, hogy ideje, hogy egy kicsit vissza is adjon nekik.

Erőszakos volt és utálta a gyerekeket a legnagyobb magyar ifjúsági regény szerzője

Kapcsolódó

Erőszakos volt és utálta a gyerekeket a legnagyobb magyar ifjúsági regény szerzője

110 éves A Pál utcai fiúk, a legismertebb és legkedveltebb magyar ifjúsági regény. Írójának, Molnár Ferencnek a világsikert nem ez, hanem színházi darabjai hozták meg. Az érzékeny lelkű író kapcsolataiban nárcisztikus, erőszakos és agresszív férfiként viselkedett - ráadásul a gyerekeket is utálta.

A bécsi és párizsi hatások mellett szintén jelentős tényező volt, hogy a soknemzetiségű monarchiában a művészeknek, legyen szó írókról, rendezőkről vagy színészekről, úgy kellett megfogalmazniuk a gondolataikat, hogy azt mindenki megértse, mindegy hogy milyen nemzetiségű vagy melyik társadalmi réteghez tartozik.

Ez az univerzális elbeszélési mód persze néha felszínes és felületes, de a szintén olvasztótégelyként működő Amerikában nagyon nagy hasznát vették az emigrálók.

20170401_100355-200837.jpg

Muszatics Péter (Fotó/Forrás: Katharina Wagner)

- Könnyen be tudtak illeszkedni egy idegen országban?

- Közép-Európa és Amerika is egy rendkívül kevert etnikumú terület, óriási volt azonban a különbség már ebből a szempontból is: míg Közép-Európában az egyes népek és nemzetek különválni akartak, és sokszor kínkeservesen harcoltak az identitásukért, addig Amerikában az emberek célja a tabula rasa volt. Minden, az Egyesült Államokba emigráló tiszta lappal akart indulni, maga mögött akarta hagyni Európa ballasztját. Talán a legnagyobb sikert elérőkre azt is elmondhatjuk, hogy ők igyekeztek valóban, 100 vagy 150%-osan amerikaiak lenni.

- Megmaradt valami a kivándoroltak európaiságából, közép-európaiságából?

- Van, amit nem lehetett maguk mögött hagyni – például a különböző történelmi tapasztalatokat és traumákat.

Megélték az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását, a borzalmas I. világháborút, a forradalmakat, Trianont, a különböző jobb- és baloldali diktatúrákat és kísérleteket, a diszkriminációt – mindezt egy-két évtizedbe sűrítve. Ez a rengeteg élmény nyilván sérülésekkel is járt, de bizonyos embereket megedzett és bölcsebbé tett, ennek pedig Amerikában is hasznát vették. Ilyen tapasztalatokkal a hátuk mögött teljesen máshogy nyúltak a bevett dramaturgiai sémákhoz, az emberi állapotok megértése is máshogy működött náluk, mint mondjuk az amerikaiaknál. Billy Wilder például, aki hétszeres Oscar-díjas, és az amerikai film egyik legnagyobb alakja, Krakkó mellett született egy kisvárosban, Bécsben nőtt fel, és világképét is az osztrák zsidó kultúra határozta meg. Ha megnézzük például a vígjátékait, valamennyire elmondható, hogy a komédia mellett végig ott van bennük a tragédia lehetősége. A Van, aki forrón szereti például egy remek komédia – az első 20 percben látható események viszont inkább tragikusak: a főszereplők mindenüket elvesztik, meg akarják ölni őket, és csak úgy menekülhetnek meg, ha csatlakoznak egy női zenekarhoz. A legénylakásra ugyanez mondható el: vicces, ugyanakkor van benne valami szomorú és tragikus. Billy Wilder mestere volt ennek a kettősségnek. Őt mai napig úgy tartják számon, mint Hollywood egyfajta esszenciáját. Nem véletlen, hogy Sam Mendes az Amerikai szépség Oscar-díjat neki ajánlotta azzal, hogy örülne, ha tizedannyit elérni, mint ő. De Michel Hazanavicius is úgy vette át A némafilmes Legjobb film-Oscarját, hogy három embernek szeretné megköszönni: Billy Wildernek, Billy Wildernek és Billy Wildernek.

- Hogyan vélekedtek Amerikában a magyarokról és az európaiakról? Utólag mi hangsúlyozzuk ki a jelentőségünket, vagy tényleg számított valamit Hollywoodban, ha magyar volt az ember?

- A hollywoodi stúdió falán álló feliratról igazak a legendák – ez a jól ismert „Nem elég magyarnak lenned, tehetség is kell hozzá”. Már annak is, hogy valaki európai, különös jelentése volt Amerikában, az osztrák-magyar származás pedig különösen jól csengett. Persze azokon az ismert neveken kívül, akikre ma is emlékszünk, rengeteg kókler és szélhámos is szerencsét próbált Hollywoodban, akik inkább rontottak a megítélésünkön.

Ismert mondás volt a tengerentúlon is, hogy magyar az, aki a forgóajtón utánad megy be, de előtted jön ki – tehát volt egy ilyen negatív konnotáció is.

Az ismertebb nevek viszont tényleg szakmájuk legjobbjai voltak. Egy Eric von Stroheimben például tökéletesen egyesült minden, amiről eddig beszéltünk. Az osztrák-magyar karakter egyébként több amerikai filmben is megjelent – A szörnyeteg és a szépség című 1952-es Vincente Minelli-filmben például a Kirk Douglas alakította producer összetűzésbe kerül egy rendezővel. Előbbi nagyon markáns, tipikus producer-ábrázolás, amit Irving Thalbergről és David Selznick-ről mintáztak, utóbbi pedig „A rendezőként” jelenik meg, osztrák származású, és Stroheimre hajaz. Ebből is látszik, hogy Amerikában valóban az volt a felfogás, hogy igen, ezek a közép-európaiak, ezek tudják a szakmát. Referenciának számított, ha valaki innen származott.

large_bbh_borito_nezoke-201117.jpg

A Bécs, Budapest, Hollywood című könyv (Fotó/Forrás: Kossuth Kiadó)

- A könyvedben kiemelten foglalkozol Ernst Lubitsch-csal is – szerintem kevés filmkészítő volt nagyobb hatással a mai amerikai filmre, mint ő. Mára mégis mintha kissé elfelejtődött volna.

- Annak idején az úgynevezett Lubitsch-touch fogalomnak számított Hollywoodban. De hogy ez pontosan mit jelent, azt mindenki máshogy fogalmazta meg. Billy Wilder például azt mondta, hogy a Lubitsch-touch az, amikor megvolt a poén, nevetsz rajta, azt gondolod, hogy ezzel vége, erre érkezik egy még nagyobb zárópoén. Jonathan Rosenbaum filmtörténész szerint viszont a Lubitsch-touch egyfajta sajátos közép-európai képesség, amivel bemutatta az amerikaiaknak a kifinomult európaiságot, jól becsomagolva és szórakoztatóan, nem ritkán erotikusan. Valószínűleg mindkettő igaz – Lubitsch-nak egészen sajátos humora volt, mellé pedig elképesztő dramaturgiai érzék párosult. Mindent tudott a történetmesélésről. Jellemző a Lubitsch-filmekre, hogy bizonyos dramaturgiai elemeket nagyon markánsan lerögzít: ez a cselekmény kezdete, itt fejeződik be, itt a fordulat – ezeket olyan egyértelműen jelezte, hogy azt tényleg minden néző megértse. Viszont amint ezek megvannak, már remekül játszhat a nézői elvárásokkal, a poénokkal, a ritmussal. Ezt valószínűleg még a színházban, Max Reinhardt-nál tanulta meg. Ez a fajta alkotói felfogás ma is él, ugyanígy gondolkodik például Tarantino is. De Lubitsch arra is remek példa, hogyan lehet a megszokott sablonokat megtölteni tartalommal, hogy lehet a berögzült, sematikus elemeket nem teljesen felrúgva is valami egyedit alkotni. A ma alkotó rendezők közül az örökösei közé sorolnám Alexander Payne-t, Baz Luhrmann-t, vagy épp Wes Andersont.

- Rendezők vagy írók közül számtalan közép-európainak sikerült karriert befutnia – a színészeknek és színésznőknek viszont mintha nehezebb dolguk lett volna. Néhányan játszottak emlékezetes filmekbe, még csillagot is kaptak a Hírességek sétányán, de mára elfeledtük őket.

Szerintem egy színész arc akkor marad fenn, ha kifejez valami általános emberit. Humphrey Bogart-ra emlékezünk, mert ő nem csak valami általános férfitípust képviselt, hanem kifejezte a háború iszonyatát is. James Dean ugyanígy halhatatlanná vált, ahogy John Wayne is – pedig utóbbira nem mondhatjuk, hogy különösebben jó színész lett volna.

Lugosi Bélát szeretjük a legnagyobbak között emlegetni, de ő sem volt soha A-kategóriás sztár, inkább egy horror-típus, aki más műfajban nem is igen alkotott maradandót.

Maradandó európai színészeket viszont tudnék említeni, az osztrákoknál ott volt például Oskar Werner,  Romy Schneider, Anton Walbrook, Christoph Waltz vagy Klaus Martia Brandauer – igaz, ők többnyire európai filmszerepeikben váltak ikonikussá. Magyarok közül erre talán csak Peter Lorre volt képes, aki Löwenstein Lászlóként született, és német nyelvű filmekben lett sztár, majd Hollywoodban is jelentős mellékszerepeket kapott, és az Oscar-díjas Paul Lukas, azaz Lukács Pál.

- Talán Bánky Vilma járt legközelebb a halhatatlansághoz, elsősorban A sejk fia című film miatt, melyben Rudolph Valentino partnere volt.

- Rudolph Valentino saját korában óriási sztár volt, ma már viszont egyáltalán nincs a köztudatban, az arcát is nehéz felidézni. Bánkyt szokás Greta Garbo-val párhuzamban emlegetni, csak előbbi nem tudta sikerrel venni a hangosfilmváltást, utóbbi pedig igen. Szabó István fogalmazta meg róla, hogy a 30-as években, amikor mindenki jelvényeket aggatott magára, akkor volt egy nő, aki minden filmjében önmaga volt. Az MGM a világ legnagyobb színésznőjének kiáltotta ki, ő pedig meg tudta őrizni önazonosságát és tisztaságát.

Ahogy Szabó mondta, életünk vágya, hogy mindannyian Garbók legyünk.

Bánky Vilma neve is ismert volt a saját idejében, de ő nem volt egy ilyen kaliberű sztár.

TheShopAroundTheCornerPoster-01-201357.jpg

A Saroküzlet (1940) című film plakátja (Fotó/Forrás: IMDb)

- Nem csak magyar rendezők, színészek és színésznők fordultak meg Hollywoodban, hanem Budapest is több amerikai filmben megjelent. A Saroküzlet-et például a már emlegetett Lubitsch rendezte, a főszerepben pedig James Stewart látható.

- Volt egy időszak, amikor valóban divatba jöttek a Bécsben és Budapesten játszódó amerikai filmek – ugyanakkor ezek mind egy képzeletbeli Bécsben vagy Budapesten játszódtak. Létezik egy Ruritánia nevű kifejezés, ami egy képzeletbeli, általában közép-európai államot jelent, és Anthony Hope A zendai fogoly című regényéből származik. A könyv ezen az elképzelt helyen játszódik, és nagyon népszerű volt annak idején, háromszor is megfilmesítették – az ezekben az adaptációkban látható Ruritánia-séma pedig amerikai filmek során vonult végig. Ennek lényege, hogy a cselekmény egy nem létező országban játszódik, ismerős, de mégis ismeretlen helyen, így rengeteg dolgot projektálhatunk rá. Ha csak a közelmúltat nézzük, ilyen volt a Grand Budapest Hotel című film, ami a film szerint egy Zubrowka nevű országban található. De nem kell mindig elképzelt országnak lennie, elég, ha tisztes távolságban van, mint például a Borat-ban Kazahsztán. Hasonlóképpen jelent meg Budapest is a hollywoodi filmekben: ismerős, de mégis ismeretlen, így tökéletesen alkalmas arra, hogy az angolszász világ elé egyfajta görbe tükröt tartson.

 

Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
Kossuth Kiadó, 176 oldal

 

Humphrey Bogartot is legyőzte az Oscar-díjas magyar színész

Kapcsolódó

Humphrey Bogartot is legyőzte az Oscar-díjas magyar színész

Már veterán színész volt, amikor újrakezdte karrierjét Hollywoodban Lukács Pál - aztán nem sokkal később ismét kezdhette elölről. Romantikus hősöket és gonosz ellenlábasokat egyaránt alakított, a való életben viszont hűséges férj, és szerény, szorgalmas ember volt. A filmtörténelem egyik emblematikus alakítását legyőzve kapott Oscar-díjat.

Hazahozzák Hollywoodot

Hazahozzák Hollywoodot

Statisztaként szeretett bele a filmekbe, Los Angeles-i főkonzulként pedig tenni is tudott a magyar filmtörténetért Bokor Balázs: a Hollywoodban karriert befutott magyarok nyomába eredt. Hivatali ideje lejárta után itthon folytatja a népszerűsítést és hagyományőrzést: a Magyar Hollywood Tanács elnökeként igyekszik hazahozni az egykori sztárokat, és visszacsempészni nevüket a köztudatba.

Vidéki magyar lányból hollywoodi világsztár, majd unalmas golfozó feleség

Vidéki magyar lányból hollywoodi világsztár, majd unalmas golfozó feleség

Bánky Vilma Nagydorogról indulva vált az egyik legnagyobb hollywoodi sztárrá a némafilmkorszakban. A korai romantikus filmek tipikus női kedvese addig volt a csúcson, míg a film meg nem szólalt - akcentusával esélye sem volt a hangosfilm beköszöntével.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Könyv kányádi sándor

Versei minden nap velünk vannak

Nagyon fontos szerepet játszott a Kaláka együttes életében, szinte nincs nap, hogy ne játszanánk valahol megzenésített verseiből - mondta Gryllus Dániel. Szabó T. Anna szerint a költő tanító volt a szó legnemesebb értelmében.
Könyv gyász

Elhunyt Kányádi Sándor

A Kossuth-díjas költő 89 éves volt.
Könyv képregény

Lorántffy Zsuzsanna, a képregényhős

A Nyugat + zombik alkotója 1655-be teleportálja magát, hogy beszámoljon Apáczai Csere János és II. Rákóczi összetűzéséről. A képregény csak lazán épít a történelmi tényekre, inkább sajátos humorú kedvcsináló.
Könyv

"Hollywoodban úgy tartották: ezek a közép-európaiak, ezek tudják a szakmát"

Volt idő, amikor referenciának számított Hollywoodban, ha valaki Közép-Európából származott - mondta el Muszatics Péter, akinek a jelenségről írt könyve most, a Könyvhétre jelent meg. A beszélgetésből az is kiderül, hogy a régióból származó filmesek hatása még mindig kézzel tapintható az amerikai filmeken.
Könyv

Ezek voltak a tavalyi év legjobb és legszebb gyerekkönyvei

Átadták az ÉV Gyerekkönyve valamint a 2017-es Szép Magyar Könyv díjakat - elismerést kapott többek között Sepsi László és Péczely Dóra is.