A Fortepan képeit főleg azért szeretjük nézegetni, hogy konstatáljuk, mennyit változott a világ: Budapest utcái, a járókelők viselete, a csoportképek beállítása, az épületek vagy a parkok. Eltűnt foglalkozások (jéghordók, szikvizes ember), mára gépesített tevékenységek művelői (mosó- és szövőnők) bukkannak fel. A könyvolvasásnál azonban azzal a ritka esettel állunk szemben, amikor a Fortepan ötven-száz évvel ezelőtti képein egy ma is ugyanígy létező jelenség látható. Teljesen mindegy, hogy hosszú szoknyában, karcsúra fűzve és Gibbson-frizurával, hatalmas masnival, matrózblúzzal vagy urasan hosszú pipát szívva: az olvasás ugyanaz maradt, csak a környezete változott. (Ezt pedig az igazán a könyvébe merülő olvasó észre sem veszi.) A lakásbelsőktől és ruháktól eltekintve bármelyik fotón felfedezhetjük saját magunkat az alakok mozdulatában, kedvenc olvasópozíciójában.
A képekből az is kiderül, hogy társadalmi rétegtől, korosztálytól és helyzettől függetlenül mindenki olvas, nemcsak a díszes polgári lakásokban, hanem az I. világháborús fronton is. Az olvasás lehet a házaspárok otthoni tevékenysége, de pajzán foglalatosság is.
hírlevél
